NÉHÁNY SZÓ A MAGYAR VITAKULTÚRÁRÓL

M.Laurens•  2020. augusztus 1. 22:04  •  olvasva: 418


NÉHÁNY SZÓ A MAGYAR VITAKULTÚRÁRÓL


Bizonyára sokan felkapják a fejüket a cím olvastán, és nem is értik miről lehet itt szó.

Mindenekelőtt tisztázzuk, hogy véleményem és tapasztalataim szerint, nekünk, Magyaroknak,

nincs is ilyen. Viszont létezik helyette a kurucos indulatokkal fűszerezett veszekedés,

ami legtöbbször érvek nélküli személyeskedésbe torkollik. Kis hazánkban nem a másik fél 

meggyőzése, hanem annak kétvállra fektetése, és hiteltelenítése  a cél, ha lehet,

akkor heted íziglen. A tárgyilagos és érvekkel, idézetekkel alátámasztott, netán hiteles 

szakértő által is igazolt megoldásokkal szemben, a Magyar ember alapból is, emocionális

bunkósbottal védekezik:

• „Már múltkor is veled volt a baj, és egyébként is: mindig!”

• „Sosem fogadod el más (mármint a felsőbbség) igazságát!”

Mindkét érvelés annyira általános és bevett, hogy legtöbbször el sem gondolkodunk rajta, hogy

ezek nem érvek, hanem kijelentések, amiknek a valóság alapja erőteljesen szubjektív.

Ráadásul nem is a témáról, hanem az azt felvető, vagy vitató személyről szól, ezzel áttérve

a személyeskedés szintjére, ahol már érvek nélkül is lehet halászni a zavarosban, várva, hogy

az illető hasonlóképp tegyen, és el lehessen mondani: „Na ugye, hogy megmondtam!”.

Ha a kliens kitér, vagy nem veszi fel a kesztyűt, akkor egy szintet lépünk, és rásütjük, hogy álszent,

és megjátssza a nyugodtságát, de Mi tudjuk, hogy ez csak egy aljas álca, és ettől még nem lesz igaza.

Az esetek többségében ilyenkorra már, a téma maga is rég elveszett, és közeledik az anyázás ideje,

ezzel együtt fűnek fának elmeséljük, hogy micsoda mocsok a "vitapartner", hogy szervezkedik

ellenünk a háttérben, hogy neki legyen igaza, pedig még a szeme sem áll jól!!!

Így születnek meg a szekértáborok, a gyűlölet magvai, az előítéletek, az okos és higgadt,

uram bocsá’ tárgyszerű viták helyett.

Valahogy így fest manapság kis hazánkban a vitakultúra, magyar és Magyar között,

kicsiben és nagyban is...

 

M. Laurens

Budatétény 2020. 08. 01.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

designo2020. augusztus 8. 11:04

Jól leírtad, igaz.

Perzsi.2020. augusztus 3. 15:15

A vitának nagyon sok formája van. Eleve az a szó, hogy vita, többnyire negatív szónak minősül. Vitázni, kulturáltan, szinte művészet. Két egyenlő, (ezen a szón van a hangsúly) fél kell hozzá, minimum. És akkor még azt is figyelembe kell (ene) venni, hogy a felek ismerik e egymást személyesen. Mert ha nem, talán nincs értelme a "vitának". Aki csak a netről "ismeri " vitapartnerét, az hátrányban van. Mert ilyenkor nagyobb mindkét félben az előítélet a másikkal szemben. Előítélet nélküli ember nincs, még Szent Teréz anya sem volt az. Ha meg már előítéletek vannak a másikkal szemben, akár saját "tapasztalat" alapján, akár mások által kialakult, átvett tapasztalat miatt, akkor a vita sosem lesz elfogulatlan. Talán, ha kamera segítené a 2 felet, mert bizony még egy fénykép is lehet megtévesztő. De a lényeg, a kulcsszó a megétés. Az erre való törekvés. Mit miért mond, tesz a másik. Nem elképzelni, beképzelni kell valamit a másikba, hanem őt magát megkérdezni. És hinni, igen, hinni neki. A jót, a pozitívat keresni embertársainkban. Ha így közelítenénk egymáshoz, kevesebb vita, meddő vita lenne. Minden csak akarat, hozzáállás kérdése. Mert legyünk őszinték, a magyar ember lobbanékony, és szeret vitázni. másokon, ismeretleneken kitölteni a haragját. Amit nem is a vitapartner érdemelne valójában. Elég, ha a fényképén egy hajtincs félreáll. És nem szabad elfelejteni, hogy még az életben, a valódi ismerősökkel is nehéz kulturáltan vitázni, nemhogy egy neten "megismert" emberrel.Aki nem enged a huszonegyből, meg fog keseredni. Előbb vagy utóbb.

Perzsi.2020. augusztus 3. 15:14

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

M.Laurens2020. augusztus 2. 12:50

@Pera76: Az írásom a személyeskedésről szól és nem az igazságok mibenlétét feszegeti, hanem jelenkori vitakultúránkat, vagy kultúrálatlanságunkat.
Csak a terjedelme miatt, hadd idézzek be egy pár sort Bognár László és Forrai Gábor bölcsész:"Esszéírás és Informális logika" című művéből:
----------------------------------------------------------------
"A személyeskedés - a személy támadása - az egyik leggyakoribb érvelési eszköz, és egyben az egyik leggyakoribb érvelési hiba is. Kiemelt figyelmet érdemel azért is, mert a személyeskedésre érzékenyek vagyunk, és általában visszautasítjuk. Ezért azután gyakran ott is kikérjük magunknak, ahol a személyeskedés nem hibás. Míg a többi érvelési hibánál az a probléma, hogy nem ismerjük föl, hogy hibás az érvelés, a személyeskedés esetében ennek ellenkezője is előfordul: akkor is visszautasítjuk a személyeskedést, amikor pedig az nem hibás. A személyeskedés - hasonlóan a később tárgyalandó tekintélyre hivatkozáshoz - végső soron a hitelességet érinti, egy olyan pszichológiai tényezőt, amelynek kulcsszerepe van a meggyőzésben. Ez magyarázza, hogy a személyeskedés általában nagy pszichológiai meggyőző erővel rendelkezik."
------------------------------------------------------------------
Aki bővebben is szeretne olvasni a témáról, az itt megteheti:
https://www.uni-miskolc.hu/~bolantro/informalis/L06.2.1.0.html

Én úgy gondolom, hogy mindenképp figyelmet érdemlő írás.

Pera762020. augusztus 2. 08:13

Én azt gondolom, hogy egy vita(tkozás) esetén a legoptimálisabb cél csak az lehet, hogy elmondjuk saját álláspontunk egy témáról. Tehát maga a közlés. Amikor valakit meg szeretnék győzni arról, hogy egy adott helyzetben bizonyos témáról többféle vélrményből csakis a mi szentigaz, egyetlen véleményünk a jó, akkor abba a tévedésbe eshetünk, hogy az eddigi - a jelenlegi - tapasztalásaink, észleléseink által leszűrt tudást igaznak hisszük. Számunkra mindenképpen az is, de ez nem egyetemes érvényű, pontosan azért, mert minden ember más életutat bejárva más tapasztalásokon keresztül válik véleményezővé - vagy hallgatólagos bölcsebbé - egy témával kapcsoltatosan. Époen ezért minden embernek az ő igaza az igazabb igaz.
Viszont nem létezik két tökéletesen egyforma tapasztalási út még az egypetéjű ikrek esetében sem, ezáltal a saját magyarázatunk, magyarázkodásunk sem fedheti a teljes valót, sem a másiké.
Az igazság mindig részigazsággá torzul, mert semmilyen témáról nem lehetséges - földi síkon - egyetemes, átfogó, valódi igaz igaz. Még.
A nagy terv részeiből apró porszemnyi sejtéseink vannak. Azt gondolom, a jelenlegi ember kezébe nem való a teljes tudás, mert avval csak visszaélne, hatalomszerzésre használná, stb. Nem is bírnánk felfogni ésszel még. Ahhoz sok fejlődési folyanat hiányzik a jelenlegi emberiség számára. (Okosabbá válás tényéhez sok-sok tapasztalásból adódó tudás által.) Az emberben még túlzottan munkálkodnak a negatív erők.
A tudósok meg bármennyit kutakodhatnak, cikkezhetnek, azok mind a nagy rész olyan szeletei, amikről a vélemény némi idő múlva teljesen átfordulhat épp az ellenkező felé más kutatások eredményeképpen.
Nincs hiteles szakértő ilyen szempontból véve semmiről sem, a tudósok csupán képviselnek egy adott mércén belüli területen egy adott tudásból fakadó részt, ami az emberiségre levetítve azt jelenti, hogy akkor is alkalmazkodni kell ehhez, ha nem mindig értünk egyet. A szabályok, törvények szükségesek, azok nélkül az embertársadalom káosszá fajulna. Az emberek zöme sajnos nincs azon a szinten, hogy egyfajta normarendszert (úgymond erkölcsi) magától betartson. Az élni és mást is élni hagyni módszere lenne helyesebb. Meg azt cselekedni mással, amit szeretnéd, hogy veled is megtegyenek. Ettől még messze állunk.
A netes véleményezéssel meg az a baj, hogy a másik nem ismeréséből, nem mellettünk levéséből a gesztusok, hangszín stb. nélkül több félreértés is adódhat, mint a való életben.
Amik a fenti cikk hatodik bekezdésétől kezdődően elhangzanak: az is egy tapasztalásból adódó vélemény, hitrendszer, jellemzi azt, hogy az adott ember milyen úton és hol tart. Az is, amikor muszáj tudatni ezt másokkal. (Kényszeres kimagyarázkodás ténye, a saját vélt vagy valós(nak tűnő) igazunk mások felé kijelzése, többnyire abból a célból, hogy feszkókeltéssel karöltve több - nem annyira elgondolkodó - táborlakót gyűjtsünk magunk köré.)
Mindenesetre a törvények, szabályok a jelenlegi társadalom minden terén kellenek, akár egyetértünk mindennel teljesen, akár nem. Ezáltal lehet "rend". Káoszmentesség.

Mikijozsa2020. augusztus 2. 07:33

nagyon tetszett