Játék a szavakkal

Nagyapám egykor lovakat tenyésztett,
kiscsikó a fejét dugta karomba,
együtt nyalogattuk a finom mézet,
amit nem szerettem felnőtt koromba.

Én még tanyasi iskolába jártam,
poros földúton gyalogoltam hosszant,
ha úgy jött, fiúkat elvertem bátran,
később már meggondolták, hogy ki bosszant.

Mindenből levontam a tanulságot,
sunyiságot mai napig nem tűröm,
angyalból is gyorsan lehet goromba.

Megváltani nem tudtam a világot,
szavaimat alaposan megszűröm,
csak az igazat írom meg dalomba.

2024.

Fórum ( szonettverseny ) megadott rímeire írtam.

szöcske, zuhan, csillog, penge
 
Pihen az arató, míg kaszáját feni,
nyári napsütésben csillog a penge,
lábánál szöcske ugrál a tarlón,
melyre ha rálép, zuhan a végtelenbe.

"Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még"
aludt a hajléktalan a kartonpapír alatt.
Kóbor macskák éhesen lopakodtak
a közeli pékség hátsó ajtaja felé,
remélve, nekik is jut pár meleg falat.

Álomittas emberek, lehajtott fejjel
siettek a villamosmegálló felé,
gondolatban még félbeszakadt
álmukat szőtték tovább.
Gépies mozdulattal léptek előre, 
mikor a villamos nyikorogva megállt.

Görcsös ujjakkal kapaszkodtak,
s ringatta őket a kanyargó villamos,
melynek maszat foltos ablakán
bekukkantó napsugár, mosolyogva lehelt,
"Arany csókot egy munkáslány kezére.."

"Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még

Arany csókot egy munkáslány kezére.."

Tóth Árpád: Körúti hajnal

Virágok milliói

e napra kinyílnak,

pénztárca függő

ki milyent kap.

Vágott virágot, vagy

turbózott cserepest.

- Az év többi napjára

is jut majd szeretet?

Születésnapomon,
családom meglepett,
- éveimet számolta,
s egy hintaszéket vett.


Amikor csak tehetem,
benne üldögélek,
hintázgatva olvasom,
a jobbnál-jobb könyveket.


/ A fórumban megadott vers címre írtam /