M.Laurens • Blogja
A SORS KEZÉBEN
Figyelem!
A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.
Köszönöm megtisztelő figyelmét!
A SORS KEZÉBEN
Cipeltem a sorsom,
cipeltem lankadatlan.
"Ne add fel", mondták,
de én már rég feladtam.
Most a sors visz engem,
s cepeli minden búmat,
hálát adhatok majd érte
odafenn, a mennyei Úrnak.
És hálát adhatok, hogy
adott nekem érző lelket,
fájdalmat, szenvedést,
és vigaszként: értelmet.
Ám én Botor lélek, mégsem
vigyáztam elég jól e testre,
elherdáltam isten adományát,
egyszerre több gyertyát égetve.
Nem óvtam meg kellőképp,
s most bármit is tenni, késő.
Repedezik a szobor alapja,
s nem segít, az isteni véső.
Mára a sors kezében vagyok,
s megoldja majd minden búmat,
hálát adhatok megélt éveimért,
odafenn, a Teremtő Úrnak.
Végül fogadj el egy jótanácsot
Te, ki e sorokat most olvasod:
Hordozd sorsod terheit büszkén,
hogy legyen mindig holnapod.
Budatétény 2023. Július 23.
SZIPORKÁK [Zseb-versciklus]
SZIPORKÁK
Zseb-versciklus
[REGGEL VAN]
Reggel van, reggel van,
ki-ki nyomja még az ágyat,
álmos vagyok még,
nem találom a gatyámat.
[PILLANAT]
Jön és átfut testeden.
Az élet röpke pillanat,
születés, földi-lét, halál,
csak egy villanás marad.
[TEGNAP MA HOLNAP]
Holnapra kelve, a ma eltűnik messze.
Tegnap a ma volt az eljövő fény,
mára a ma: csupán csak tény
[BAGOLY]
Az agglegény bagoly,
nagy-bölcsen hallgatott.
Az esküvői "igen"-nél is,
csak nagyokat pislogott.
így maradt hát
továbbra is aglegény,
aki azóta is vígan él:
Óh jaj szegény!
[CSAK EGY GONDOLAT]
Csak egy gondolat rág engemet,
miért csuklom, ha valaki emleget?
Emlékezhetne például, akárki másra.
Vagy ruhát vihetne fel a padlásra!
Mert lecsukja kék szemét a frász,
a tegnapi kefiren is aluszik a spájz,
s maszlag városban mordul aki rág,
hagyom is, mert-még fültövön vág!
[NEM JUT ESZEMBE]
Nem jut az eszembe semmi,
ezzel kéne valamire menni.
Ha eszembe jutna valami talán...
Mit csinálnék vele? Az még talány!
Budatétény 2023. június 6.
HOGY ITYEG A FITYEG
HOGY ITYEG A FITYEG?
Gúnyvers önmagamnak.
No, hogy ityeg a fityeg
Költőcske barátom?
Hogy írnál valami értelmeset is,
Azt bezzeg nem látom.
Csak lopod itt a napot,
És tehetetlenkedel?
Hogy az a trampli múzsád,
Tüstént vigyen csak el.
S ha nagy költőnek képzeled magad,
Mint ki egykor ityegett talán,
Falakon fityeghetne képed is,
S nem lennél ily semmi kis parány!
Vagy juthatna eszedbe most is,
Számtalan szebbnél szebb gondolat,
- Mondaná Petőfi,-
S ez írás is jobb, ha fiókban marad.
Budatétény 2022. november. 27.
Figyelem!
A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.
Köszönöm megtisztelő figyelmét!
ELŐRE MEGYÜNK S NEM HÁTRA
Figyelem!
A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.
Köszönöm megtisztelő figyelmét!
M. Laurens
ELŐRE MEGYÜNK S NEM HÁTRA
Előre megyünk mi s nem hátra,
A nyerget felkötjük a ló nyakára,
S a zablát, a farkára tesszük,
Hogy a nagy előre tolatást ne fékezzük.
S kurjantunk néki, ekképp: Hőőő!
Elindulni előre manapság, ekképp kő.
Mert a lovas nemzet s ki igaz Magyar,
A fejlődéshez Vármegyét s Ispánt akar!
Előre megyünk mi s nem hátra,
Ki nem tart velünk, deres várja!
S a zablát, pofájára tesszük,
Hogy a nagy tolatást ne fékezzük.
Budatétény 2022. november 20.
(Utóirat: Lassan már a franc sem tudja merre van az az előre).
VÁGYAKOZVA
SZÉPSÉGRE VÁGYAKOZVA
Ti meggyilkolnátok a kis madárkát,
A láng torkú lényt, ki új hajnalt dalol.
Mezők hajnalkönnyeit magukba zárják:
S a fény, a fény kitör majd valahol.
A bánatos hattyút miért bántjátok
Magányában az elhagyott tavon?
Párjához szólna édeskés bús dala,
Mely két szerető szívet odavon.
És mit vártok, egy megtört dalnoktól,
Ki mocsokban is reményt énekel,
Ki vágyakozva a szépségre gondol,
Mi létezik: mert léteznie kell!
Budatétény 2022 október. 6.