Lègvár

RudolfB•  2018. június 22. 14:25

A felfújt valóságból van, hogy csak
úgy tudsz kilépni, ha kidurran alattad.
A felépített álmok összerogynak,
ha nincs alattuk betonalapzat.
A be és kilégzések dekompressziói
emelték váram falait. De rájöttem,
ezek csak a jelen megélt impressziói.
Hiába vagy rugalmas a bőrödben,
ha kést szúrnak beléd, főleg azok,
akik az alapba az anyagot keverték.
Idegeimen ugrálnak, de stabil vagyok,
légváramba a szöget már rég beverték.
Ide-oda lökdösnek, mintha gyerek lennék.
Ahogy felállok, az élet már dob is rajtam.
Mikor veszik észre, hogy mindenki vendég,
és hogy játszani egyedül akartam?

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

RudolfB2022. augusztus 9. 13:00

@Pera76: semmi baj, én örülök annak, ha egy egy versemnél gondolatokat hagysz!:) sőt, igazából az a jó ha a vers gondolatokat ébreszt!

Pera762022. augusztus 9. 12:56

Hogy hagyjanak immár békén. Hadd, éljek. Úgy, ahogy akarok. Ez jő le nekem. Többek közt.
Én örülök, hogy a szüleim más városban élnek. És örülnék, ha anyósom is más dimenzióban létezne. Naponta látni nekem kínszenvedés.
Viszont valóban tanítanak. Arra, hogy milyenek ne legyünk. Azt viszont nehezen könyvelem el, hogy a lélek ide azért születik, hogy tanuljon, tapasztaljon. Egyesek visszafelé tanulnak. Ezt látom... És miféle perverz isten lehet az, ki a kisgyerekeit ledobja egy homokozóba, aztán a tévedéseiket számon kéri. Megbünteti a karmával. Ezen sokszor gondolkozok. Miért nem ő neveli. És ha odaát béke van s mindent is tudunk, itt mire fel kell szenvedve tanuljunk? Ez abszurd.
Miért rossz eleve az ember? Hisz mikor megszületünk, ártatlanokként, csecsemőként rosszat ugyan nem teszünk... ki/mi rondít bele az emberbe? Valahol félrecsúszott a teremtés is.
Ha mindenki betartaná, hogy úgy éljen, hogy ha nem segít, ne is ártson, és férjen meg mindenki a bőrében, teret hagyva másnak is: mi lenne? Hm.
Bocsi, itt a versed továbbgondoltam.

RudolfB2022. augusztus 9. 12:30

@Emperatriz: nagyon köszönöm itt is a látogatást!!:)

Emperatriz2022. augusztus 8. 09:28

Csodás gondolatok versbe szőve! ♡Jó volt felolvasni...

RudolfB2022. június 10. 01:01

@kosa: köszönöm!!

kosa2022. június 9. 22:35

azok vagyunk, csak "vendégek" a Földön. jó vers.

RudolfB2018. június 23. 14:51

Nagyon köszönöm mindenkinek az olvasást! :)

Törölt tag2018. június 23. 14:44

Törölt hozzászólás.

BakosErika2018. június 23. 08:25

Egyetértek Marikával.
Jó vers.

csillogo2018. június 22. 22:17

szomorú sorok, de remekül megírtad - talán a túl közeliek beleszólnak az életedbe, hát ne hagyd...