Viharfi Zápor Zivatar

Barátkarát

Hű barátságot kisajtolni sajnos nem lehet,

Mert kölcsönös arányosság csak magától jöhet,

Ha felém jársz, amit látsz az két nagyra nyílt tenyér,

Mi keresi mit adhat, s mibe minden belefér.

Ha már nyom a világ terhe görcsöd kimasszírozom,

Ha beette magát szívedbe, könnyeid felszárítom,

Ha sírsz; én veled szenvedek, és majd veled nevetek,

Ha kiderül, hogy buták voltunk; tanulunk még eleget...

Együtt rónám rónán veled a mindennapokat,

A lélekharang testbeszédje összecsalogat,

Csendedben meghallom a berekesztett sóhajod,

Párás szemed mögött a természetes óhajod.

Minden ember egy világ, mi ugarra született,

Emberi tett teszi azt, miből lehet szeretet,

Bánya mélyén televény ritkán adhat karátot,

Felszínen mégritkább, hogy megleld igaz barátod.

2025.szeptember,05

#barátság

#időmértékes
#filozófikus_líra