M.Laurens • Blogja

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

HATVANNYOLC ÉV

Gagyogj, Miki! Gagyogj másnak: zihálva.

Nyomja vállad mind a hatvannyolc év.

Hív a sír, s vaksötétben mindhiába

kiáltod: Hé! Sorsom csak ennyit ér?

2020. október 19.

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

MOST A SENKIK JÖNNEK!

A sok hasztalan talpnyalónak,

Hízelgő, törtető, túlbuzgónak,

Bársonyszék jutott:

Én bezzeg, a béka segge alatt

Sem vagyok.

Itt lent, kavarog a Magyar Élet,

S már csak a hülyék remélnek.

Álmaikat kergetik,

s amit hazudnak nekik, azt mind

Beveszik.

A senkik csapatostól jönnek,

Mivel nincs mit, nem köszönnek.

S hangoskodnak Szabadon:

Azt kiabálják, hogy legyen övék

Mind, a haszon.

Mindent, amit egykor mondtam,

Vágyaimat is, elátkoztam,

S mit nem dobtam még szemétre,

Az ott bújik a sok seggnyaló

Zsebébe'.

Mert mi lennénk a jöttment népség,

Bolhacirkusz, sötét mélység,

Kit lekezelnek a „Nagyok”,

Szerintük veletek együtt is csak:

Nulla vagyok.

Budatétény 2020. augusztus 24.

Inspírációs alap: Ady Endre - Seregesen senkik jönnek

NÉHÁNY SZÓ A MAGYAR VITAKULTÚRÁRÓL

Bizonyára sokan felkapják a fejüket a cím olvastán, és nem is értik miről lehet itt szó.

Mindenekelőtt tisztázzuk, hogy véleményem és tapasztalataim szerint, nekünk, Magyaroknak,

nincs is ilyen. Viszont létezik helyette a kurucos indulatokkal fűszerezett veszekedés,

ami legtöbbször érvek nélküli személyeskedésbe torkollik. Kis hazánkban nem a másik fél 

meggyőzése, hanem annak kétvállra fektetése, és hiteltelenítése  a cél, ha lehet,

akkor heted íziglen. A tárgyilagos és érvekkel, idézetekkel alátámasztott, netán hiteles 

szakértő által is igazolt megoldásokkal szemben, a Magyar ember alapból is, emocionális

bunkósbottal védekezik:

• „Már múltkor is veled volt a baj, és egyébként is: mindig!”

• „Sosem fogadod el más (mármint a felsőbbség) igazságát!”

Mindkét érvelés annyira általános és bevett, hogy legtöbbször el sem gondolkodunk rajta, hogy

ezek nem érvek, hanem kijelentések, amiknek a valóság alapja erőteljesen szubjektív.

Ráadásul nem is a témáról, hanem az azt felvető, vagy vitató személyről szól, ezzel áttérve

a személyeskedés szintjére, ahol már érvek nélkül is lehet halászni a zavarosban, várva, hogy

az illető hasonlóképp tegyen, és el lehessen mondani: „Na ugye, hogy megmondtam!”.

Ha a kliens kitér, vagy nem veszi fel a kesztyűt, akkor egy szintet lépünk, és rásütjük, hogy álszent,

és megjátssza a nyugodtságát, de Mi tudjuk, hogy ez csak egy aljas álca, és ettől még nem lesz igaza.

Az esetek többségében ilyenkorra már, a téma maga is rég elveszett, és közeledik az anyázás ideje,

ezzel együtt fűnek fának elmeséljük, hogy micsoda mocsok a "vitapartner", hogy szervezkedik

ellenünk a háttérben, hogy neki legyen igaza, pedig még a szeme sem áll jól!!!

Így születnek meg a szekértáborok, a gyűlölet magvai, az előítéletek, az okos és higgadt,

uram bocsá’ tárgyszerű viták helyett.

Valahogy így fest manapság kis hazánkban a vitakultúra, magyar és Magyar között,

kicsiben és nagyban is...

M. Laurens

Budatétény 2020. 08. 01.

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

A GYŰLÖLET FÖLDJÉN ÉLEK

A gyűlölet földjén élek én,

Hol harag és irigység az úr,

Hol ember embernek farkasa,

És másokat a mocsokba gyúr.

Itt nem hallgat meg senki senkit,

A hang kerüli a füleket,

Hogy ki, kinek lehet kutyája,

Azt olykor, sejteni sem lehet.

Az agyak bezárultak már rég,

A gondolkodás gyanús tünet,

S ki ilyesmire vetemedne,

Az maga alatt szít csak tüzet.

Itt az Úr is csak bűnbak lehet,

Hol a pokolnak áll a világ,

Hol a szeretet koldulni jár,

Ott nem segítenek az imák.

S pártoskodásból nőnek falak,

Előítéletből ablakok,

És Ki a gyűlölet földjén él,

Az megszokta már a vérszagot.

A gyűlölet földjén élek én,

Hol harag és irigység az úr,

Hol ember embernek farkasa,

És másokat a mocsokba gyúr.

Budatétény 2020. július. 16.

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

AZ ELFEKVŐBEN

A takarító ma is jön. Savanyú,

Közömbös szürke arccal ránk vigyorog.

- Teremtőm, a megszokás mekkora úr. -

Munka és halál, már köznapi dolog.

Neki ez csupán mindennapos robot,

S az elfekvő csak átmeneti tünet.

Miközben felmos, magában így morog:

"A doktorok már leírták mindüket".

Budatétény 2020. június 26.

(Gyurkovics Tibor nyomdokain)