M.Laurens • Blogja

M.Laurens•  2012. június 21. 15:27

A Tütkörkép (rögtönzések)

 

M.Laurens

A TÜKÖRKÉP

 

Tükörből a tükörképem sandán méreget.

Gyanús lehetek magamnak,hogy nézeget? 

Gyanakodva ,óvatosan felém lépve,

nézeget a tükörből, a kinti tükörképre.

 

 

M.Laurens•  2012. június 11. 19:47

AUTOMATIKUS VERSKRITIKA

     Használati útmutató 

Atomatikus vers kritika  ( 1.02 verzió )


   Hozzávalók: dobókocka papír toll vagy ceruza. A szabványos dobókockával dobj egymás után háromszor, minden dobás után jegyezd fel az eredményt, majd a kapott sorrendben ( pl 2-4-1 ) olvasd el a magadnak kisorsolt kritikát.


 1:  Alapvetően jó vers lenne, de túl sok benne a gondolat (túlírtad). Elég lett volna a cím is!

  2:  A ragrímekkel vigyázz, mert igencsak könnyen szaporodnak a kritikusai!

  3: Jusson eszedbe, hogy a túlságosan mély és elvont tartalom fárassza az olvasót.

  4: A vers egyetlen negatívumaként róható fel a közérthetőség, ami nagy baj ebben az esetben.

  5: Mondanám, hogy túl kevés benne a rím, de ez jelenleg érdektelen, mert a mondanivaló ís.

  6. Akár a legjobb vers is lehetne, de át kéne újra gondolnod, milyen szép tiszta volt a papír előzőleg.

  7. Ne csaljj ! Nincs is hét pont a kockákon !


              Minden kedves felhasználónak kellemes önkritizálást kíván a forgalmazó. 

( Garancia Nincs ! )

Újragyártva: 2016. június

M.Laurens•  2012. június 4. 17:42

Bölcsek és Bolondok

Előszó: 

Köszönöm szépen, ha rámszánod a drága idődet, és a vers végén még véleményt is mondasz róla.

Hogy őszinte legyek, egy négysorosból indult ki a vers, és a történet. Végül egyre dagadva 32 verszakra növekedve  elmeséltette magát velem és általam, hogy most átnyújthassam számotokra.

 M. Laurens

 

 

                                        M. Laurens

                   Bölcsek és Bolondok

 

 

Egyazon világban bolondok és bölcsek,

egy földön éltek, mint a hegyek és völgyek.

Egymást erősítve alkottak ők párost,

így hozták létre a ma ismert világot.

 

Teltek és múltak a történelmi évek,

az időtől a bölcsek sem lettek szépek.

A bolondok okoskodtak néha olykor,

kacagtak is a bölcsek rajtuk, jó sokszor.

 

A bölcsek bolondoztak néha a szóval,

a nép elhalmozta őket minden jóval.

Ám voltak bolondok, kik irigyen nézték,

arcukra fagyott a vigyorgó kevélység.

 

A király bolondja volt mindegyik aljas,

ostoba tányérnyaló, vakbuzgó talpas.

Fejüket összedugva eszüket űzték,

miként is álljanak bosszút a bölcs csürhén.

 

- Álljunk a király elé, mondjunk verseket! -

Így szól erre a főbolond: - Az nem lehet!

A bölcsek izmosak a kimondott szóban.

Törjétek fejetek ti ostobák jobban!

 

Használjátok a fejetek, bolond barmok,

ha ellenük valaha győzni akartok!

Saját pályánkon kell megvívni a csatát,

azt a sok nagyokost kell hozzánk csalni át.

 

Erőben elszántságban mi vagyunk jobbak,

bátrabbak mint a vén, nagyagyú félholtak.

Lássuk, ki is használja jobban a fejét?

Legyen az ősi föld elhagyása a tét.

 

Végül is a tétben egységre jutottak,

nekiveselkedtek hát, a feladatnak.

- Nos, ha oly bátrak és okosak a bölcsek,

lássuk, ahogy aggyal a kapun betörnek.

 

Röhög a főbolond, ki ezt kiagyalta,

bolondok közt is gaz, ármánykodó fajta.

- Menjünk királyunkhoz, legyen Ő a bíró,

ki bolondok közt a hatalommal bíró! -

 

Előadják sunyin, mélységes keservük,

áruló bölcseknek, mi is titkos tervük:

Aláásni gyáván királyuk hatalmát,

versekkel zavarva népének nyugalmát.

 

- Mi királyhű hívek, - szólal a főkolomp -

mi fogjuk óvni a trónt, az összes bolond!

Kihívjuk majd vetélkedni a sok bölcset,

a vesztes elhagyja a királyi földet.

 

Bólogat a király,- Úgy legyen hát! - monda.

- Menjen tüstént a fő-okosért egy szolga!

Hozzák menten elém, hadd lám csak a gyávát,

ki ily aljas módon kijátssza királyát.

 

Rohan a szolga, papucsát is elhagyva,

szalad házról-házra a bölcset kutatva.

Alkonyodik már, mire végre megleli,

félholtan pihegve így könyörög neki.

 

- Kövess jó uram a palotába menten,

mert különben fejem bizonyost elvesztem!

Haragos a király, látni akar téged,

reggeltől hallgatja a bolond beszédet.

 

A trónteremben habzik a király szája,

dühöng, csapkod, miközben a bölcset várja.

- Hogy merészelted megváratni királyod?

Ki vagy te senki? - már beléptekor ráront.

 

- Lázítod a népem holmi gaz versekkel?

Koronámra törsz, nagyra tartott eszeddel?

Lássuk csak, mire mész e hatalmas gőggel,

ha bolondjaim sem bírod majd erővel.

 

Halljad hát szavamban a királyi törvényt!

Bolondjaim nem tűrve az agyas önkényt,

párbajra hívnak fel reggel minden bölcset,

és tétként: A vesztes elhagyja e földet!

 

Íme a feladat, mi a párbaj tárgya.

Egy nagy tölgyfakapu vezet a kincstárba,

ezt kell majd, pusztán fejetekkel kinyitni.

Nem lehet magatokkal semmit se vinni!

 

Szólottam hát, s van-é valakinél kérdés?

- Nincs uram - szólott a bölcs - pusztán egy kérés.

A kapun ne legyen rajta a vaslakat,

ésszel emelni nem arányos feladat.

 

- Rendben! - bólintott a király nagy kegyesen -

de reggel mindegyikőtök helyben legyen.

Nem fogadok el semmiféle kifogást,

sem pedig nemtelen gyáva visszakozást!

 

Ezzel a király visszavonult lakába,

a két küzdő felet otthagyva magára.

A bölcsek követe csendben aludni tért,

a főbolond szalajtott a barátokért.

 

A bolondok egész éjjel csak mulattak,

bölcseket gúnyolva, röhögve vigadtak.

Így reggelre kelve nagy eszük elszállott,

kunkorodni látták az egész világot.

 

Eljött hát a párbajra kijelölt óra,

a nép királya felállt egy végső szóra.

- Kik titeket rontanak verssel, gondokkal,

megküzdenek a királyi bolondokkal!

 

A küzdelmet a kihívó felek kezdik!

Cél a kincstár tölgyfaajtaját bevenni!

Lakat nélkül csak masszív faretesz tartja.

Csak a fejeteket használjátok... Rajta! -

 

- Éljen a király! - rohant rá a főbolond,

de már a küszöb előtt csúful fölbotolt.

Követve őt, fejjel-neki egyre s másra,

mint a kecskék, felkenődtek a deszkára.

 

Végül mindegyikük púptól vérző fejjel,

elterült a földön, mint a placcsant tejfel.

Számukra az első felvonásnak vége.

Ki tudja, hogy a győzelemhez elég-e.

 

Most minden egyes szem a bölcseket várja,

hallik, ahogy a légy szárnyait kitárja.

Néma a nép, lélegzetét visszafojtja,

a király nagyot nyel, kiszáradt a torka.

 

-Khm...- kezdé a király - következnek a bölcsek!

Ha a kapu győz, mindőtöket megöllek!

Csak így lehetek királyként igazságos!-

Szemében fény lobog, gonosz és álságos.

 

E szók után, trónusába visszaülve,

gúnyos arccal tekint a körön kívülre.

A legfőbb bölcs lassan feláll... szótalanul,

köpenye ujjára por és nap fénye hull.

 

Pisszenés se hallik, ahogy odalépe,

a tölgyfaajtóval farkasszemet nézve.

Szemével a vén fát végig simította,

ahogyan asztalos apja tanította.

 

Valaha egykoron, olyan nagyon régen,

apja gyalulta e deszkát, nagy serényen.

De ki emlékszik rá? Senkit fel se lelhet,

hogy e rideg fának ki adta a lelket.

 

Letérdelt itt hát, hol népe lelkét őrzik,

hol elődeinek sok szép verse rejlik.

E száz éves kapu őrzi mind e kincset,

és homlokával lenyomta a kilincset...


               M.Laurens  2012. június 4

Külön köszönet Péter Erika (Pera76) lektorálásáért.


 

M.Laurens•  2012. június 1. 14:22

SZAKADÉKBAN


 

SZAKADÉKBAN

 

Mi mind szakadékban vagyunk,

most még együtt van mindenki,

bízva, vállvetve kivárunk,

nem tudva mit kéne tenni.

 

Szakadék sötét mélyéből

nehéz mindünknek kimászni,

mert pusztán önerejéből

nem juthat a napra bárki.

 

Persze mindig van ki máson

önzőn, mocsokmód taposva,

zúzott fejen, vérző vállon

törtetve mászik magosba.

 

Embernek nem nevezhető,

gyalázatos önző állat.

Vajon lennél olyan, mint Ő ?

Taposnád saját anyádat?

 

Még ha kijut is. Gondolkozz!

Ugyan' kihez fog majd szólni?

Hozzá hasonló mocskokhoz

fog majd dicsőn szónokolni ?

 

"Mi leszünk most a legfőbb hit !

Kimásztunk saját erőből,

mert letapostunk mindenkit !

A gyereket is a nőből !"

 

Hol a taposás az isten,

ily világban akarsz élni?

Hol az erő szent és minden?

Gyengének nincs mit remélni?

 

Tartsátok meg világotok,

önzőn tipró lelki-férgek.

Én mentőkötelet dobok,

minden remélő gyengének!

 

M. Laurens 2012. junius 1.

 

M.Laurens•  2012. május 31. 13:22

BOLHATAXI


 

BOLHATAXI 

 

Olcsó taxit hívott a bolha.

Jött is egy mogorva,

nyáladzó,randa,undok,

görbelábú törpebuldog .

 

M. Laurens 2012. Május 31.