Reményik Sándor: Keserű szívvel

 

Reményik Sándor: Keserű szívvel (1924)

 

Keserű szívvel

bizony mondom

néktek

Ti csonka-

magyarok:

Az ország szíve.

Magyarország szíve

Ma már a végeken

dobog.

Hangos szóval

hiába fogadkoztok:

Hogy ”soha!” s

„mindörökké!”

Az ország szíve,

Magyarország szíve

Ott ver, hol

Magyarország

nincsen többé.

 

Bennünket

összekalapált a

bánat -,

Ti atomokra

hulltok itten szét.

Egymást farkas-

fogakkal tépitek,

Nektek nem volt a

nagy lecke elég.

Amerre nézek:

pártok, újra

pártok,

És zászlók, amiket a

szenvedély

Már előre a más

Vérébe mártott.

 

 Keserű szívvel

bizony mondom

néktek,

Ti csonka-

magyarok:

Az ország szíve,

Magyarország szíve

Nem bennetek

dobog.

Nem halljátok, mit

üzennek a Végek?

Pártatlanul,

politikátlanul,

Reménytelenül is

miénk – a lélek!

 

Hangos szóval ne

fogadkozzatok:

Hogy „soha” s

„mindörökké!”

Szétporlanak az

arany szólamok

Iszapos durva

Röggé.

Térjetek

magatokba.

És próbáljatok

önnön-magatokhoz

És próbáljatok

hozzánk  méltók

lenni…

Azután jertek

minket visszavenni.