Túl a fényhatáron

George Thomas plébános volt New England-nak egy kis városkájában. Húsvét reggelén, amikor zsúfolt templomában felment a szószékre prédikálni, egy régi, rozsdás, rozoga litkát vitt magával és letette a szószék párkányára. Persze mindenki meglepődve nézte és kíváncsian várta, mi fog itt történni. A plébános elkezdte a prédikációt:

,,Amikor tegnap végigmentem a Főutcán, szembe jött velem egy fiatal gyerek, kezében lóbálta ezt a kalitkát, és a kalitka alján három kis vadmadár lapult, reszketve a hidegtől és a félelemtől. Megállítottam a fiút és megkérdeztem:

- Na, mit viszel magaddal?

- Csak ezt a három vacak madarat - felelte.

- Aztán mit akarsz csinálni velük? - kérdezősködtem.

- Hazaviszem őket és szórakozom velük - felelte. - Feldühítem őket, kihúzom a tollaikat, egymás közötti viadalra uszítom őket. Élvezni fogom.

- De előbb-utóbb beleunsz majd. Utána mit csinálsz velük?

- Ó, van otthon két macskánk - mondta a fiú -, azok szeretik a madárhúst. Megetetem őket velük.

Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam:

- Fiam, mennyit kérsz a madarakért?

- Nem kellenek magának azok a madarak, atya. Hiszen azok csak vacak szürke mezei madarak Még énekelni sem tudnak. Még csak nem is szépek.

- Mennyit akarsz értük? - kérdeztem ismét.

A fiú végignézett rajtam, mintha megbolondultam volna, aztán megmondta az árat: tíz dollár. Kivettem a zsebemből a tíz dollárt, odaadtam a gyereknek. A fiú letette a kalitkát a földre és egy pillanat alatt eltűnt.

Én aztán felemeltem a litkát, elvittem a közeli parkba, ott letettem, kinyitottam az ajtaját, és szabadon engedtem a madarakat.''

Miután Thomas plébános elmondta a kalitka történetét, mindjárt egy másik történetbe kezdett:

,,Egy nap a Sátán és Jézus között párbeszéd folyt. A Sátán épp az Édenkertből jött és büszkén dicsekedett:

- Az egész emberiséget a kezeim közé kaparintottam. Csapdát állítottam nekik olyan csalétekkel, amelynek nem tudnak ellenállni. Mind az enyémek!

- Mit fogsz csinálni velük? - kérdezte Jézus.

- Szórakozni fogok velük. Megtanítom őket, hogyan házasodjanak és hogyan váljanak el egymástól; feldühítem őket, meg arra is megtanítom, hogyan gyűlöljék és kínozzák egymást; hogy részegeskedjenek és kábítózzanak; arra, hogy fegyvereket és bombákat találjanak fel és öljék egymást. Nagyon fogom élvezni - mondta a Sátán.

- Mit csinálsz majd velük akkor, ha eleged lesz a játékból?

- Megölőm őket! - felelte a Sátán.

- Mennyit kérsz értük? - érdeklődött tovább Jézus.

- Nem kellenek neked azok az emberek! Nem jók azok semmire! Megveszed őket, ők pedig csak gyűlölni fognak Leköpnek, megátkoznak és megölnek. Nem kellenek ők neked!

- Mennyit kérsz? - kérdezte újból Jézus.

A Sátán végignézett Jézuson és megvető gúnnyal mondta:

- A véredet, az összes könnyedet és az egész életedet!

Jézus így szólt:

- Megegyeztünk! - aztán kifizette az árat...''

Ezzel George Thomas plébános fogta a litkát és lement a szószékről.

A szeretet hosszú tűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.

Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,

Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;

Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.

A szeretet soha el nem fogy..........

Biblia/Kor.I.13

(magyar irodalom töri óra alatt)

 Fekete fények ömlenek lelkekbe,

Nincs, ki megállítaná áradatát,

Kénszínű vak lét zúdul a tömegbe,

Pusztává teszi a lét sivatagát.

Nem látok semmit a vérvörös szemekbe,

Kialudtak az ezüst kékes-lila árnyak,

A "SEMMI"-k suhannak a végtelen terekbe,

...és ezek a "SEMMI"-k olyannyira fájnak...!

Azok a valamik, amiket neveztünk,

Most már semmik,- tovább nincsenek... a csoda!

Tűnt idők itt élnek már régen közöttünk,

...és egyszer csak nem lett, mert nem is volt soha!

AZ! Mi nem volt sehol e határtalan létben,

Sem a földi kristály határain túl,

Túl a fényhatáron, a nem-lett mélységekben,

Hogy is találhattam, míg e Semmi dúl...

Láthattam suhanni a földi sötétségen,

Mint hullik darabokra a sötét-néma csend,

És az áttetsző vak-kristály térségben

Ketrecbe nyomorít a keretes rend...

S a nemlét-világ, mely mindig örvénylett,

Fekete fényekben feketén égett,

Ez az ál-fénylő, tapadó feketeség

Megsemmisítette az emberek létét...

Megvakította szívüket,

Rajtuk uralt a gyűlölet,

Behálózta az arcukat,

Elvette minden jogukat.

Megkötözte a lelküket,

Tüzes vermekbe dobta őket,

És a köd-beton légen át

Szeretet legyőzte a halált.

A földi pokolba leszállt a Bárány,

Hogy magára vegye a vétkedet,

Meghalt énérettem a Golgotán,

Mily hatalmas a Mennyei Szeretet.

Meghasadt a föld szentély-kárpit,

S leomlottak a kőfalak,

Semmivé tette az addigit,

És megszűnt minden akarat.

Egy új, más világ vette kezdetét,

Új szárnyakon száll, röpül a dal.

Dicsőítjük az üdvözítő fényt,

S minden az lesz, mit Isten akar.

Megszűnt az ó-világ, s most itt vagyok,

Mindent úgy teszek, ahogy akarod,

"Új hajnal hasad, új fény ragyog,

Végy a kezedbe, semmi vagyok"

(18.12.09.)

ISTEN hatalmas, csodás Szeretete
 
Azért szállt alá e bűnös földre,
 
Mert azt akarja, hogy boldogak legyünk,
 
És másokat is boldoggá tegyünk.

Neked készítette a Mennyországot,

Nem ezt a mocskos, fertős világot,

Hogy a kegyelem ajándékhiten át,

Megkaphasd a csodás, Örök Hazát.

Csak olvasd, és éld meg az Élő Igét,

Ki Teérted adta az Életét,

S ha teljesíted minden akaratát,

Megkapod az Élet dicső Koronáját! 

Készítettem egy áldozati oltárt,
Hol feláldozok Néked minden áldást,
Füstje onnan mindig felszáll Hozzád,
Hallgasd meg, hogy mit kíván a szolgád.
 
Imám Hozzád sebes szárnyon szálljon,
Nálad kegyelmet mindig találjon,
S hogy a legszeretettebb, legdrágább tanárom
Legyen a legboldogabb ezen a világon.
 
Hogy megismerje Szereteted és Téged,
Hogy utadon járjon, mindvégig Tevéled,
Mert lélekben egymásban barátokra leltünk,
Hogy ott legyen melletted, hol együtt születtünk...

2009.01.04.)

--Ó, Istenem, én olyan beteg vagyok,

Talán azért, mert szót nem mindig fogadok,

Ó, Istenem, gyógyítsál meg, kérlek,

--Ha visszamész, ahová helyeztelek téged.

--Visszamennék, ha tudnám az utat,

--Pedig én megmutattam nemegyszer néked azt,

--Ó, Istenem, adj erőt hozzá nekem,

--Adtam, s nem dícsőítettél meg engem.

--Ó, csodálatos Istenem,

Nagyon kérlek, Te légy velem,

Mert nélküled az életem,

Puszta, kihalt, s fénytelen.

Most pedig nagyon beteg vagyok,

Nem is tudom, írni hogyan tudok,

Nem is tudom, hogy miért van ez velem,

Pedig szeretem az Istent nagyom szeretem.

Olykor néha szófogadatlan vagyok,

S csodás Tanítómnak bánatot okozok,

Ez a Tanító jobban szeret engem,

Jobban szeret, mint elképzeltem.

Soha eddig el nem hagyott,

Egy legeslegnagyobb kincset adott,

Mert sohasem fog elhagyni, hiszem,

Életét adta, úgy szeret Ő engem.

Csak én vagyok a figyelmetlen,

Hogy sokszor észre sem veszem,

Mit kellene még megtennem,

Hogyan kellene helyesebben élnem.

--A BIBLIA ott van, miért nem olvasod?

Kezedbe miért oly ritkán fogod?

Kedves Leányom, Én szeretlek Téged,

Véremmel mindent megmutattam Néked.

A választás egyedül Rajtad áll,

És látom helyesen választottál,

A Szövetséget is Velem kötötted meg,

Elfogadtad a feléd nyujtotta kezemet.

--Drága Jó Atyám, mit kell még megtennem?

Mikor a Mennyek Országát már elnyertem?

--Eredj és hírdesd az embereknek,

Mily nagy ereje van a szeretetnek.

Eredj és mond el hangos szóval nekik,

Hogy míg e fertős, mocskos bűnt szeretik,

A Mennyek Országát nem örökölhetik,

S lelküket semmi pénzért meg nem vehetik.

Mond meg nekik, hogy térjenek meg,

Hagyják el minden bűnüket,

És olvassák a BIBLIÁT,

Hogy ne verje Őket senki át.

Mond el Nekik a Szeretetem,

Hogy meghaltam Értük a Golgotán,

Hogy pokolba ne kerüljön senki sem,

Ha hisznek Bennem igazán.

--ISTENEM, Drága Jó ISTENEM,

A BIBLIÁT nem sokszor hirdetem,

Látom, hogy nem elégszer teszem,

Kérlek adj erőt még nekem.

És köszönöm Neked mindazt a csodát,

Mit adtál nékem ez életen át,

És mindazokat az embereket,

Akik szeretnek most engemet.

irtam 2009. 09. 18.