Mult idők jelenje

M.Laurens

   Múlt idők jelenje

Múlt idők torzult jelenje,

kísértetként visszajár ma.

Fagyos, halott tekintete,

jégcsap könnyes: rideg pára.

A naptól is dideregve,

szél tépi fakó kabátját.

Elmúlt jövőjén merengve,

falnak veti görnyedt hátát.

Vajon eljuthat-e a szó,

tisztán csak az értelemhez.

Vagy mint a végső búcsúzó,

örökre, mindent elleplez.

Nincs jövője, s` visszafelé

utat sehol sem találva,

bambán bámul maga elé: 

rég elmúlt sorsára várva.

2012. július 22.