A tizenkettedik sör után;

M.Steigerwaldt•  2018. augusztus 14. 21:06

Ígérem

M.Steigerwaldt: Ígérem


Aki boldogságot talál, valódi halandó kezéből meg nem váltható boldogságot, érzi oly eleven, oly hihetetlen hogy éles sajogással furdal minden lélegzetben.
Tagathatatlanul érzi az engesztelhetetlen aggodalmat hogy elveszíti azt.
Ha téged megtaláltalak az öröm édeni virágának hagymájától eloldozhatatlan kóróként ereszt bennem mély gyökeret az aggodalom: nehogy kiábránduljak! Halandó botladozás csalódásai kissebbre ne taszítsanak ama égi ajándéknál mit hajdan Évának neveztem, ama szeplőtlen szent teremtésnél mivé a sóvárgás hosszú évei balványoztak. S ha én csalódást okozom, mely alattomos gaz, mely förtelmes féreg, mely rovar mi a sáskánál is gyülevészebb, fel nem fogom ezért kérdem a Teremtő mely csapása lehet nálamnál alább való? Mivé leszek szemeidben? Ha menthetetlen eloszlik a mámorító köd, ha az idő perzselő szelei cserzettre aszalják a bőrt s a fáradt hús nem kapaszkodik már feszesen a csonton, szemedben egy vénember, s szememben egy vénasszony leszel? Két öreg leszünk csupán kik fejt csóválva magános merengésben szótlan töpregnek kérdve maguktól: mi dolgom vele? S mire várakoztam mégis? Miért tétováztam mellette míg fejem felett a napszakok elkergették egymást egész a kihúnyó alkonyig.
Hát nem és nem! Mélyen a földbe vésd gyönge kezem, a boltozat feletti vizek zendüljenek meg, úgy kiáltsd az égbe remegő hangom, gyáva szívem minden dobbanásod egész az utolsóig súgja fülembe: nem engedem!
Hogy csalódj bennem nem engedem, ígérem kit Ádámnak hivsz én leszem.
S tudom ha a cserjéhez mit ültettem ígéretem, erős karóm kötözöm, ha ágait haragomban bánatombnan le nem töröm, s nap nap után hűséggel öntözöm, évről évre hoz majd nekem gyümölcsöt nem éhezem, s nyit majd nekem virágot a szépséget máshol nem keresem, magvaiból palántákat sarjaszt nekem kikhez karjaimmal magamat kötöm, őket el nem engedem, s nekik karó gyanánt, erős karó min felnőhetnek én leszem. Tudom benne nem csalódok sohasem. S ígérem ha egymás szíve megtiprói nem leszünk, ha cserjéinkhez erős karót, ígéretet kötözünk, örökké fiatalok, mindíg te és én leszünk.

M.Steigerwaldt•  2017. június 30. 05:03

Csalárd Jövő

M.Steigerwaldt: Csalárd Jövő


Óh nézd s lásd, míly kegytelen szeszély szülötte vagy te álnok jövő.

Hát remény s félelem szőtte palástod csak annak okán legyinted fel olykor, gyermetegen, hogy csekély semmi tudásában emelkedett elmét megcsalj bizonyságban? S kacagva alázatra tanítsd mindazt ki bölcselkedő tekintetben látni vélte bódult táncod lépteit ?


M.Steigerwaldt•  2017. június 23. 01:06

A megfáradt, de ki nem merült éneke

M Steigerwaldt: A megfáradt, de ki nem merült éneke


"Miért sanyargatsz engem óh könyörtelen tettvágy?

Unalom ostorával miért verdesel ha meg is fáradtam?

Elszabadultak a fejemben megkötözött gondolatok, gyengeségemben elszaggaták láncaik.

Mint sáskák rajzanak, boszorkány sikolyokkal vígadnak, tombolva szabadság örömén.

Számonkérnek, káromolnak, ricsajukban mint imát, mondom, ismétlem szavaim.

Ám ha fáradalmas kiáltásban meg is hallom hangom, korbácsod csattanása felülzengi azt.

Ellepte fejemet a mai nap alkonyának köde, sűrű szürke homály szállt szemeimre.

Mesteri buzgósággal munkálkodik tudatom, mint bűvész formálja e felleget.

Ám ha fáradalmast meg is festi benne gondolatom képét, bősz kiáltott hajtószavad fuvallata szétkergeti azt.

Alig szabadultak saruiktól lábaim, alig fektettem ölembe kezeim, miért remegnek izgágán konok köteleid húrjain.

Fel s alá rángok béke s buzgóság közt, mint oktalan gyermekek játékon, veszekszünk rajtam.

Miért nem hagysz nyugodni ha látod hogy megrogytam.

Engedj most pihenni.

Hisz tudod holnap megkeresem helyem szolgasorodban."