Túl a fényhatáron

(Ez csak úgy jött, nem pályázok vele, mert politikai tartalmú versekkel nem lehet pályázni)

 

Nem hordozza senki sem,

Sem völgybe, sem hegyeken

Azt a fényes ragyogót -

A háromszínű lobogót!

Ó Szabadság! Melynek hangja

Földi létünk beragyogja

Szárny nélkül is sebesen -

Fénye-vesztett "végtelen"...

 

E "végtelen"-be keresem,

De tudom, hogy itt nem lelem.

 

Rég nincs annyi emberi méltóság,

Hogy felemeljék, tisztára mossák,

Újra fényesen lobogjon,

A Hazánk fölött ragyogjon!

Ó Szabadság! Mely rég megszökött,

Lesütött tekintetek között

A pénzért szerzett csalfa rang -

Nincs egy őszinte, bátor hang...

 

Mely merészen tenne, szólna,

A hazug előtt nem hajolna...

 

Nem csoda, ha nem hordozzák,

Sáros lábbal megtapossák,

S a korrupció vízébe

Próbálják mosni fehérre...

Ó Szabadság! A szellem léte!

Érezhetlek-e újra, végre?

Érezhetlek, mert itt nekem

Nem szab határt e "végtelen"...

 

Mert a Törvény és a Kegyelem

Ura fogja mindkét kezem...