Vámpírfog

Égberúgva még a nyáron,

Időnként nosztalgiázom:

Hova peregnek a percek?

Pár porcom persze perceg,

S ahogy élnek-halnak sejtek;

Sok sunyiságot sejtek:

Gyötrő gyermekbetegségek,

Sekélyes szegény személyek...

Ön és szeretetlen lélek,

Önkínzással mást kínoz;

Ha szól a szája már kínos,

Panírja, manírja: Gyilkos, síkos,

Indokolatlanul magabiztos,

Mert falán a tükör túl mocskos

Sőt! Már belenézni sem fontos!

Véres vámpírfoggal megmardos.

Égberúgva Facebook