Túl a fényhatáron

( G. B.)

Szürke árnyék, szürke hon,

Röpül egy szürke alkonyon

a szürke-szárnyú V/Nagy(d) Madár,

Kit szürke hona hazavár.

Szürke felhő, szürke ég,

Szürke virág szürkés még,

Mely a sötétszürke balkonon,

Szürkén int, ha otthagyom.

Szürke levél, szürke szél,

Szívemben lágy-szürke emléked él,

Szürke ágak, szürke fák,

Gyöngyszürke hangod ők dúdolják.

Szürke utcarészletek-

Szürke vagy, ha kereslek...

A szürke emberek között

az én Szürkém megszökött...

(...egy szürke nyári alkonyon.)

Virága szürke balkonon

merengett szürkén voltomon,

Egyszer csak megláttam, néztem

őt a felhős szürke égen...

(12. 07. 2011.)

(a Szetetet hiányai)

 Négysorosan

Egy képet festek most Neked,
Előtted áll egy koldusgyerek,
Kinyújtott kezében a szíved,
Ezt adja, hogy őt is szeresd.
 

 Hatsorosan

Egy képet festek csak Neked,
Felnéz Rád egy koldusgyerek,
A Feléd nyújtott kezében,
És könnytől fényes szemében,
Neked adja a Te szíved,
Vele csak egy picit szeresd.

 11. 03. 2010.

(… vajon melyik a jobb, …szerinted?...)