MAGYAR NYUGDÍJAS

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovbb publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét! 

M. Laurens:

MAGYAR NYUGDÍJAS

(Petőfi Sándor lába-nyomában) 

Mosolyom rég lelohasztva

Fogsorom csak, rágó tartja,

Rágó tartja bíz, két marok:

Én magyar nyugdíjas vagyok!

Doktorhoz járás az élet.

Ha nincs pénzem, csak remélek.

Gyógyszer árak nekem nagyok:

Én magyar nyugdíjas vagyok!

Látom már az alagutat,

S fizetem a végső utat.

Hülyének néznek, s szívhatok:

Én magyar nyugdíjas vagyok!

A fészkes fenének éljek?

Köröttem lelki szegények

És mégis írok, olvasok:

Én magyar nyugdíjas vagyok!

Túrót se ér tudományom,

Gyógyszereim felzabálom,

Húst csak álmomban rághatok:

Én magyar nyugdíjas vagyok!

Nem törődöm a gatyámmal,

Lyukas zsebbel, más hasával,

mert kibírom míg meghalok:

Én magyar nyugdíjas vagyok! 

Emlékemben, kis hazámban,

Pick szalámit is zabáltam...

De zsebre-vágtak a nagyok:

Én magyar nyugdíjas vagyok!

Pest-Buda 2015-2016