Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Régi képed a falamon.
M.Laurens• 2013. január 4. 19:05
M.Laurens
Régi képed a falamon.
Szorítlak máig,s mégsem érlek el,
Távol vagy s csak a hiányod ölel.
E világban Mi, végleg elveszünk.
Csak puszta semmit ölel két kezünk
Voltunk két szív egyetlen lélekben,
Most emlék vagy, csak ez tart életben.
Tested hűvös halom alatt nyugszik,
De emléked, most is velem úszik...
Távol vagy tőlem itt benn, legbelül,
Hangod nélkül, csak a szó csendje ül,
És némán keressük egymás szemét,
Hallgatva csendünk sóhajtó neszét.
Régi képed még a falamról néz,
Arcodon szelíd mosoly,mint a méz.
A hiányod velem van...,Ő ölel.
Szorítlak Én is, s nem engedlek el
( Pest-Buda 2013. január 4 / junius 9 )
Krisztinka2014. február 18. 15:25
Nagyon...
DJ2014. február 18. 14:59
Nagyon szép vers!!!
Paula.S.Tizzis2013. január 9. 11:21
Ez gyönyörű....
szalokisanyi12013. január 9. 11:16
Zseniális! Meghatóan szép.
D.Eniko2013. január 5. 08:25
Szépen megfogalmazott hiány,főleg az utolsó versszak. :)
animka2013. január 4. 21:05
Topic ide vagy oda, szerintem ez nem egy feladat vers, ez egy remekmű !!
Gratulálok Miklós, nagyon szépet írtál .
M.Laurens2013. január 4. 20:54
---------------------------------------- --------------------------------
Köszönöm szépen mindanyiótoknak az olvasást és a megtisztelő hozzászólásokat ! ( Miklós )
---------------------------------------- --------------------------------
dvihallyne452013. január 4. 19:45
Kedves Miklós!
Gyönyörű vers született a két sor között!Majd felteszem én is ,mert írtam evvel a két sorral egy szonettet.Szeretettel gratulálok! Sarolta
Molnar-Jolan2013. január 4. 19:38
Laurens, szépen írtad!
baramara2013. január 4. 19:20
Miklós! Ez nagyon-nagyon szép! Meghatódtam :(
Gratulálok!
harmatcsepp2013. január 4. 19:12
Ez nagyon szép és fájó! Grat...