Túl a fényhatáron

Jártam

Majdnem  húsz országban

Úgy jöttem-mentem mint a szél,

És minduntalan csak azt kerestem,

Ami itt most bennem él...

(Beregszász, 2025. május)

Nem akartam művész lenni,
Könnyek között megszeretni
azt a fényt, mely tőled árad
részeként e nagyvilágnak.

Beregszász, 2016. február

Ráléptem a szarvas nyomra,

S tudom, hogy már soha újra

nem vagyok az…

ki egykor voltam:

Harmatban, hajnalban hajszoltam

a kék katicabogarat,

Kinek hangja szólongat,

Ha egy picit csöndben vagy.

Mert akár akartam, akár nem,

Most már biztos, hogy ráléptem,

Arra a híres szarvas nyomra,

S tudom, hogy már soha újra

nem leszek az,

ki egykor voltam…

Beregszász, 2013. március 23.

(Б. О. Є. emlékére)

Nap voltál a nap helyett,

porba hulltál, most szétesett

előttem minden elemed.

Megláttalak, a Művészet

énekelt Rólad regéket,

titokzatosan-fényeset.

S égette lelkem, mint a parázs

a Veled való találkozás

Léted számomra volt a varázs.

Most szomorú vagyok, s kérdezed:

-        Ki festhette a kék eget?

-        Hol a sárga ablakkeret?

Nap voltál az egeken,

most már sehol sem keresem,

véges lett a végtelen…

(Beregszász, 9. október 2014.)

Sápadt utcarészletek...

Messzi vagy, ha kereslek...

A képben a művészet vár rám,

Neved itt rég őrzi e márvány.

"... mert vár rám a munka a kertben..."

Fehér lapon fehér szárny lebben,

Fehér falon pusztaság-

Kék fodrokon zöld síkság...

Kék ég alatt vizeken

Körbefog a végtelen...

Búzamezők, rozskenyér,

Aranykalász-lelked él!

Tudom, érzem s szeretem,

Mindenhol ezt keresem,

Nem tudom, de látom

Napfényben, fűszálon.

A harmatcsepp gyöngyben,

Kopár téli ködben,

Aranyos hajnalon,

Mert érzem, s nem hagyom

Elveszni, elveszni...

15. 05. 2012.