SZAKADÉKBAN

 

SZAKADÉKBAN

 

Mi mind szakadékban vagyunk,

most még együtt van mindenki,

bízva, vállvetve kivárunk,

nem tudva mit kéne tenni.

 

Szakadék sötét mélyéből

nehéz mindünknek kimászni,

mert pusztán önerejéből

nem juthat a napra bárki.

 

Persze mindig van ki máson

önzőn, mocsokmód taposva,

zúzott fejen, vérző vállon

törtetve mászik magosba.

 

Embernek nem nevezhető,

gyalázatos önző állat.

Vajon lennél olyan, mint Ő ?

Taposnád saját anyádat?

 

Még ha kijut is. Gondolkozz!

Ugyan' kihez fog majd szólni?

Hozzá hasonló mocskokhoz

fog majd dicsőn szónokolni ?

 

"Mi leszünk most a legfőbb hit !

Kimásztunk saját erőből,

mert letapostunk mindenkit !

A gyereket is a nőből !"

 

Hol a taposás az isten,

ily világban akarsz élni?

Hol az erő szent és minden?

Gyengének nincs mit remélni?

 

Tartsátok meg világotok,

önzőn tipró lelki-férgek.

Én mentőkötelet dobok,

minden remélő gyengének!

 

M. Laurens 2012. junius 1.