SORAIM KÖZT

M.Laurens•  2014. január 31. 22:12

SORAIM KÖZT

(karcolat)

 

    Azon elmélkedtem a minap - amikor egy fia gondolat sem volt a fejemben-, hogy ugyan hol lehetek én, amikor kikopok a ceruza grafit hegyéből, vagy a tintából folyok épp papírra, vagy netán a lenyomás előtti billentyűben rejtezem még. 

    Előttem írás: csendben néztük egymást a szóköz és én - aki önmagam voltam odalenn a hiány-, két szó közötti semleges állapot. Láttam, ahogy nézem magam, amint a nyomtatóból épp kikunkorodó papír szóközeinek fehérségéből kitekintek. Sápadt voltam, és betűtlen. Aggódtam magamért, hogy a nagy papíron magamat is elvesztem. 

 - Elvesztem!- Gondoltam egy mondatmentes pillanatban, abban reménykedve, hogy az, aki ott vagyok, segít majd rajtam, és magamnak. De Ő csak volt. Vagy pontosabban voltam. Én voltam az Ő múltideje, aki lettem magamból. Éreztem, ahogy beszippant a papír, amit éppen nézek. Kétségbe esve igyekeztem megfogni egy betű lábát, nehogy elsodródjak önmagam örvényeibe. 

  Ott kapaszkodtam görcsösen a helyesírás törvényeibe, és rettegtem magamtól. Rettegtem, hogy felül írom sajátmagam.  Mi több! Akár ki is radírozhatom magam. Odabentről rettegtem kinti magamtól, aki bennem látta az elmúlt perceinek tehetetlen voltát, és egy újabb magamra vágyott.

  Egy felkiáltójellel igyekeztem jelezni, hogy élek, és itt vagyok, hiába is akarnak régebbi írott szavaim eltakarni magam elől. De láttam, hogy már két sorköz tolakodott közénk. Ekkor már szinte tudtam, és lemondtam mindenről. Éreztem, hogy nem látom többé magam, mert immár más lettem. Egy másik gondolat, aki ugyan úgy helyet követel magamból, magamnak. 

  A papír sikoltva hasadt, és többé nem voltam már sem a betűkben, sem a sorokban és a sorok közt sem. Apróra tépett darabokban néztem magam, a papírkosár likacsain át kilesve tehetetlenül. Megértettem, hogy a magam felesleges múltjává váltam. Gondolatcafatokra szakadt értéktelen papír hulladék.


( Pest –Buda 2014. január 31.)

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Perzsi.2015. április 29. 20:13

Remélem ma már nem ez lenne az utolsó két mondat, ha újraírnád, Miklós. :-)

rozsika532014. február 21. 20:47

@M.Laurens: Na de Miklósom..van ilyen periódus. Szeretettel olvastalak,de ébresztő!!!!

M.Laurens2014. február 21. 20:28

@pete57: Jaj de jó !!! Épp a napokban gondoltam rád :) Remélem írsz is nekünk valamit! :) Lélek öleléssel: Miklós

pete572014. február 21. 20:04

"Egy felkiáltójellel igyekeztem jelezni, hogy élek, és itt vagyok"
És örömmel látom, hogy Te is... :) A szokásos mélységekkel és magasságokkal. :)))

M.Laurens2014. február 4. 17:37

@tengerszem: Jól éreztél rá a hangulatára Gabriella. Az eltépett papír egy picinyke halál a gondolatainknak. :)

M.Laurens2014. február 4. 17:35

@anci-ani: Bizony! Mi lennénk azok is! :)

M.Laurens2014. február 4. 17:35

@eferesz: Köszönöm :)

tengerszem2014. február 4. 12:58

Amennyire borzongató, mélyen szántó, annyira humoros! Elképesztő vagy!
Gabi

anci-ani2014. február 3. 08:55

Magunk vagyunk a gondolatok...
Remek gondolataid szeretettel olvastam!

eferesz2014. február 2. 17:07

Az "egy fia gondolat sem volt a fejemben" ellenére nem rossz, sőt!
Üdvözlettel: eferesz

M.Laurens2014. február 1. 15:51

@Ernest: :) Hogy mik nem vannak csüggedésből kifolyólag?

Ernest2014. február 1. 15:36

A végére teljesen elcsüggedtem... és azt vettem észre, hogy a speizben-ban keresem a digi-dugi seritalomat... :)

Ernest2014. február 1. 15:19

Már az első sorodra reagálok: "amikor egy fia gondolat sem volt a fejemben..." - ez képtelenség, nem hiszem el... ;)
No, folytatom az olvasást.

M.Laurens2014. február 1. 15:15

Kedves barátaim: @petruchio: @Sea: @baramara: @emberpista: @pepo: @Mygan: @bakonyiili: Köszönöm széépen az olvasást és a hozzászólásaitokat !
- Pista barátom! lesz vers is :)
- ilikém drága a játék fontos része életünknek!
:)

bakonyiili2014. február 1. 15:00

Kedves Miklós!

HÁT, ebbe beleborzongtam, annyira jó! S ez lett:

Karcollak

vagy a szóköz
vagy a szó végén
a pont

vagy csak vagyok
vagy előttem a nagyok
már eljátszottak

még itt sem vagyok
már ott sem tudok
semmire áll a szám

még majd lehetek
még mi mit szeretek
valahol vár-e rám...

Elnézésedet kérem, csak egy kis csacska játék, de játszani kell!
Szeretettel üdvözöllek: Ili

Mygan2014. február 1. 13:35

:)

pepo2014. február 1. 06:42

a gondolat maga az ember...

emberpista2014. február 1. 00:44

Miklós!
Hát ezek igen érdekes gondolatok amiket Én már tudatlanságom okán nem tudok követni,úgyhogy ha megkérhetlek dobj fel nekem egy olyan Laurenses
verset mert azokat nagyon szeretem!Üdv:pista

baramara2014. január 31. 23:11

Jó írás, érdekes gondolatok... :)

Törölt tag2014. január 31. 23:01

Törölt hozzászólás.

petruchio2014. január 31. 22:48

néha sikerül kilépnünk önmagunkból...talán akkor látunk a legtisztábban....