Játék a szavakkal

Amikor megszülettünk,
gyengéden fogott,
amikor hangosan sírtunk,
megsimogatott,
amikor járni tanultunk,
kezünket fogta,
amikor beszélni tanultunk,
mosolygott,
amikor rosszak voltunk,
megdorgált,
amikor betegek voltunk,
aggódva ápolt,
amikor iskolások lettünk,
írni tanított,
amikor kamaszodtunk,
nehezen értett,
amikor szerelembe estünk,
ránk csodálkozott,
amikor hűséget esküdtünk,
féltve elengedett,
amikor unokái születtek,
örömében sírt...
Közben megöregedett,
már mi vigyáztunk rá,
apró kívánságait örömmel
teljesítettük,
betegségében aggódva
ápoltuk.
Majd eljött a perc melytől
rettegve féltünk.
Az Úr magához hívta lelkét
az örök hazába.
Sírva zártuk le két szemét,
utoljára öleltük kihűlt testét, s
rádöbbentünk a szomorú valóságra,
örökre elveszítettünk valakit,
aki mindig, jóban és rosszban
mellettünk állt.
Nyugodjál békében drága jó Anyánk...

2018 augusztus 17.

Pilinszky János: Anyám című versének első és utolsó sora

"Az életed kihült üveg," 
szilánkosra törik 
ha, elveszíted gyermeked.

Céltalan nappalok, 
álmatlan éjszakák, 
minden porcikádat 
a fájdalom járja át. 
Nem érdekel a jelen, 
a múltba kapaszkodsz, 
szeretnéd hinni, hogy 
újra láthatod. 
Így telnek a napok, 
a hetek, a hónapok, 
testeden a ruha 
nem feszes, - lobog. 
Keresztutadat 
naponta megjárod, 
sírjára halmozol 
virágra, virágot. 
Kérve könyörögsz, 
sírva imádkozol, 
hangosan jajgatsz, 
de nem átkozódol. 
Lassan belefásulsz, 
de el nem fogadod, 
miértek sokasága 
agyadban kavarog.

Csak egyetlen egyszer hallhatnám hangodat! 
"Csodára kész tenálad minden pillanat! "