Csokonai versek Jehova nevével

DanyiDenesDezso•  2020. december 18. 06:46  •  olvasva: 358

 

Zrínyitől József Attiláig

 

    - költőink Jehova imádatában 



A teljesség igénye nélkül tízegynéhány magyar kereszt(y)én(y) költőt, írót fogok idézni, akik ismerték, és használták műveikben a Biblia Teremtő Atyaistenének nevét, akihez egyetlen nemzett Istenfia, Jézus Krisztus is imádkozott 2 ezer éves földön létekor rendszeresen, s akinek odaszentelt jeruzsálemi templomába járt - mint Izrael kirendelt Főpásztora/Megváltója/Áldozati Báránya - istenimádat céljából.

 

Rimay János, Zrínyi Miklós, Amade László, Földi János, Kisfaludy Sándor, Csokonai Vitéz Mihály, Garay János, Tompa Mihály, Arany János, Petőfi Sándor, Madách Imre, Reviczky Gyula, Jókai Mór, Komjáthy Jenő, Ady Endre, Móricz Zsigmond, József Attila

*******

Akinek lassú a blog-részletek alkotónkénti adagolási tempója, megelőzhet engem a neten föllelhető cél-elérhetőségek azonnali tanulmányozásával, hasonló kereső szavak segítségével: Jehova a (magyar- és világ-)irodalomban… Istenes versek… Ki az igaz Isten?... Létezik-e külön „magyarok istene”?... Jézus: Isten, de Ő: AZ ISTEN is?...  (Helyes válasz, megoldás erre a dilemmára) a Háromság-Isten-tan(?)... Szükség van Istenre (az emberiségnek)?... Ha van Isten, szükség van emberiségre?... Ha van Isten, hogy lehet megismerni?... Lehet-e (isteni) törvények nélkül békében, harmóniában élni az anyagi világban, pl. a földön úgy, hogy mindenki rendelkezhessen szabad akaratával?... Ugye, hogy nem?! Ezért „kutassuk Őt, amíg megtalálható, keressük, amíg közel van” - a Biblia szerint is! (Ézsaiás 55:6, Sofóniás 2:3, Máté 7:7-8, Máté 6:33, Jakab 4:8)

Aki publikálásra érdemes eredményre jut, vagy műre bukkan bárhol, részlet- és bibliográfia-megjelöléssel, ossza meg velünk, nevével hitelesítve, erősítve és gazdagítva aktuális témánk példatárát!

*******

 

Csokonai versek Jehova nevével

 

Csokonai Vitéz Mihály

Szomorú versek / 1794 /


Most már a nyavalyák fonnyasztó serege
Ráütvén, régólta volt ennek betege.
Kivált három héttől fogva Jehovának
Sújtoló kezei rásúlyosodának.
Végre lövésére halálos nyilának,
Lelkét híven visszaadta jó Urának.
De akár életet ért is, akár halált,
Nyereséget mindég a Krisztusba talált.

 

Csokonai Vitéz Mihály

Hunyadi Ferenchez / 1794 /


Leszállott a Vallás - mennyei nevezet!
Mely a mindenható szent Atyához vezet -
Leszállott a Vallás. Óh, szentségek Atyja!
Mennyei súgárral fénylett ábrázatja,
Melynek szent felsége édességgel játszott,
Rajta a Jehova négy betűje látszott.
Méltóságos mellén az Urim Thumimmal
Tűndöklött, két lángot-vetett Kérubimmal,
S tisztelő fényt vetett, kik látták, azokra;
Mint emészthetetlen Mózes csipke-bokra.
Derűlt benne szívet enyhítő tekintet,
Melyről vígasztalás lágy balzsamát hintett.
Édes nyúgodalom űlt szempillantásán,
Felséges szelídség minden mozdúlásán.
Ez az a szent követ az ég és főld között,
Mely hozzánk az Isten öléből kőltözött.
Ez az a jóltévő, melyet ha megvetünk,
Életet hazudó halál lesz életünk.
Ez jött le, s oly szent fény omla orcájáról,
Mint Mózesnek, mikor lejöve Sináról.
Leszálla s egy fényes felhőre leűle,
Ruhája az égről a főldig terűle,
Melyet sok halandó tudományok fogtak,
Alatta tisztelő csókkal mosolyogtak.
E' jött le tisztelni azt a vídám napot,
Melyben idvezlették sokan e főpapot.
Így szólott, s csak alig kezdettük hallgatni,
Szent borzadás fogá lelkünket meghatni:
Istennek hív papja! kit e nagy Sionnak
Leányi tisztelnek egy kegyes Áronnak,
Kinek szent érdemid az Úrnak házába
Hosszas sorral vagynak metszve sittim-fába,
Ki az Úr házában állsz hív szolgálatot,
E néppel mindennap tévén áldozatot,
Hogy még a te lelked az élők főldén él,
Kedvesebb a sok száz lelkek életénél;
Öröm van a mennybe, a főldön vígadnak,
Ég-főld közt a sok száz vivátok szaladnak.
Meglész, amit mindég kívántak mindenek,
Mert az égre ilyen kérések jöttenek:
Isten! a kegyesség jó bírája s atyja,
Ezt esdekli sok száz szívnek indúlatja,
Hogy tartsd meg sokáig kegyes püspökünket,
Aki szent orcádhoz vezérli népünket,
Az élet vizével legeltetvén nyáját,
Hordozza a tőled írt törvény tábláját.
Kerítsd körűl őtet minden javaiddal,
Hordozd kézen fogva több prófétáiddal,
Folyjon rá, mint drága kenet, szent áldásod,
Hogy légyen házadat építő Esdrásod.
Egész nemzetsége e Lévi-fiának
Légyen a nép előtt szente Jehovának.
Jábesi időket érjen örvendéssel;
Végre az egekbe ragadd fel Illyéssel,
Ahol zengjen száján az a dicső ének,
Melyet énekelnek a huszonnégy vének.
Ilyen szók lebegtek az Úr zsámolyánál,
Mely a Kérubimok rettentő vállán áll.
Jehova hármat mennydörgött ezekre
A változhatatlan végű kérésekre;
A lelkes állatok trónussa dörömbölt,
Alól, a felhők közt a főld s tenger bömbölt,
Melyet a sikoltó lárma tisztelettel
A forgószeleknek szárnyán végezett el -
Így esett. Ti pedig mind, mind örüljetek,
A Jehova lelke lakozik veletek,
Ád kegyes Abdiást, kegyes Esdrásokat,
Törésre állt Mózest, istenes papokat.
Ád szuperintendenst, amilyet csak kértek,
Olyat, mint Hunyadi, akit már esmértek,
Olyat, mint Hunyadi, s annál is bőlcsebbet -
Bőlcsebbet? - mit mondok! - Már nem szólok többet.
Ezt mondván, hirtelen eltűnt szemem elől,
Hosszan bársonyozván az eget jobbfelől.
Láttuk a felhőkbe miként bemerűle,
S az élő Istennek lábaihoz űle,
Csókolván grádiccsát dicső trónusának,
Háromszor kiáltott szentet Jehovának;
Melyre a dicsőűlt lélek templomában
Zengett a szent minden szerafim szájában.
Trombiták harsogtak, a triumfus ének
Hangjára az egek öszverendűlének. –

 

 

*******

 

 


 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

DanyiDenesDezso2020. december 19. 06:10

@negyvenkilenc:

Engem is meglepett Csokonai szikrázóan eleven, korhű társalgási és irodalmi nyelvhasználatán kívül még részletekig terjedő ó- és újszövetségi Biblia-ismerete is. Pl.: mellén az Urim Thumim; Kérubim; sittim-fa; szerafim; "lelkes állatok"; jábesi idők; Abdiás; Esdrás; „huszonnégy vének”;... ezek olyan kifejezések, nevek, amiket az ember nem jegyez meg csak egyszeri hallásra, hanem csupán ha rendszeresen találkozik velük. Ebből következik, hogy az ő idejében már 250 éve működő reformáció nagyon jól érződik a vallás által megújult Európa hivatásos, vándor- és paraszt-prédikátorainak istentiszteleti és hittérítői nyelvhasználatából,… még ha nem is bújhatták az ő hallgatóik közül annyian a nyomtatott Szentírást, mint a maiak.
- Mert az EMBEREK MÁR AKKOR IS FEJLŐDNI AKARTAK, hogy ne ugyanolyan bután és elnyomottan éljenek és haljanak meg, mint ahogy mekkszülettek,… mekkérgesedtek,… s mekkszenesedtek végül,… eltérő befolyású isteneink/angyalaink akaratából. (Érdekes módon pont erről szól most fölbukkant nyári szonetted, a Búcsú is, Miriam kutakodása nyomán.)

Tehát, nem néztem volna ki iskolai ismereteim alapján Csokonaiból ilyen fennkölt lírai hangot, és ekkora tisztánlátást vallás terén, mint aminőt e versben produkált. - De hát Villon se azért szúrta le a konkurens papot annak-idején, mert nem tudtak volna megegyezni, hogy ki celebráljon szerelmi háromszögükben egy rögtönzött misét,… hanem azért, hogy a végén, az áldozásnál, melyikőjük helyezze majd nyelvére a velük szórakozó, bűnös életű máriamagdolnának a szenteletlen ostyát… Mert, hogy Villonnak meg hemzsegnek a jobbnál jobb költeményei a szellemes, gunyoros, nemcsak hittanos szintű szentírási utalásaitól.

negyvenkilenc2020. december 18. 13:27

"szent követ az ég és föld között" ki hinné manapság, hogy a vallásról szól e jellemzés? Nagyon szép ez a vers, szelíd s a magyar nyelv olyan fényeit csillantja miket csak Csokonai s az ő százada tudott.