M.Laurens • Blogja

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

EGYRE MENNEK...

Arany János nyomán

Mennek, mennek,

Egyre mennek,

Legjobbjai e nemzetnek.

Ez sincs ma már,

Az sincs ma már,

Nincs már doktor, nincsen tanár.

S aki még van,

Minden napban,

Körbe tekint csodát várván:

Mint ki béna,

Hiszi néha,

Hogy egyszer majd, két lábán jár.

(Budatétény 2019 március 23.)

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

ILYENEK A HATALMASOK

(Ady Endre nyomdokain)

Hergelnek csak, de nem bírnak hittel.

Talpukat nyalatják csak a szelíddel.

Hiába is várnál kevéske jót is tőlük,

mert arcukon is vastag már a bőrük.

Pofátlanul kiröhögik ki tőlük remél,

csukott szájuk is: hazugsággal felér.

És ott vannak még a nyálas vazallusok:

Korcs papagájkórus, mi bagolyként huhog.

Saját hangjukra már nem is emlékeznek,

Dróton rángatva már mindent elfeledtek.

S ki tőlük önálló gondolatot remél,

Jobb ha feladja: mert arra, ott a Vezér.

(Budatétény 2019 február 07.)

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

MA LÁTTAM!

Ma láttam az oktalan vak gyűlöletnek arcát:

Tekintete lángolt és szája mocskot fröcsögött.

Éreztem hazug szavainak fojtogató markát,

Miközben őrületben tobzódó nyája fellökött.

És láttam a szelíd józanságot remegve félni.

Tekintetében rémület: nem mert remélni.

Ma láttam a teremtőt: egy kapualjban állt ott,

Kalapjával kezében, épp szeretetet koldult.

Fáradt öregember volt, szomorú és csalódott,

Ahogyan szégyentől megtört arccal felém fordult.

Láttam a szemében, hogy tudja, mit láttam,

S én elfordítottam tekintetem: mert fáztam.

Budatétény 2019. január 5-8.

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

A KÖLTÉSZET KIVERT KUTYÁJA

Vagyok a költészet kivert kutyája,

Ki hiába vonyít, vagy morogva küzd,

Kinek hasztalanul csahol pofája,

Fenn kutyába sem veszik, csak a tetük.

Kaparhatok én a papírra bármit,

Mind az árnyékszék bűzös mocskába jut,

A szeretet s igazság, mit se számít,

Ember-emberrel vív, ebül háborút.

S jaj annak, ki nem a sátán kutyája,

Csak holmi szegény nyomorult kóbor eb,

Nem nyalja gazdájának retkes talpát,

S a dobott konc után, nem jókor liheg.

Néha szabadon engednek egy kicsit,

És hálából csóválhatom farkamat,

Kaparhatok magamnak gödröt picit,

Mibe belefér: pár kihányt gondolat.

Budatétény  2018. november 19.

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

Ó TE TEST...

Ó te test, te test, mivé lettél már most!

Miféle fényre vágyott hiú álmod?

Mostanra: nyögve hurcollak magammal,

Mint holt angyalt, a hasztalan malaszttal.

Ám olykor este, az éji magányon,

Mikor önmagadra hagylak, az ágyon,

s a nagy univerzum érinti léted,

Mintha újraszületne: múlt reményed.

Hisz mi elmúlt, az nincs végképp elásva,

Mit magad mögött hagytál, nem rovásfa.

S csontjaidba temetett sok-sok emlék,

Kísértetként, olykor visszatér majd még.

Budatétény 2018. okóber 14.