M.Laurens & Pera76 : Góbé és Góbéné ( Verspárbaj )

M.Laurens•  2012. május 29. 17:38

A POET fórum VERSPÁRBAJ topicjában készült közös alkotás.

Minden páratlan strófa szerzője: M. Laurens

Minden páros strófa szerzője: Petra 76

 

M. Laurens & Pera76

Góbé és Góbéné

 

(1. strófa)

Áll a góbé a góré sarkánál, rejti őt a pajta,

asszonya elől bujdos bátran, ki igen ütős fajta.

Rossz fát tett Ő biz a tűzre, igencsak üszköset,

mostan aztán nyelheti a góbéné szórta füstöket!

 

(2. strófa)

Asszonya szája habzik, nem szappan az oka,

kimosni azt ő rest, s ruháit es - vagyon joga.

Kénköves füstöt vet, lángos két szeme kimered,

kezében laskaserítő veri a díszes ütemet.

 

(3. strófa)

A mi góbénk szegény kaparva a földet, alá elfolyna,

asszonya mérgétől, mint a kakadu, be vagyon tojva.

Pedig hát őt is becsapták a ganyéj kupecok a vásárba,

tehénkéjük a borozásközt reáment az ördög-bibliára.

 

(4. strófa)

Elment volt eladni egyszem tehénkéjét, szegény pára

mind rúgott, és tejet sem akart adni a sétárba.

Jámbornak titulálta, ezért vevő a' került...

egynehány biz'. Jaj, de az áldomás hosszúra sikerült!

 

( 5. strófa )

Így esett a szégyen, mitől góbénk a szoknya elől búja,

vederrel a fején előtápászkodott, mintha menne háborúba.

-Tudod asszony...- kezdte magyarázni a begyakorolt leckét -

az úgy vót,hogy’ - és a veder alól pillogva, érezte a vesztét.

 

(6. strófa)

Úgy vót hogy, úgy vót hogy! - perele a némber,

s dengett ura fején a veder vagy huszonkétszer.

Mintha menny dörögne, s csapna legott az istennyila...

Az asszon hajdan kicsiny szája most nagyra tátott s lila.

 

(7. strófa)

- Ugyan’ galambom, beszéljök meg szépen - könyörög a veder,

tántorog a likon lesve a góbé, hol józanul is rozsdás port vedel.

-Tudod te azt, gyöngyöm, hogy érted mindent megtennék...

Nyoszolyánkon éjjel jóváteszek mindent, mit rám ró a kötelesség.

 

(8. strófa)

- Kötelesség? Ha nem lenne kijed ennyire elázva!

Noszogathatom! Eppeg itt van a kutya elásva.

- Ne búsulj lelkemnek gyöngye, arany kincse!

- Aludjunk hát, jó uram, lesz még később így se...

 

(s osztán míg hortyogott az ura az ágyba', 
megnézte az asszony, hogy mit csinál komája.)


M.Laurens & Pera76  2012. Május 29

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

M.Laurens2012. május 29. 23:09

A zárójeles végszó is megérkezett :)

Törölt tag2012. május 29. 21:48

Törölt hozzászólás.

csillogo2012. május 29. 20:50

Gratulálok mindkettőtöknek...szeretettel!
Elmés - népies - hozzá illő szavakkal. Hangulat kell ehhez a vershez - hisz látom még nem olvasták túl sokan,de a lényeg: az alkotók öröme - miközben írtátok a sorokat jól éreztétek magatokat (szerintem ).
Nekem megvan hozzá az alap hangulatom, most jöttem nemrégen a kertből ( egy kis kapálás naplementével ) :))
Szóval csak így tovább...
Grt.
A végét, igen - ide lehet hozni!:))

Pera762012. május 29. 17:54

És a vége?
Nem kell neked? Pedig anélkül nem csattan... Na... Hozd már ide azt is.
:)