Játék a szavakkal
EgyébNapraforgó
Elsők közt köszönti
az ébredő Napot,
mely felszárítja róla
a hajnali harmatot,
lágy szellőtől ringó
napraforgó tenger,
aranyló szirmaival,
szívemnek kedves.
cím nélkül
Megadott szavakra írtam: paskolja, fáradtan, buga, pléhkrisztus
Útszéli kereszten
pléhkrisztus zörög,
előtte egy vándor,
fáradtan ücsörög.
Arcukat senki sem
simítja, paskolja,
egyszer majd eltűnnek,
elmúlás bugyrába.
Száraz buga magját
őszi szél repíti,
majd a tavaszi Nap
valahol kikelti.
Újra éled, meleg
földi bölcsőjében,
növekedik nyári
Nap fényében.
Megadott rímekre írtam
Szerelem...
Szerelem lobbantott szikrát,
feledteti a múlt piszkát,
felhőtlenül kék az ég,
most nem kell a menedék.
Sűrűn lombos az erdő,
benne a vágy is megnő,
szenvedély ölel körül,
majd csendben elszenderül.
Lehet, - sokasodnak véreim,
lesznek még boldog éveim,
nem gondolok a halálra,
nem vágyódom a magányra.
Mert szerelemre születtem vala,
körül ölelt a boldogság vala.
Kesergő
Égő tűz pattogtat szikrát,
míg égetem életnek piszkát,
fölöttem megdörren az ég,
sehol nincs már menedék!
Körül vesz a sűrű erdő,
benne a félelem megnő,
sötét árnyak ölelnek körül,
éltem lassan elszenderül.
Ah, hol vagytok véreim!
Már fogyatkoznak éveim,
ítéltettem lassú halálra,
holtig tartó magányra.
Én bíztam bennetek vala.
Ti mégis elhagytatok vala.
Kirándulás
Megadott szavak: valós, szín, levendula, szerelmem
Meglepett drága szerelmem,
Tihanyba hajóztunk kettesben,
meleggel bombáztak a napsugarak,
hideg sörrel oltottuk szomjunkat.
Szerelmesen sétáltunk
a levendulásban, illatától
kábultan borultunk egymásra,
lepihentünk a bokrok tövébe,
levendula szedés elfeledve,
csillagok fényére ébredtünk,
békák brekegtek mellettünk.
éj sötétjébe elmerült a szín,
mi a földet tapogattuk vaksin.
Történetem nem valós, - álmodtam,
ráérősen nyújtózkodok ágyamban.
Siratlak
Jaj! el kellett tőlünk válnod,
letetted már minden álmod.
Csak a jót vitted magaddal,
légies vagy mint egy angyal.
Hold nélküli éjszakákon,
átsuhansz a fél világon,
s erőtlenül, lent a mélyed,
porrá válik a te méhed.
Fájdalom, el vagy temetve,
de nem leszel elfeledve!
Köztünk élsz mint az árnyék,
hiszem, hogy találkozunk még.
Megadott rímekre írtam.