M.Laurens • Blogja
SzemélyesSZÉP IS JÓ IS
M. Laurens
SZÉP IS JÓ IS
[opusz ön-irónikusz]
Szép vagyok no, mi-tagadás,
csak egy a baj,
hogy ezt szemmel, nem látja más.
Szépen menekül a hajam,
ettől az (állítólag) okos fejtől,
fogaim is ritkulnak már,
s nem álmodok újabb nejről.
Jó is vagyok, mi-tagadás,
csak egy a baj,
hogy ezt már nem kóstolja más.
Szépen kopik a gondolat,
abból az (állítólag) okos fejből,
soraim is fakulnak már,
s nem álmodom barna-serről.
Jól elvagyok, mi-tagadás,
csak egy a baj,
hogy ezt én nem érzem: csak Más.
Szépen kihullnak az évek,
még hátralévő foszlott életemből,
s Isten tükre előtt, látni-
fogom magam hamar: szemből.
Pest-Buda 2016. július 28-29-30.
Készült a "Kritizáld magad" topik beli bejegyzésem alapján.
SÍRFELIRAT
Figyelem!
A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő dátum jelzi. Ezért tovbb publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.
Köszönöm megtisztelő figyelmét!
M. Laurens
SÍRFELIRAT
E rongy életem vissza, ha sírom,
Kaparják szét a kutyák majd sírom;
Fejfámra ennyi legyen felírva:
Gyenge ember volt, csak eddig bírta.
Pest-Buda 2016. március 08-09.
TORKOMBA SZORULT...
Figyelem!
A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő dátum jelzi. Ezért tovbb publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.
Köszönöm megtisztelő figyelmét!
M. Laurens:
TORKOMBA SZORULT...
Torkomba szorult valaha egy ember.
Sem kiköpni, sem lenyelni nem tudtam,
kiszáradt torkom szorongatta vadul,
ha olykor, önmagamnak is hazudtam.
Mert:
A torkomba szorult valaha egy ember,
ki mindig őszinte és sohasem kertel,
hangszálaim között él, idebenn a torkomban,
csendben meghúzódva, olykor letorkoltan...
Mert:
A torkomba szorult valaha egy ember.
Egy nálam méltóbb, és igazabb lélek,
ki bízik igazságban, emberségben, hittben:
Kit megváltásomra küldött a teremtő Isten.
Pest-Buda 2016. február 18-23.
A KÍN [abszur-da-da-ista vers]
Figyelem!
A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő dátum jelzi. Ezért tovbb publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.
Köszönöm megtisztelő figyelmét!
M. Laurens:
A KÍN
[abszur-da-da-ista vers]
gazdája átok és szitok
fel nem fedezett ánizsok
egyszer csak itt van kín s ki fél
bilincsel és dicsér dicsér
füstös redőny lesz hallgatag
merre bús rezgése halad
seblázt okol szitkot locsol
kék illatot fest kinn a toll
ég városom mert sarcot font
gyújtogató silány bolond
a lét zselé törvénye más
most már tetézi árulás
a féreg üt gyötörve zúg
és fényes halálvölgybe rúg
s lesz majd világot purgató
csaló hazug mindenható
nem más nem ponty és nem hering
a Gaz int:
s kötelén máris fejem ring
Pest-Buda 2015. december 21.
Készült az "POE POET-Így irunk mi"-topicban írt feledványverzióm alapján
DAFKE
Figyelem!
A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő dátum jelzi. Ezért tovbb publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.
Köszönöm megtisztelő figyelmét!
M. Laurens:
DAFKE!
Ugyan, mi panasza másnak
E nyomorult szájra?
Nekem ebből hasznom nem lesz:
Hiszen, ki hallgatna rája?
Mert ha nyugdíjam se lesz már,
Kell a száj, hogy kérjek!
Hogy semmitlen nyomorultként,
Én is: pofázásból éljek.
Pest-Buda 2015. július 15-16.
Készült az "POE POET-Így irunk mi"-topicban írt
feledványverzióm alapján, átdolgozva.