...hogy Isten is mosolyogjon...

ha már lát minket...
mostanában
úgysincs nagyon rá oka!

De ha tehetem,
csak egy egész picikét,
hiszen csak egy
egészen apró fogaskerék vagyok,
a nagy-nagy világgépezetben
de varázsolni tudok,
s hogy mosolyogjon
segítek neki ebben.

Beteg vagyok, nagyon beteg.
Lassan fizikailag, lelkileg "halott",
de a szellemem az ép egészséges
gyógyulni csak vele tudok.

Két lábam oda, jobb csuklómat
talán műteni kell,
kétségbeesve nézek az Égre,
ennyit már egy
igazi medve sem bírna el.

DE! Megyek tovább,
legalább is vonszolom
magam magam után,
s tépem ki naptáramból
a naplapokat,
hogy mikor virrad már Nap,
oly borús létem hajnalán.

Addig is, dolgozom,
ha nem megy kézzel-lábbal
majd megy lélekkel...
gyüjtőmunkát végzek,
kicsi betegnek
sok-sok szeretettel,
nekünk csak hasztalan lom,
neki élet,
hát mi vagyok én, hogy
nem adok esélyt egészségének?

A munka nem munka
én is jobban leszek
míg gyógyítok
szív-masnit is viselek
minden egyes napon...

...hogy Isten is mosolyogjon...