Macska-nyelven

az egyik alma a fájától, Zizike

sose szerette a fotózást.

Tegnapelőtt vettem észre, hogy

a cérna hangoknak tulajdonosai

felfedező útra indultak.

Gondoltam, legyen fotó, közel

merészkedtem, Nurmi mama

először ellenségesen méregetett,

de aztán látva, hogy nem teszek

semmi rosszat, maga is pózolt

a kicsik között, sőt nézett rám

kérdően, "nem lesz több?"

Tegnap hajnalban kinyitottam

a nagyablakot, hogy a huzat

kicsit vigye ki ezt a meleget.

Zizike egyből megjelent, és

felmérte, egy ugrás be, és a

kis asztalon minden borul.

Ígéretet tettem neki mindenféle

büntetésről, így csak lesett befelé.

Egyszer csak látom, hogy a

szürke-fehér kölyke lépked óvatosan

az asztalon, ő is tekintget befelé,

közben követi a mama vigyázó

szeme.

Elöl a két ártatlan rosszcsont,

na, mi van? szólok Vöröskéhez,

ültében kihúzza magát, és már

most azzal a fensőbbséges

macskatekintettel válaszol, ami

számomra megunhatatlan,

"Hozzám szóltál???"

De már figyel a másik is, látom,

Te is itt vagy! ő ültéből lehasal,

nagyra nyílt szemek, barátságos

már most, "ő szólt hozzám!".

Zizike trikolor gyermeke sajnos

az égi vadászmezőkön egerészik.

De a másik kettő egyre bátrabban

mutatja meg és produkálja magát.

A kis vörös felmászott a felpakolt

ablakkeretekre és percekig sorozta

az egyik szőlőlevelet. A tesó tisztes

távolságból figyelte, leste el a tudományt,

amíg a sportoló észre nem vette,

és két vállra nem fektette egy

bravúros ugrással.

Az úgy volt, hogy Zizike fekete fia

megint be akart jönni a hiányos ajtón.

Leszidtam, és közben olyan vészjósló

anyatekintettel szembesültem, hogy

egyből ajánlottam last minute utat

a barna bundás tüneményhez. De,

legnagyobb meglepetésemre a harcias

anya még mindig négy talpig sértett-

ségben meredt rám. Hirtelen ötletről

vezerélve megmutattam neki a

partvist. Ez végre hatott, asztalról le

uzsgyi, tisztes távolságba, de még

onnan is hitetlenkedve. Zizikém, anyát

is nevelnek néha, nyugtattam meg.

Néha szerencse, hogy csak szemmel

tud beszélni...