M.Laurens • Blogja

M. Laurens

AZ ÖNDICSÉRET  BÜDÖS?

      Az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozom, egy számomra merőben idegen jelenséggel,

amit mi gyermekkorunkban így definiáltunk: „Az öndicséret büdös”. Persze azóta sok víz lefolyt

a Dunán, és volt egy rendszer és szemléletváltás is, ami az ilyen begyepesedett agyú vén hülyék

többségének már meghaladja a felfogóképességét.  Ma már nem szégyen, ha valaki sztárolja magát,

 sőt a munkaerő piacon kimondott előny, ha valaki azt állítja magáról, hogy mindenhez ért.

Az öntömjénezés már rendszer szinten is polgárjogot nyert. Szerénység? Ugyan már!

Persze az önbecsülés értékes dolog, feltéve, ha reális és egészséges, mások általi is elfogadható

önértékelésen alapszik. Alkotó emberek esetén ez igen fontos, mert egyfajta önkontroll nélküli

versenyhelyzetet szül, amihez már partner sem kell, sőt az olvasó vagy néző, esetleg hallgató

megléte kimondottan zavaróvá válik, mert gátja az önkifejezésnek.

     Elképzeltem, ahogy egy ilyen szerző megszervez egy előadói estet a saját verseiből. Természetesen

meghívja önmagát mint vendég, és jegyeket vesz mint saját maga közönsége. A bemutató estéjén

izgalomban van, hogy tetszeni fog-e majd önmagának. Majd felhúzza a függönyt és kilép

a színpadra. Körbe néz, és ott látja önmagát a széksorokban. Pillanatnyi csend és elhangzik az első

vers. Ön-tapsorkán és ön-ujjongás követi. Ezután lemegy a sorok közé kezet fogni önmagával, és

a színpadra dobálja az előzőleg önmagának vásárolt csokrokat, majd visszamegy a színpadra, és

önmagának csókokat dobálva a széksorok felé, nagy hajlongások közepette összeszedi a csokrokat.

Közvetlen ezután rövidke önméltatás, majd kiosztja önmagának a József Attila díjat, amit átvesz

önmagától. Óriási taps és önováció (magnóról) és függöny…

    Ha valaki azt mondja nekem, hogy ez a vízió normális, akkor megadom magam, és veszek egy

gumiszobát gumidominókkal és elrugózok rajta a büdös francaba. Szóval marad a kérdés:

„Az öndicséret büdös?”. És ha igen, akkor milyen orr az, amelyik képes ezt elviselni kritika nélkül?

Mert az enyémet már bedugtam vattával!

Budatétény 2018. június. 11.

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovbb publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

ÚJ ÉV, ÚJ REMÉNYEK?

Hogy új év? No meg új remények?

Hamisan szól már régóta ez ének.

Már tavaly is rossz volt a kotta,

És a karmester sem lett jobb azóta.

Mivé lettek a tavalyi remények?

Tett semmi, csak ének, meg ének...

Kidalolták már szájunkból a sajtot,

Miközben a muzsika tartott.

Ugyan mire az új remények,

Ha még mindig csak ugyan az az ének?

Idén sem változik a kotta,

 Mely a szájadból a sajtot kidalolta.

 Budatétény 2018. január 4.

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovbb publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

HÁROM HAIKU

Ne feledd soha! 

A roszindulat hízlal:

A májad bánja.

&

Ne feledd soha!

Ne legyél túl szívélyes.

Mert gyanús leszel!

&

Ne feledd soha!

A barátság múlandó,

 A gyűlölet nem.

Budatétény 2017. január 26.

előszó: A blogban közölt vers a főoldali  megjelenésig változhat (vagyis nem végleges verzó), az egyes változások időpontját  a vers alatt lévő dátumok jelzik

M. Laurens:

ÖRDÖG VITTE NÉNIKÉJE

( humoros gondolatok komoly dolgokról  II.)

Pokolnak mély fenekéjén 

ördög ül a vasgyékényén, 

gonosz lelkű lustafajta, 

ezt a mesét Ő hadarta:

Öreganyám, - ki nem kuka - 

fel hajtott a gyalogútra, 

kátyút fogott a bal lába, 

az ördög röhögött markába.

Öreganyám sírt szegényke, 

kis-nyugdíja utolérte. 

Előveszi s nézegeti, 

a doktorra ráköltheti.

De nem ápolja Őt a doktor, 

tanácsot oszt, telefonból. 

Költse nyugdíját egy új lábra, 

s ne mászkáljon az utcákba.

Lassan gyógyul Nyanyám lába, 

az orvos tesz a nyugdíjára, 

nem mászkál ki Őt ápolni, 

Gazdag beteget elhagyni.

Könnyezik Öreganyám szeme, 

az Ördög sem törődik vele, 

nyugdíja kevés a pokolhoz, 

mióta feloszlott már a Kolhoz.

Vissza menne Ő az útra, 

mankót maga után húzva, 

ördög sem röhögne mára, 

ha megrúghatná Őt falába.

Mert faláb lett a nyugdíjából, 

mit egy jó asztalos istápol, 

rohan is vele Öreganyám, 

Ördög se látta: hol a gatyám?

Pokolnak mély fenekéjén 

ördög ül a vasgyékényén, 

gonosz lelkű lusta-fajta, 

ezt a mesét Ő hadarta. 

Pest-Buda 2014. június 30.

Készült az "POENPOET -Így írunk mi- Staféta" feladvány változata alapján.

 M. Laurens 

Elégia a hasztalan szarkazmusról

avagy

 Egy Cinikus képzelt levele a mosolygóból

Csalódtam maró gúnyod hatalmában,

mert kukacot találtam savanyú  almádban.

Hiába utáltattam meg magam mindenki mással,

jött egy  aljas Görény ki vigasztalni sem által.

Hasztalan írtam marón fröcskölő kritikát,

elővette fiókjából az undorító  humort és  fifikát,

hiába toporzékoltam, főttem a levemben –én marha –

saját utálatos testembe s lábamba belemarva.

Még így is akadt ki pofátlan rám mosolygott,

nem látta meg  bennem a nihilista bolondot.

Cserébe menten leordítottam a hülye fejét;

 dagadt,randa varangynak neveztem a nejét.

Most már, hogy végre ismét mindenki utál,

agyam helyén a korona egy szarkasztikus hamutál,

benne néhány cinizmusból sodort satnya csikkel,

végre a Mindenható Isten ismét csak reám pikkel.

És te , ki ezt a verset most nevemben írtad ,

- soraid közül cinkosan kikacsintva vigyorogj csak -

 savanyú pofám amúgy-sem bírtad.

 ( 2013. június 21.)  

Utóhang: 

A szarkazmust Oscar Wilde a szellemesség legalacsonyabb rendű formájának nevezte.