A jószívűség vámszedője

Ügyintézésbe belefáradtan ültem tegnap a buszvégállomáson a padon. Kicsit csodálkoztam hogy a "kétórási" busz helyett a majdnem félhármas jött picivel előbb, de jólesett ott ülni a padon magányosan egy darabig. Mélázásomat egy néma fiatalember zavarta meg. Szó nélkül műanyag kártyát adott a kezembe: "siket vagyok segítsen, vásároljon kulcstartót, 400.-ft" visszaadtam a kártyát és megráztam a fejem. Az ismeretlen elment, én pedig ott ültem feltörő gondolataim és válasz nélkül maradó kérdéseim között. A jólöltözött úr aki amúgy egyáltalán nem látszott betegnek vajon kit akart átejteni. De nem töprenghettem soká, mert leült mellém az élő lelkiismeretem. Csibészes mosolyú fiatal srác, olyan kifelé járással, hogy ilyet csak ritkán látni. Kísérték és kísérőre várt. Megérkezett a lány is, tetszett a kedélyes társalgás a közeli vizsgákról. A mi leszel kérdés válasza nekem is példaértékű volt. A. Testnevelési egyetem sportmenedzseri szakán tanulok tovább mondta a srác szerényen, csendesen. Ezek az életképek tartják a lelket bennem is.