"...ért"

Igen, ...ért, vagy értük, s állunk csak kábán-báván és még mindig nem értjük, nem tudjuk a titkot, amit ő/ők már fentről látnak, örök fényességében ennek a szomorú világnak. Túljutottak az alagúton s minket várnak az időtlenségben. Nekünk nem sok maradt, emlékké szelídült fájdalom, megszenvedett de magunknak lassan megengedett félszeg mosoly, amikor az történt hogy...és ő erre...és én erre...de aztán ásó-kapa nagyharang, ő már régóta ott, s én még mindig itt. Könnytelen szemmel, foltozott lélekkel, kell-erősen, és földi időnket rabolják a percek-órák-napok-hetek-évek, s egyre közelebb a fényév-távolság. Ennyi jutott eszembe, amikor Ildi letette a mécses-csomagot, és közölte...kikért is él a kicsi láng.