Lègvár

RudolfB•  2018. június 22. 14:25

A felfújt valóságból van, hogy csak
úgy tudsz kilépni, ha kidurran alattad.
A felépített álmok összerogynak,
ha nincs alattuk betonalapzat.
A be és kilégzések dekompressziói
emelték váram falait. De rájöttem,
ezek csak a jelen megélt impressziói.
Hiába vagy rugalmas a bőrödben,
ha kést szúrnak beléd, főleg azok,
akik az alapba az anyagot keverték.
Idegeimen ugrálnak, de stabil vagyok,
légváramba a szöget már rég beverték.
Ide-oda lökdösnek, mintha gyerek lennék.
Ahogy felállok, az élet már dob is rajtam.
Mikor veszik észre, hogy mindenki vendég,
és hogy játszani egyedül akartam?

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

RudolfB2018. június 23. 14:51

Nagyon köszönöm mindenkinek az olvasást! :)

SzaipIstvanne2018. június 23. 14:44

Tetszenek a legvar kore epitett gondolataid. Igen, ha az ember felall, van hogy az elet dob rajta. Remek vers.

BakosErika2018. június 23. 08:25

Egyetértek Marikával.
Jó vers.

csillogo2018. június 22. 22:17

szomorú sorok, de remekül megírtad - talán a túl közeliek beleszólnak az életedbe, hát ne hagyd...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom