Játék a szavakkal

Egyéb
M.J.Kata•  2020. július 10. 22:27

Napraforgó

Elsők közt köszönti
az ébredő Napot,
mely felszárítja róla
a hajnali harmatot,
lágy szellőtől ringó
napraforgó tenger,
aranyló szirmaival,
szívemnek kedves.

M.J.Kata•  2020. április 27. 14:05

cím nélkül

Megadott szavakra írtam: paskolja, fáradtan, buga, pléhkrisztus

Útszéli kereszten
pléhkrisztus zörög,
előtte egy vándor,
fáradtan ücsörög.
Arcukat senki sem
simítja, paskolja,   
egyszer majd eltűnnek,
elmúlás bugyrába.

Száraz buga magját
őszi szél repíti,
majd a tavaszi Nap
valahol kikelti.
Újra éled, meleg
földi bölcsőjében,
növekedik nyári 
Nap fényében.

M.J.Kata•  2020. március 22. 20:36

Megadott rímekre írtam


Szerelem...


Szerelem lobbantott szikrát,
feledteti a múlt piszkát,
felhőtlenül kék az ég,
most nem kell a menedék.

Sűrűn lombos az erdő,
benne a vágy is megnő,
szenvedély ölel körül,
majd csendben elszenderül.

Lehet, - sokasodnak véreim,
lesznek még boldog éveim,
nem gondolok a halálra,
nem vágyódom a magányra.

Mert szerelemre születtem vala,
körül ölelt a boldogság vala.



Kesergő


Égő tűz pattogtat szikrát,
míg égetem életnek piszkát,
fölöttem megdörren az ég,
sehol nincs már menedék! 
Körül vesz a sűrű erdő,
benne a félelem megnő,
sötét árnyak ölelnek körül,
éltem lassan elszenderül.
Ah, hol vagytok véreim!
Már fogyatkoznak éveim,
ítéltettem lassú halálra,
holtig tartó magányra.

Én bíztam bennetek vala.
Ti mégis elhagytatok vala.

M.J.Kata•  2020. március 2. 13:24

Kirándulás

Megadott szavak: valós, szín, levendula, szerelmem 

Meglepett drága szerelmem,

Tihanyba hajóztunk kettesben,

meleggel bombáztak a napsugarak,

hideg sörrel oltottuk szomjunkat.

Szerelmesen sétáltunk

a levendulásban, illatától

kábultan borultunk egymásra,

lepihentünk a bokrok tövébe,

levendula szedés elfeledve,

csillagok fényére ébredtünk,

békák brekegtek mellettünk.

éj sötétjébe elmerült a szín,

mi a földet tapogattuk vaksin.


Történetem nem valós, - álmodtam,

ráérősen nyújtózkodok ágyamban.

M.J.Kata•  2020. március 1. 15:55

Siratlak

 

Jaj! el kellett tőlünk válnod,
letetted már minden álmod.
Csak a jót vitted magaddal,
légies vagy mint egy angyal.

Hold nélküli éjszakákon,
átsuhansz a fél világon,
s erőtlenül, lent a mélyed,
porrá válik a te méhed.

Fájdalom, el vagy temetve,
de nem leszel elfeledve!
Köztünk élsz mint az árnyék,
hiszem, hogy találkozunk még.

 

Megadott rímekre írtam.