"Karácsonyi" hangulatban:)

Ma reggel megint kicsit bő lett rám a bundám. Felszabadító, gyógyító érzések kerítettek hatalmukba, pedig "csak" írtam. Ennél jobb lélek-fájdalomcsillapító nem kell. Időben még igen messze vagyunk a karácsonytól. A mesémben Pimpi azonban most élte meg, illetve át, és "általa"
persze kicsit én is.
Nem sürgetem az időt, talán csak egy héttel lennék öregebb, mert akkor ma készülnék már a Poet-talira és nem egy hosszú hetet kellene még
addig várni. Bár unatkozni addig sem fogok, hiszen készre kell csinálnom a mesémet, mert Ildinek pénteken lesz ideje formába önteni és
elküldeni.
Szóval, naponta köszönöm meg Istennek, hogy tudok írni, és talán nem is rosszul, nem fényeztetni akarom magam, de ha lenne ilyen, nekem önbizalomhiányra biztos felírná azt a gyógyszert az orvos.
Bár most először érzem azt konkrétan, hogy A kapitány, egy novellapályázatra már elhajózott, bár csak július vége a határidő, és Pimpi meghozzák az első komolyabb sikereket. A tavalyi és idei két-két antológia is büszkévé tesz, de gondolkodom saját verseskötetben is.