A megunhatatlan

Mamamaci40•  2014. október 19. 23:14

A vizi zene is ugyanaz, a napfény-híd sem más,
kicsit lejjebb mehettünk
engedte az ismeretlen
sejtelmesen suhogó
öreg jó barát.
Dalnokokat is küldött nekünk
sirályhangon szólt a dal,
némán ültünk, bennünket
szeretett akkor ott a csend,
s bearanyozódott a pillanat.


Nemcsak a naptári az ünnep,
s néha néhány perc is a napból
tengernyi kincset ér, szívembe
zárva, elraktározva, senki sem
kárhoztat ezért a szerelemért,
Kövek csobbantak, kavicsok repültek
gyermeket játszott két felnőtt,
hogy aztán fájó búcsút intve,
de sziklaígérettel fogadja, hogy
sokszor még eljön.
S a jó öreg súgta - köszönöm!


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mamamaci402014. október 20. 17:30

köszönöm szépen mindenkinek!

Doli-Erzsi2014. október 20. 16:10

Szerethető gondolat!
Ölellek.

Steel2014. október 20. 13:43

"Nemcsak a naptári az ünnep,
s néha néhány perc is a napból
tengernyi kincset ér, szívembe
zárva, elraktározva"

Így van Mamamaci, szépen írtad! Sajnos sokan elfelejtik ezt...
Ölellek!

Törölt tag2014. október 20. 12:15

Törölt hozzászólás.

beam2014. október 20. 09:55

szép!

erzsebet102014. október 20. 07:55

Nagyon szép!

Törölt tag2014. október 19. 23:48

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom