Magyar

Szent László verses zsolozsmája (1192 körül)

A virrasztó zsolozsma (matutinum) antifonái:

I. Nokturnus

Gonoszokkal nem cimborált,

útjaikon sohasem járt.

Úr igáját vállra vette,

Isten kedvét: azt kereste.

Amit munkált, amit gondolt,

élete mind tanítás volt.

Őt királlyá Krisztus tette,

támogatta, segítette,

erényekbe öltöztette,

a szent hegyen védelmezte.

Krisztus a te dicsőséged,

győzedelmed, üdvösséged,

ő emelt fel ily magasba,

legyen mindnyájunk oltalma.

II. Nokturnus

Az esdeklőt meghallgatta,

Krisztus magához fogadta,

szeretettel neki adta

a legfőbb jót, mint akarta.

Jóakarat védpajzsával,

kegyet hittel, adománnyal

Krisztus, felékesítetted,

és a mennybe fölemelted.

Csodálatos és kifejezhetetlen,

Urunk, a te neved!

Szentünk dicsőségesen

neved zengi fényesen.

Veled él már szüntelen

boldogságos mennyekben.

III. Nokturnus

Ki igazságos volt életében

és erős volt Isten kegyelmében,

most az örök fényességben,

a szenteknek seregében

örvend boldog örömében.

László király népünk áldja,

a királyok koronája

ragyog fején, azzal ékes,

ékkövekkel fényességes,

övé a nagy méltóság,

örök égi boldogság.

Az atyai áldást ő megnyerte,

őt magához Isten felemelte,

s életének szolgálata

mindenkinek fénylő példa:

ígért öröksége várta

és mennyei koronája.

Himnusz: Regis regum civis ave

Áve, égi király híve,

királyoknak gyöngye, éke,

László, mennynek sorsosa!

Ég királyát hűn követted,

országunkat védelmezted,

légy hazánknak bajnoka.

Menedéke magyaroknak,

Örök-társa angyaloknak,

Égi kegynek eszköze:

Üdvözlégy, ó, kiváltságos,

híres-neves, igazságos

jó ítélet hírnöke.

Vigadozzál magyar nemzet,

harsonáljad, énekeljed,

új királynak új dalod.

Boldog Várad, szálljon híred,

Növekedjék dicsőséged,

Visszhangozzák századok.

Krisztus, földről himnusz szárnyal

hozzád, aki keresztfáddal

magadhoz vonsz népeket.

Szent útja te vagy égbe,

hitvallóknak dicsősége,

Néked áldás, tisztelet.

Amen.

(Fordította: Csanád Béla)

Pilis

(Ujvári Lajos)

Ámulva nézem a pilisi szent fákat.

Elszáll akkor szívemből minden bú, bánat.

Kopott hegynek ormán szemlélve a tájat,

Nagy forróság tölt el, szeretem hazámat.

Ős-Buda romjai között, ha ballagok,

Erős őseimre hálával gondolok.

Törzsek szövetsége alkotott államot,

Kultúrát e tájnak nagy nemzetünk adott.

Ősi regék szárnyán száll a képzeletem,

Csodaszarvas inal át völgyön és hegyen.

Turul madár vijjog biztos utat jelez,

Prüszköl táltos és ló, figyel, fület hegyez.

Attila királyunk Istennek ostora,

Igazságot osztott, hódolt népek sora.

Kezében a kardja Istennek pallosa,

Rettegte a hírét Rómának városa.

Vajkból Istvánná lett államalapítónk,

Angyali Szent Koronánk lett a főbírónk.

Boldogasszony Anyánk patrónánk, tanítónk

Szent László királyunk Kuntól szabadítónk.

Dicső Béla király, Tatár sereg réme,

Erős országot hoz nekünk újra létre.

Igazságot Mátyás honosít meg végre,

Tudós pártolója, művész a vendége.

Pilisszentléleknek romos kolostora

Elviszi szívem egy hittel teli korba,

Boldog Özséb Atya volt az öntőforma,

Remete Szent Pál a hiteles patróna.

Pálos szerzetesek száma, ha növekvő,

Országunknak sorsa felfelé ívelő!

Fehér ruhás barát száma, ha csökkenő,

Gúzsba köti hazánkat elnyomó erő.

Reményt gyújt szívembe az, amit ma látok,

Itthon gyarapodnak a fehér barátok...

Őszi este van már, de én mégsem fázok,

Szívem melegítik reményteli lángok!

ÓMAGYAR MÁRIA-SIRALOM 1250 - 1310

Eredeti szöveg ------------------ mai értelmezés szerint:

Volék sirolm tudotlon. -----     Valék siralom-tudatlan.
Sirolmol sepedik, -----             Siralomtól süppedek,
Búol oszuk, epedek. -----        Bútól aszok, epedek.
Választ világumtuul - -----       Választ világomtól -
Zsidou, fiodumtuul, -----          Zsidó, fiacskámtól,
Ézes ürümemtüül. -----             Édes örömemtől.
Ó én ézes urodum, -----       Ó, én édes uracskám,
Eggyen igy fiodum! -----       Egyetlenegy fiacskám!
Sirou anyát teküncsed, -----  Síró anyát tekintsed,
Búabeleül kinyuhhad! ----- Bújából kinyujtsad (kihúzzad)!
Szemem künyüel árad, -----   Szemem könnytől árad,
Én junhom buol fárad. -----    Én keblem bútól fárad.
Te vérüd hullottya -----              Te véred hullása
Én junhum olélottya. -----        Én keblem alélása.
Világ világa, -----                         Világ világa
Virágnak virága! -----               Virgának virága!
Keserüen kinzatul, -----         Keservesen kínzatol,
Vos szegekkel veretül. -----  Vas szegekkel veretel.
Uh nekem, én fiom, -----        Ó, nekem, én fiam,
Ézes mézüül! -----     Édes, mint a méz! (Édesb méznél?)
Szegényül (szégyenül?)  szépségüd -Szegényül szépséged,
Vírüd hioll vizeül. -----     Véred ürül (patakzik) vízként.
Sirolmom, fuhászatum - ----Siralmam, fohászkodásom -
Tertetik kiül (ezekkel) -----  Terjed (mutatkozik) kívül
Én junhumnok bel bua, ----- Én keblemnek belső búja,
Ki sumha nim hiül. -----       Mi soha nem hűl (enyhül).
Végy halál engümet, -----      Végy, halál, engemet,
Eggyedüm íllyen, -----               Egyetlenem éljen,
Maraggyun urodum, -----        Maradjon uracskám,
Kit világ féllyen! -----                    Kit világ féljen!
Ó igoz Simeonnok -----           Ó, igaz Simeonnak
Bezzeg szovo ére; ----- Biztos szava ére (beteljesedett);
Én érzem ez bútürűt, -----        Én érzem e bú-tőrt,
Kit níha egíre. -----                     Mit hajdan ígére.
Tüüled válnum (?), -----                Elválnám tőled,
De nüm valállal, -----                       De ne volna,
Hul igy kinzassál, -----                Hogy így kínzatol,
Fiom hallállal. -----                          Fiam, halálra.
Zsidou, mit tész, -----                   Zsidó, mit téssz,
Türvéntelen, -----                           Törvénytelen,
Fiom mert hol -----                         Mert fiam hal
Biüntelen. -----                                   Bűntelen.
Fugva, husztuzva, -----             Fogva, huzogatva,
Üklelve, ketve -----                        Öklelve, kötve
Ülüd. -----                                              Ölöd.
Kegyüggyetük fiomnok, ----- Kegyelmezzetek fiamnak,
Ne légy kegyülm mogomnok, -Ne legyen kegyelem magamnak,
Ovogy halál kináal, -----              Avagy halál kínjával,
Anyát ézes fiáal -----                     Anyát édes fiával
Egyembelű üllyétük! -----            Egyetemben öljétek!

Isten, hazánkért…

 (Lyra Coelestis, 1695)

 Isten, hazánkért térdelünk elődbe.
Rút bűneinket jóságoddal född be!
Szent magyaroknak tiszta lelkét nézzed,
Érdemét idézzed!

István királynak szíve gazdagságát,
Szent Imre herceg kemény tisztaságát,
László királynak vitéz lovagságát:
Ó, ha csak ezt látnád!

Szent Erzsébetből hős szeretet árad,
Margit imái vezekelve szállnak,
Minket hiába, Uram, ne sirasson
Áldott Boldogasszony!

Ránk, bűnösökre minden verés ránkfér,
De könyörögnek ők tépett hazánkért.
Hadd legyünk mink is tiszták, hősök, szentek:
Hazánkat így mentsd meg!

II. Rákóczi Ferenc: Ima a hazáért nehéz időben

Úristen! Igazság kútfeje, kegyelem kimeríthetetlen forrása, ki parancsolataidról megfeledkezett népedet néhanapján a szolgaság jármával sújtod, hogy megtörvén gőgjét, amint a büntetésben igazságot adtál, a megbocsátásban újból kegyelmet nyújts neki: bevalljuk, Uram, őseink nyughatatlanságát, beismerjük mindennapi vétkeinket, amelyekkel ellened támadván, valóban megérdemeljük ostorodat.
Rászolgálunk, Uram, hogy nemzetünk dicsősége elenyésszék, s gyermekeink idegen nép járma alatt görnyedjenek. Méltók vagyunk, hogy magvunk szakadván, eredetünk emlékezete és nemzetünk neve feledésbe merüljön, mivel elhajoltunk tőled, Istenünktől és Urunktól.
Mindazáltal, ő Uram, tekintsd a nyomorúság ez örvényébe hullott népednek sóhaját, hallgasd meg a szegények, az özvegyek és árvák Hozzád felsíró jajkiáltását. Tekintsd a bűnhődésre kész ártatlanoknak kiontott vérét, s ne feledkezzél meg irgalmasságod cselekedeteiről, melyekkel hajdan oly kegyesen elárasztottad szolgaságban sínylő választott népedet. És ha lelkünkben lángra lobbantanád felszabadulásunk vágyának tüzét, vezéreld cselekedeteinket, erősítsd meg karunkat, élesítsd fegyvereinket, hogy egyesült erővel szolgálhassunk kegyes akaratodnak.
Adj, Uram, azoknak, akiket vezéreinkül rendeltél, hivatásukban bölcsességet, balsorsban bátorságot, a szerencsében mérsékletet, hogy végzéseid útján haladjanak.
Te jelöld ki, Uram, táboraink határát, vedd körül irgalmasságod köntösével, óvd meg az ellenségnek cseleitől, s űzd el az álmot a virrasztók szeméről, nehogy készületlenül találtassunk. A Te angyalod legyen őrünk és vezetőnk a csatában, aki szétszórja a fegyverek golyóit, s amint Izraelt szárazon vitte át a tengeren, vezessen át bennünket is sértetlenül ellenségeink tömegén.
Add, végül, Urunk, legkedvesebb Atyánk, hogy felvétetvén néped kebelébe, rendelésed útjáról le ne térjünk, hanem igazságtételeid őreivé lévén, utunk nyugalomban és békességben vezessen Tehozzád, ki végtelen kegyelmednél fogva azt akartad, hogy kiszabaduljunk a szolgaságból és megváltassunk.
A mi Urunk, Jézus Krisztus által, ki a Szentháromságban veled él és uralkodik, mindörökkön-örökké. Ámen.