Macska-nyelven

Még hiányzott a négynegyvenöthöz

amikor ajtó tárult. Nurmika kíváncsian

nézett ránk, valami lesz-e a feneketlen

bendőbe talán?

Ehelyett fura hang érkezett, és a felismerés,

de hol a kakas? Mind a négy lába a

földbe gyökerezett egy pillanatra.

Ajtó csukódott, a kakas elnémult egy időre.

Nurmika a hős vagány lány.

Vicces kedvében volt a természet,

szürke-fehér, de a bal ülő felületén,

a nagy szürke bundában van egy

fehér pötty, én csak foltos s...űnek

nevezem néha, ezért méltatlankodó

tekintet a jutalmam.

Kiváló a reflexe, dehát a galamb

gyorsabb volt. Egy leckével lett okosabb,

a helyből támadás sem mindig megoldás

a helyből felszállással szemben.

Szokásos délutáni telefonhívás,

három végtelenül éhes szerencsétlen

macska táncol az ablakban.

Zizike pedig értetlenül nézi a kezemben

azt a valamit, aminek hangja van,

kis idő múlva megunja, tüntetően

hátat fordít és mosakodni kezd.

Zajlott az élet ablakon túl,

a kedvenc láda megtelt,

három "öreg" elfeküdt benne.

Zizike sokadik vörös gyermeke,

keservesen lesett befelé, hogy

hát ő is fáradt már...

Segélykérő tekintet nekem,

szólj nekik, engedjenek oda 

téged is, micsoda dolog, mondom,

mire a három nagy,

"egy macskaként" egyszerre

ugriott ki, de nekem odavetettek

még egy sértett tekintetet.

Napok óta más a vacsoraváró

tánc koreográfia. Zizike oszt

és soroz, gyermek, rokon egyre

megy, majdnem törik a nagy ablak.

Szegények - gondolom, és nem

értem ezt a kifordult viselkedést.

Egyszer csak megjelenik Vörike,

a vándor kandúr, az egyszerűség

kedvéért ő is kap egy hatalmas

anyait.

Ezt már nem állhattam - Zizi, ő

miért? Ne szólj bele, olvasom

szemből. De egyből csendesedik

a vihar, amikor felajánlom

nyugtatónak a barna bundás

tünemény társaságát.