M.Laurens • Blogja

M. Laurens

SZÉP IS JÓ IS

[opusz ön-irónikusz]

Szép vagyok no, mi-tagadás, 

csak egy a baj, 

hogy ezt szemmel, nem látja más. 

Szépen menekül a hajam, 

ettől az (állítólag) okos fejtől, 

fogaim is ritkulnak már, 

s nem álmodok újabb nejről.

Jó is vagyok, mi-tagadás, 

csak egy a baj, 

hogy ezt már nem kóstolja más. 

Szépen kopik a gondolat, 

abból az (állítólag) okos fejből, 

soraim is fakulnak már, 

s nem álmodom barna-serről.

Jól elvagyok, mi-tagadás, 

csak egy a baj, 

hogy ezt én nem érzem: csak Más. 

Szépen kihullnak az évek, 

még hátralévő foszlott életemből, 

s Isten tükre előtt, látni- 

fogom magam hamar: szemből.

Pest-Buda 2016. július 28-29-30.

Készült a "Kritizáld magad" topik beli bejegyzésem alapján.

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovbb publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

SÍRFELIRAT

E rongy életem vissza, ha sírom,

Kaparják szét a kutyák majd sírom;

Fejfámra ennyi legyen felírva:

 Gyenge ember volt, csak eddig bírta.

Pest-Buda 2016. március 08-09.

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovbb publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét! 

M. Laurens: 

TORKOMBA SZORULT...

Torkomba szorult valaha egy ember. 

Sem kiköpni, sem lenyelni nem tudtam,

kiszáradt torkom szorongatta vadul,

ha olykor, önmagamnak is hazudtam.

Mert:

A torkomba szorult valaha egy ember, 

ki mindig őszinte és sohasem kertel,

hangszálaim között él, idebenn a torkomban,

csendben meghúzódva, olykor letorkoltan...

Mert:

A torkomba szorult valaha egy ember.

Egy nálam méltóbb, és igazabb lélek,

ki bízik igazságban, emberségben, hittben:

Kit megváltásomra küldött a teremtő Isten.

Pest-Buda 2016. február 18-23.

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovbb publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét! 

M. Laurens:

A KÍN

[abszur-da-da-ista vers]

gazdája átok és szitok

fel nem fedezett ánizsok

egyszer csak itt van kín s ki fél

bilincsel és dicsér dicsér

füstös redőny lesz hallgatag

merre bús rezgése halad

seblázt okol szitkot locsol

kék illatot fest kinn a toll

ég városom mert sarcot font

gyújtogató silány bolond

a lét zselé törvénye más

most már tetézi árulás

a féreg üt gyötörve zúg

és fényes halálvölgybe rúg

s lesz majd világot purgató

csaló hazug mindenható

nem más nem ponty és nem hering

a Gaz int:

s kötelén máris fejem ring

Pest-Buda 2015. december 21. 

Készült az "POE POET-Így irunk mi"-topicban írt feledványverzióm alapján

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovbb publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét! 

M. Laurens:

DAFKE!

Ugyan, mi panasza másnak 

E nyomorult szájra? 

Nekem ebből hasznom nem lesz:

Hiszen, ki hallgatna rája? 

Mert ha nyugdíjam se lesz már, 

Kell a száj, hogy kérjek! 

Hogy semmitlen nyomorultként, 

Én is: pofázásból éljek. 

Pest-Buda 2015. július 15-16.

Készült az "POE POET-Így irunk mi"-topicban írt 

 feledványverzióm alapján, átdolgozva.