Petőfi versek Jehova nevével

Zrínyitől József Attiláig

 

- költőink Jehova imádatában

 

A teljesség igénye nélkül tízegynéhány magyar kereszt(y)én(y) költőt, írót fogok idézni, akik ismerték, és használták műveikben a Biblia Teremtő Atyaistenének nevét, akihez egyetlen nemzett Istenfia, Jézus Krisztus is imádkozott 2 ezer éves földön létekor rendszeresen, s akinek odaszentelt jeruzsálemi templomába járt - mint Izrael kirendelt Főpásztora/Megváltója/Áldozati Báránya - istenimádat céljából.

Rimay János, Zrínyi Miklós, Amade László, Földi János, Kisfaludy Sándor, Csokonai Vitéz Mihály, Garay János, Tompa Mihály, Arany János, Petőfi Sándor, Madách Imre, Reviczky Gyula, Jókai Mór, Komjáthy Jenő, Ady Endre, Móricz Zsigmond, József Attila

*******

Akinek lassú a blog-részletek alkotónkénti adagolási tempója, megelőzhet engem a neten föllelhető cél-elérhetőségek azonnali tanulmányozásával, hasonló kereső szavak segítségével: Jehova a (magyar- és világ-)irodalomban… Istenes versek… Ki az igaz Isten?... Létezik-e külön „magyarok istene”?... Jézus: Isten, de Ő: AZ ISTEN is?...  (Helyes válasz, megoldás erre a dilemmára) a Háromság- Isten-tan(?)... Szükség van Istenre (az emberiségnek)?... Ha van Isten, szükség van emberiségre?... Ha van Isten, hogy lehet megismerni?... Lehet-e (isteni) törvények nélkül békében, harmóniában élni az anyagi világban, pl. a földön úgy, hogy mindenki rendelkezhessen szabad akaratával?... Ugye, hogy nem?! Ezért „kutassuk Őt, amíg megtalálható, keressük, amíg közel van” - a Biblia szerint is! (Ézsaiás 55:6, Sofóniás 2:3, Máté 7:7-8, Máté 6:33, Jakab 4:8)

Aki publikálásra érdemes eredményre jut, vagy műre bukkan bárhol, részlet- és bibliográfia-megjelöléssel, ossza meg velünk, nevével hitelesítve, erősítve és gazdagítva aktuális témánk példatárát!

*******

 

Petőfi versek Jehova nevével

 

Petőfi Sándor / 1847 /

TOMPA MIHÁLYNÁL

 

Itt vagyok, itt vagyok testestül-lelkestül.

Mit bámulsz ugy? ne szúrj szemeddel keresztül.
Húnyd be a szemedet, ha neki nem hiszesz,
Ha nem hiszed, hogy itt csakugyan én vagyok;
S kérdezd meg szívedet, hiszen majd felel ez...
Hallod? én is hallom, oly hangosan dobog.

Mit gondoltál, mikor ráztam a kilincset:
Vajjon ki az ördög háborítja csended?
Akárkit gondoltál, tudom, csak nem engem,
De azt is tudom, hogy jött volna akárki,
Nem fogadnál senkit nálam szívesebben,
S nem fognád forróbban karjaidba zárni.

Édes barátom!... de szólj már te is egyet,
Bennem a gondolat gondolatot kerget,
Ugy vagyok, mint mikor az éhes megrakott
Asztalhoz vetődik, - ugy vagyok valóban -
S nem tudja mely tálhoz kapjon. Nem szólhatok,
Hej pedig olyan sok mondanivalóm van.

Új hivatalodban hogy éled világod?
Hogyan vagy, mióta az istent szolgálod?
Szépecskén benőtt az udvarod; semmi a,
Még jó: nem vesz éhen múzsád szárnyas lova.
Megfér-e együtt a lant és a biblia?
Nem vesz össze rajtad Apolló s Jehova?

S te, ki annyinak vagy megnyugtatására,
Száll-e megnyugovás lelked hullámára?
Vesd ki jóbarátom, vesd ki azt a férget,
Mely titkon, de folyvást emészt téged belül:
Hidd el, szép a világ, hidd el, szép az élet!
Ha vehetünk, mért ne vennénk örömibül?

S vehetünk. Rajtunk áll, hogy boldogok legyünk.
Csak akaratos ne legyen természetünk.
Gyermek-dolog, inkább szomjazni, mintsem más
Pohárból inni, mint amelyre kedve jött.
A bölcs - mert nem jogunk a sok válogatás -
Ahonnan jut, onnan issza az örömöt.

Mondjak-e rá példát? példa vagyok magam...
De im harangoznak: tiszteletes uram,
Vegye hóna alá imádságos könyvét,
S végezze illendőn a szent szolgálatot;
Én majd addig itt a kis kertben nézek szét,
S isteníge gyanánt szívom az illatot.

Mert az én templomom a nyílt, nagy természet...
Hanem akkor szóljunk, ha dolgodat végzed,
Akkor mondom el csak, hogy s mikép találtam
Homér-Arany Jánost, hazánk uj csillagát,
S az én csillagomtól, rózsámtól hogy váltam,
S oltár előtt áldást reánk melyik pap ád.

Te fogsz megesketni, jó Mihály barátom...
De ideje végre, a szót kettévágnom,
Eredj, mert a harang immár elhallgatott,
Menj, ne várakoztasd jámbor híveidet,
S vigyázz: örömedben egyik bordalomat
Ne mondd el valahogy a miatyánk helyett.

 

Petőfi Sándor / 1848 /

KÉSZÜLJ, HAZÁM!

 

Készülj, hazám,

Készülj, boldog haza!
Oly ünnep vár reád, amilyet
Még nem pipázott magyar ember,
Amely majd hét országra szól,
Mint a lőcsei kalendáriom.
Készülj hazám!

A bécsi német
Egytől-egyig mind megveszett,
Istentül elrugaszkodott, az
Ördögnek adta lelkét,
És mostan e bélpoklosok
Ezt kurjogatják:
"Minékünk a szabadság
Árnyéka nem kell,
Maga a szabadság kell minékünk,
Teljes szabadság minden áron!"
Igy kurjogatnak
E sátán cimborái,
S mi lesz a vége e históriának?
Az lesz a vége, hogy császárjokat,
Kegyelmes jó császárjokat,
Elkergetik,
Családostúl elkergetik,
Isten Jehova ugyse'
Elkergetik!

De ez lesz a magyarra nézve a
Szerencse napja,
A boldogságnak égi ünnepe!
Közénk fog jőni
A császár és családja,
A fölséges család!
Igy fognak hozzánk szólani:
"Hű magyarok,
Mi mindig bíztunk bennetek,
Mindig szerettünk titeket,
Legjobban, legatyaiabban
Szerettünk népeink között;
Im kebletekre borulunk,
Öleljetek meg,
Kedves hű fiaink!"
És kell-e több minékünk,
Nékünk hű magyaroknak?
Letérdelünk előttök,
Vándorsarúikról a port
Lenyalják csókjaink
S a hála és öröm könyűi,
Melyek majd, mint egy második Duna,
Fognak keresztülfolyni a hazán,
És egy kiáltás lesz a nemzet:
(Egy olyan óriás kiáltás,
Melytől a csillagok potyognak)
"Vitam et sangvinem
Pro rege nostro!"
Mint hajdanában
Bőgtek dicső apáink. -
S ha lesz közöttünk olyan vakmerő,
Kinek eszébe jut,
Hogy három század óta úr
Hazánkon a Habsburg-család,
S azóta a hazának
Nem volt egy gondolatja,
Nem volt egy érzeménye,
Mely édesebb a kárhozatnál,
Az ilyen vakmerőt,
Az ilyen szemtelent,
Az ilyen háladatlant
Honárulónak deklaráljuk
És nyársra húzzuk!

Készülj hazám, ez ünnepélyre,
Készülj, és örvend, oh boldog haza!

S ti elcsapott királyok
Itt Európában valamennyien,
Jertek mihozzánk,
A jó magyar nép szívesen lát,
Dicsőségének tartja, ha
Hizlalhat bennetek,
Jertek mihozzánk!
Kosztot, kvártélyt adunk,
S az elveszett királyi címek
Kárpótlása végett
Majd táblabírákká teszünk!