Túl a fényhatáron

Nem akartam művész lenni,
Könnyek között megszeretni
azt a fényt, mely tőled árad
részeként e nagyvilágnak.

Beregszász, 2016. február

(Ez csak úgy jött, nem pályázok vele, mert politikai tartalmú versekkel nem lehet pályázni)

Nem hordozza senki sem,

Sem völgybe, sem hegyeken

Azt a fényes ragyogót -

A háromszínű lobogót!

Ó Szabadság! Melynek hangja

Földi létünk beragyogja

Szárny nélkül is sebesen -

Fénye-vesztett "végtelen"...

E "végtelen"-be keresem,

De tudom, hogy itt nem lelem.

Rég nincs annyi emberi méltóság,

Hogy felemeljék, tisztára mossák,

Újra fényesen lobogjon,

A Hazánk fölött ragyogjon!

Ó Szabadság! Mely rég megszökött,

Lesütött tekintetek között

A pénzért szerzett csalfa rang -

Nincs egy őszinte, bátor hang...

Mely merészen tenne, szólna,

A hazug előtt nem hajolna...

Nem csoda, ha nem hordozzák,

Sáros lábbal megtapossák,

S a korrupció vízébe

Próbálják mosni fehérre...

Ó Szabadság! A szellem léte!

Érezhetlek-e újra, végre?

Érezhetlek, mert itt nekem

Nem szab határt e "végtelen"...

Mert a Törvény és a Kegyelem

Ura fogja mindkét kezem...

Enyém a szó:

S én hallgatok,‑

S mindaddig az enyém lesz,

Míg hallgatni fogok…

(2010. 04.13.)

Ps: egy filozófiatanár emlékére...pedig nem szerettem sohasem sem a filozófiát, sem pedig a filozófusokat (kivéve a mi tanárunkat:)

A "Madarak" harcai

Hogy tiltsa meg a madárnak, mit nem lehet?!

Hogy ne keressen egy hatalmas nagy felleget,

És ne szálljon a szélnek szárnyán oda fel,

Míg más állatok röpülhetnek az övével.

Ezután sem tiltod meg a madárnak!

Kik még így is sok új kincset találnak,

Repülnek-, ha nincs is szárnyuk, eltörött,

Tőled pedig mind az összes elszökött...

Tőled! Te kegyetlen, kopott szárnyú Vad Madár!

Kibe hamis lelke ezután csak hálni jár,

Álmokat és szeretetet senkinek sosem adott,

Nincsen kincsed! Hamis kincsed egytől-egyig mind lopott!

Szabad Madár- kinek szárnyát vártad volna törni meg.

Földre csaltad, felkínálva fényvesztett kincsedet...!

De szárnya lebben, szíve boldog, úgy örül,

Rabtartójától messzire elröpül...

Ó, te álnok! Zsarnok-hírű Vad Madár!

Ide vajon... vajon minek jutottál?!

Rabja lettél fékevesztett álmoknak,

Karmaidból a madarak mind elszálltak.

Szabad Madár! Száll az égre, röpül fel!

Nem néz hátra, nem néz le sem szemével,

Szabad Madár! Ne keresd fel, nem leled!

Vagy ha mégis, megsúghatom: Ott! leled.

(05.2010.)