A szeretet tévedése

Akitől a gyógyszert kaptam, ismerem kedves nevét, ám szívemnek jobban esik ez az emlékeztető-jelző. Évek óta tudtam már, hogy van gyógyszer ami segít, csak ki kell várni míg megkeresnek vele. Kivártam, nem csak enyém az érdem, legérzékenyebb valóm türelemmé nemesíti az időt. Ha akarom, ha nem képességemmé válik. Utolsó hívás még indulásunk előtt, meglátogatna minket a pihenésünkben, vasárnap délután. Megriaszt a távolság amit meg kell tennie értünk, de nem csodálkozom. Vasárnap délelőtt hívom, félúton vagyok, mondja, hová? Hát a 38 as busszal. Lakihegyre. Szóhoz nem jutok nevetnék de jó könnyek fojtogatják torkomat. Dehát, ez. Lakitelek,. Kecskemét mellett.,néma másodpercek és kitör belőlünk a nevetés, hú b.meg nem mondtad, de mondtam....tényleg! Akkor, hogy kapod meg a könyveket? Na ezeknek a pillanatoknak a gyémántragyogását nem veheti el semmi.