M.Laurens • Blogja
SzemélyesMIÉRT?
Figyelem!
A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.
Köszönöm megtisztelő figyelmét!
M. Laurens
MIÉRT?
Vajon miért van a van?
És ha nincs, miért nincs?
De ha nincs van, akkor,
A nem-van, miért a nincs?
2012. Június 23
CSAK A REMÉNY…
Figyelem!
A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.
Köszönöm megtisztelő figyelmét!
M. Laurens
CSAK A REMÉNY…
Egyik szatyrában csirke farja,
Másikban csak lyuk, de semmi sajt,
Így láthatod a kisnyugdíjast,
Így osztja be azt a pár garast,
Mi másoknak két napig se tart.
Ezért gürcölt hát hatvan évet?
Amennyi még kell neki talán,
Gyógyszerből és pár régi göncből:
Attól bizony hiába görcsöl,
Úgysem segít, temérdek baján.
S ha orvoshoz megy, minek is költ?
Kicsi pénzét reményért adja?
Hogy megnézze baját? Valóban?
Egészség ott van, ahol pénz van,
S nyugdíjast csak a remény tartja.
Egyik szatyrában csirke farja,
Másikban csak lyuk, de semmi sajt,
Így láthatod a kisnyugdíjast,
Így tengeti nyomorult létét
És osztja be azt a pár évét,
Mi talán csak: két napig, ha tart.
Budatétény 2020. január 17.
NŐ...
M. Laurens
NŐ...
Nő a fa és nő a zöld fű a réten,
Nő a fűszálon a sáska oly szépen,
Nő a ricsaj, a felhő a kék égen,
Nő a tányéromon a bosszantó légy,
Nő a balhé már oly időtlenül rég,
Nő a hiány és olykor a csökkenés,
Nő kis tócsává, a lanyha csöppenés.
Nő már itt minden, ám Én maradok,
Mert csak egy Férfiból vagyok!
Budatétény 2012-2019.
ELŐJEGYZÉS
Lőrincz Miklós (M. Laurens)
ELŐJEGYZÉS
A kor elhaladt már felettem, és számtalan egyéb nyavalyáim mellé társult egy
csinos kis térdkopás, ami ugyebár nem ritka hatvanhét év felett. Persze ilyenkor
jön a sok jótanács a családból, hogy mozogjak többet, tornázzak meg miegyéb,
és főleg menjek le a háziorvoshoz, és neki panaszkodjak, mert ők ugyebár, nem
tudnak mit tenni azon kívül hogy ezredszer hallgatják, hogy: „ Fáj a lábam!”
Szóval fogtam a fájós lábamat, és letotyogtam a dombtetőről a völgybe, ahol a
körzeti, - bocsánat, házi – orvos rendel. Rövidke megbeszélés után megszületett
a verdikt: „Magának kérem, az ortopédiára kell menni. Fogja ezt a beutalót és
jelentkezzen náluk.” … No ez eddig szépen is hangzik, de előjegyzés nélkül,
a dolog nem megy. Én naiv, fogtam a telefont, bepötyögtem a számot amit a
22. kerületikerületi hírmondó kisokosában találtam, és vártam. Bip-bip-bip…
Bip-bip-bip… Bip-bip-bip… foglalt. Vagy mellé tették.
No sebaj, majd tíz perc múlva. Bip-bip-bip… foglalt. És ez így ment egész nap.
Gyanítottam, hogy valaki a mesemondót kapcsolta be panasz helyett véletlenül.
Sebaj majd holnap… holnap se… aztán se… Végre pénteken vonalat kaptam.
Egy géphang közölte, hogy az én általam kért előjegyzést, csak tizenegy és
délután egy óra között tudják fogadni. Pfff… fél kettő volt. Egy hét már eltelt…
Hétfő: Bip-bip-bip… foglalt, utána vonal és géphang „Tizenegy és délután egy..”
Kedd: Hurrá!! Van vonal… Túúúúú-túúúúú-túúúúú. Apró kattaanás és géphang:
„Tájékoztatjuk, hogy a beszélgetést rögzítjük!”
- Francaba! Rögzítsétek! Ha kibírtam a Kádárkorban a be nem jelentett
hallgatódzást, akkor ez már semmiség a térdfájdalmamhoz képest.-
Ismét egy kattanás (No most kezdenek hallgatódzni!) – Egy női hang szól
a kagylóba! – Egyenesben vagyunk! Gondoltam.
- Beteg előjegyzés, tessék parancsolni.
- Én kérem, az ortopédiára szeretnék egy előjegyzést… - röpke csend.
- Kihez szeretne menni?
- Nekem mindegy, mert most mennék először.
- Sajnos nem tudok időpontot adni, csak jövőhónap tizenötödikéje után.
- Nem baj, az jó lesz nekem, kivárom!
- Ez nem időpont, hanem csak akkor tudunk majd új időpontot adni, de
igyekeznie kell, mert egy-két óra alatt elfogy minden hely.
- Bocsánat, de teccik tudni öreg vagyok már, és nem pontosan értem.
- Jövő hónapban kapunk új listát, és akkor majd lesz előjegyzés is.
- Szóval akkor, ha jól értem, most szeptember tizennyolcadika van, és
majd csak október tizenötödikén fogja tudni, hogy lesz-e előjegyzés
mondjuk kétezer húszra valamikor?
- Ahogy mondani tetszik, de tizenötödikén igyekezzen bejegyeztetni,
mert ugye egy óra alatt is elfogy a...
Katt…! Szégyen nem-szégyen. köszönés nélkül leraktam a kagylót.
Szerencsére már nem rögzíthették, hogy kinek a felmenőit emlegettem
fennhangon. Bár gyanúm az, hogy még a madzag is hallgatódzott.
Na mármost, ha október tizenötödikén nem, akkor november, vagy
december ugyan-annyadikán tizenegy és egy között élvezhetem az új
telefonos játékunkat:” Bip-bip-bip… , Túúúúú-túúúúú, Tzenegy és egy között”
A térdem addig is hadd fájjon, ha le nem esik a lábam, és rá nem szokok a
fájdalomcsillapítókra, ami többet árt mint használ egy operált szívbetegnek.
Épp a minap mondták a televízióban, hogy a betegek nem törődnek
önmagukkal, mert felelőtlenül csak akkor mennek orvoshoz, amikor már késő.
- Innen Üzenem, hogy a jó édes mamikájukkal …-zanak!
Budatétény 2019 szeptember 29 vasárnap.
ŐK JÖNNEK!
Figyelem!
A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.
Köszönöm megtisztelő figyelmét!
M. Laurens
ŐK JÖNNEK!
Ma egy olyan világ vesz körül,
ahol gyanús kinek lelke szép.
Ki tehetséges az titkolja,
s gáncsoskodók elől félre lép.
A tiszta lélek inzultus lett,
a tehetség, mára árulás.
Az önálló gondolat pedig,
hasztalan szócséplő számítás.
E világban immár Ők jönnek:
kiknek a lelke setét és rút,
elvtelen tehetségtelenek
nyerik meg végül, e háborút.
S szemétre vetik majd a szépet,
ócsárolják a tehetséget,
és megfojtják majd azt is, kinek
hite lehetne: maradék véred.
Budatétény 2019. május 18-25.
(Márai Sándor inspirációja nyomán.)