Viharfi Zápor Zivatar

Derengés küszöbén

Megjöttek az idegenek, tekerik az idegemet, kiszedik a bal szememet,
Osztják nekem a migrént ezek. A frontokat: a hideget, a meleget.

Nem látom a gyógyszereket. Dobozom túrom: - keresek…
Ballal gyűröm a fejemet, a jobbal meg sorozom a szemeket.
Dereng a hajnal, lekotyog a kávé. Kész is a dózis: - ez mind az apáé!
“Update” a reggelim: bogyómix és vitamin. Robuszta garatra löttyen.
Sok nyomelem a helyére zökken. Szájvízet a csapba beköptem,
Az ufókat halomra döftem. Bár tudnám mi van közted és köztem!
Mióta fejembe költöztem…

2026. február 18. - ©: Tölgyes András

#slampoetry #groteszk #filozófia #önazonosság

Szerelem-slam

(Valentintól Valentinának Valentin-napra)

Ez kapcsolat nem másolat, nem másolunk mi másokat – olyat láttunk már sokat,
Mint sok rózsaködbe burkolt álmokat: – marad a végén két áldozat,
Az nem szerelem; az kárhozat, mi nem ad sokat – de sorscsapásokat.

De neked értem rég a valóságodat, ittam a könnyed – a zokogásodat,
Égből kaptam a bohóságomat, hogy megnyissam a szívedben a zárakat.
Lelkeden láttam mélyre vájt árkokat, eltorlaszolt hidakat, lelakatolt ajtókat,
A szívem ettől megszakadt – és húsából kovácsoltam kulcsokat.
Szavammal űztem el az átkodat – és szemedből lobbant fényáradat,
Akkor végre láthattam a mosolyodat. Őszinteség volt maga a varázslat.
Onnantól te tépted a láncokat, döntöttél: ledöntesz minden kőfalat,
Ringatva napfényben jártad a táncodat. 

Előbújtál egy hosszú tél után, és már együtt ittunk aznap délután,
Szikrák pattogtak bőröd pórusán, nyargaltál a szerelem párducán.
Akkor tudtam – ez nem a vég, felettünk a kezdet csillaga ég,
Bennünk lángol és belőlünk ég.
Egyszerre szóltunk, hogy: ” - Belőled még!”
Menekült előlünk minden árnyék -
Mikor égre véstük: Veled együtt szép!

 2026. február 13. ©: Tölgyes András #vers #slampoetry #szerelem #valentinnap

Az őszinteség íze

Kedvenc kávém a robuszta,

Mert az robusztus és guszta.

Íze teljes, tökéletes,

Karaktere érdes, éles.

Elkenni ízét cukorral tilos —

Van, hogy a keserű az édes!

2026. február 5.
©: Tölgyes András

#őszinteség #önazonosság #karakterpszichológia 

#robustalélek #paradoxonpszichológia #integritás
#mélyízűélet #érzelmiérettség #belsőerő

A fejlődés csendje

„Valakik valakiktől idéznek, valakik tőlem – még ha nem is tudják.”

A kíváncsiság nem fél a tükörtől,

- Csak időt kér, hogy belenézzen.

Mert a kíváncsiság az a rés,

Ahol behatolhat a fény;  

- A fejlődés elkerülhetetlen.


2026. február 4.

©: Tölgyes András

#filozófia #belsőutazás #lélek
#ötsoros #pszichológia

A virág világa

Nyílt mezőn vadvirág, ám túl sok fényt kapott,

S megremegett a táj, a föld megrázkódott,

Fák meginogtak, gyökér helyét keresi -

Megkapaszkodik minden, mi nem égbeli.

Madárka leszállt, az égbe visszarepül;

Hangos ez a világ, most jobb fenn egyedül.

Egy cselló húrja megfeszült,

Most nem zenél, és nem pendül -

Hangja fában reked, nem lel kijáratot,

Keresgeti útját; - egy lelki járatot.

Az új bimbókra hull a hű, csendes zápor

Cseppje ápol, s virág ragyog - újra bátor.

2026. február 3.

©: Tölgyes András
#vers #lélek #átalakulás