Játék a szavakkal

Nagyapám egykor lovakat tenyésztett,
kiscsikó a fejét dugta karomba,
együtt nyalogattuk a finom mézet,
amit nem szerettem felnőtt koromba.

Én még tanyasi iskolába jártam,
poros földúton gyalogoltam hosszant,
ha úgy jött, fiúkat elvertem bátran,
később már meggondolták, hogy ki bosszant.

Mindenből levontam a tanulságot,
sunyiságot mai napig nem tűröm,
angyalból is gyorsan lehet goromba.

Megváltani nem tudtam a világot,
szavaimat alaposan megszűröm,
csak az igazat írom meg dalomba.

2024.

Fórum ( szonettverseny ) megadott rímeire írtam.

Szép februári tavaszban,

méhek zsongtak a szabadban,

sárgállott a zsiba virág,

kíváncsi volt a hóvirág,

bimbózott a kék ibolya,

rügyet bontott a vén fűzfa.

Mindezt látta a zord Tél,

bősz haraggal visszatért,

fagyot küldött a földre,

hópaplannal jól befödte,

szélparipákkal rúgatta,

tavaszt hozót fagyasztotta.

2021. 02. 11.

Megadott szavak: levelek, szappan, tapad, nyirkos, maszatos, jottányit, gurul, papucsban, forrás, kürtzene

Búcsú vasárnapján

Már kora reggel harsogott a kürtzene,
elérkezett kicsi falunk nagy ünnepe,
papucsban szaladtunk ki a kertbe,
eperfa levelei közt leselkedve
néztük a masírozó zenészeket, és
tömtük magunkba az érett szedret.

Anyánk mikor meglátott bennünket,
fekete epertől maszatos kezünket,
a pizsamánkra  tapadt eper szemeket,
jó messzire elgurult addigi jókedve.

Hangosan kiabált, fakanállal hadonászva,
és jottányit sem engedett haragjában.
Beterelt minket a nyirkos kamrába,
hol mosni szokott hajdanában.
A nagy, bádog mosóteknőt elővette,
melybe forrásban lévő vizet hozott,
mi álltunk egymás mellett megszeppenve,  
vártuk, hogy Anyánk tisztára súroljon
bennünket, szappannal, kefével.  

szöcske, zuhan, csillog, penge
 
Pihen az arató, míg kaszáját feni,
nyári napsütésben csillog a penge,
lábánál szöcske ugrál a tarlón,
melyre ha rálép, zuhan a végtelenbe.

"Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még"
aludt a hajléktalan a kartonpapír alatt.
Kóbor macskák éhesen lopakodtak
a közeli pékség hátsó ajtaja felé,
remélve, nekik is jut pár meleg falat.

Álomittas emberek, lehajtott fejjel
siettek a villamosmegálló felé,
gondolatban még félbeszakadt
álmukat szőtték tovább.
Gépies mozdulattal léptek előre, 
mikor a villamos nyikorogva megállt.

Görcsös ujjakkal kapaszkodtak,
s ringatta őket a kanyargó villamos,
melynek maszat foltos ablakán
bekukkantó napsugár, mosolyogva lehelt,
"Arany csókot egy munkáslány kezére.."

"Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még

Arany csókot egy munkáslány kezére.."

Tóth Árpád: Körúti hajnal