M.Laurens • Blogja

UFO Alsó-Laposkán.

Pár hónappal ezelőtt, rádió,tévé , napilapok százai foglalkoztak  a kishazánkban máig

 egyedülálló és  páratlan eseménnyel, nevezetesen, hogy idegen lények látogatták meg

 a Görbeszegi dombok tövében  fekvő,  alig 30 lakost számláló  Alsó-Laposka szerény,

 ámde dolgos lakosait. A napi szenzáció elültével magam is nekivágtam az oknyomozó

 és felderítői tevékenységhez, hátha maradt  még el nem mondott titok a faluban.

Első interjú alanyom a falu első embere, Aligha Szilárd polgármester volt , akinek

nyíltan nekiszegeztem a kérdést, mint ravasz róka a lejárt „Mackó” sajtot a hollónak.

- Gondolom politikailag sokat számított a megválasztásában az UFO-k megjelenése

a választások előtt három és fél évvel !- Szegeztem neki a gyilkos kérdést

- Korsóval, vagy pohárral adjak? – Hangzott a válasz ( Itt jegyzem meg, hogy a falu

 első embere, mint minden rendes helyen, itt is természetszerűleg a kocsmáros volt. )

A váratlan őszinte válasz kizökkentett egy pillanatra, de tántoríthatatlanul az igazság felé

 törtem, és nem hagytam magam lekenyerezni,  a megismerés felé vezető úthoz közel .

-Természetesen korsóval- válaszoltam halált megvető bátorsággal, mélyen a szemei

közé nézve teljes erőmből. (kicsit fájt is utána a fejem mivel erősen kancsal volt,

 de ez a történet szempontjából lényegtelen körülmény)

- Ki látta meg először a földönkívülieket? – Tettem fel neki a gondosan előre felírt

és hetekig gyakorolt keresztkérdést, miközben fürkésztem a tekintetében a legkisebb

hazug rezdülés jelei után kutakodva.  Mint macska, mikor buborékot lát az orra előtt.

-  Banyáéktól  hazafele jövet látta meg őket először a Kancsal Jóska, pontosabban épp

hogy nem. De jobb ha tőle kérdi , ott ül a sarokban amellett a kisfröccs mellett aminek

már alig látszik a vonala a koszos mancsától, mert mindig összetapogat vele mindent.

-

Az asztalhoz érve bemutatkoztam, majd röviden ecseteltem, hogy oknyomozó riportot

kívánok írni az Alsó-Laposkai  UFO jelenségekről, és ehhez kérném  a segítségét.

Kancsal József beleegyezése jeleként felmutatta két egymás melletti ujját, jelezvén

a nyelvi nehézségeket megoldó fröccsök számát. Erősen gátlásos ember lévén csak ez

a nyelv és görcsoldó szer bizonyult egyedül hatásosnak az elmúlt húsz év folyamán.

Habár.. túladagolásakor ó-héber és latin szavakat kevert némi böfögéssel vegyítve.

-

- Szóval az úgy vóóót…hogy épp Banyáék-tól jöttem haza éjfélkor, mert-hogy segíteni

voltam a komámmal az öreg Banyánál, akinek épp akkor ellett a kocája.  Az örömre

muszáj vót egy két pohárka nyelvlazítót  beigazítani a bajusz mögé, osztán-csak úgy

 ránk setétedett.  No mondtam a komámnak, a flaska már üres, ideje indulni  hazafele.

Már úgy nagyjábú félút fele járhattam, amikor rám jött a negálhatnék az árokparton

-.

Ahogy végeztem, mindjárt tudtam, hogy történt valami, valami nagyon nagydolog!

- Honnan tudta? Érzett valami különös rezgést?— Vetettem közbe

- Hát épp ez az!  Minden ugyan olyan volt, mint előtte! Semmi se változott, gyanúsan

 nem .-  Felhúzta szemöldökét, és borgőzös pofájával közelebb hajolt  - Érti ? Semmi !

Minnyá tuttam, hogy csak a földönkívüliek lehetnek, mert őket nem láttam csak!

A holdfénynél még a kecskeszar is láccot a réten, de ott ahun az űrhajójuk leszállt…

no ott… azt se láttam…  Mondtam is a komámnak, hogy hasaljunk le, de a marhája

ott maradt a Banyáék kerítésének dőlve… Mondtam is magamnak, „ nagy szarban

vagy Kancsal ! „. Már megbocsássék  a okanyomozó-úr.  Na szóval , ahogy ott kúsztam

a szekérnyomba lapulva, egyszer csak látom a falum fényeit, az égi fény meg sehol.

Nézek én kérem olyan TV-t  vagy mit, ot mindig világolni szoktak,mint a Kopaz

kántor piros traktora amikor  éjjel beleborul az árokba oszt a lámpája égnek áll.

Eccóval semise fény nem vót , csak a nagy csend a csillagok, meg a hasam korgása.

Minnyá tuttam, hogy ez csak invázió lehet . Titkos megszállás ! Talán már a faluban

 vannak, és megszállták a kocsmát is. Haláltot megvető bátorsággal ordítva rohantam

a falu felé, és ordítottam, hogy UFO-k  vannak a káposztaföldeken,.. Banyáék felé.

A többit már ismerik .  Elsőnek a plébános úrt sikerült felkeltenem, aki éjféli misét

tartott a megboldogult Sánta Sára néni  tarka tehene  elapadt tejéért, mert-hogy

a fél falu azt issza. Fene se érti hogy bírják azt a fehér löttyöt, nekem még a szemem

is viszket tőle. Anyám szerint már 5 napos koromban is csak korsóból ittam meg  az

anyatejet. Mert-hogy akkor is látszott, hogy igaz  derék magyar-ember lesz belőlem !

-

-Egyszóval akkor magán kívül senki sem látta a földönkívülieket ?-kérdeztem

- Rajtam kívül ?  Művelt ember létére hogy lehet ilyen fa- fejű?- Lenyelte az

utolsó kortyot és intett, hogy még kettőt kér az én számlámra,… vagy végeztünk.

Miután kihozták a fizetségét ,közelebb hajolt , és fojtott hangon szinte  súgva mondta.

-No!... Hát nem megmondtam magának, hogy láthatatlanok voltak?...Úgy látszottak,

hogy aztat senki fija ne vegye észre sehogy se. Érti már ?.. In-vá-zi-jó ! Kapizsgálja ?

Most is itt ülnek és figyelnek minket..ha el jár a szája, akkor eltüntetik, mint

én ezt a fröccsöt. Érti már? – Kezdtem már érteni ! Gyanakodva körülkémleltem, és

a számla rendezése után mélyre húzott kalappal elhagytam a falut azonnal ….

-

Most elmeséltem neked ezt nyájas olvasó, mert eltelt pár év, és bizonyára

Alsó-Laposkán már intézkedtek a sorsomról. A polgármestert már leváltották,

pedig a kocsmája jól ment… Most reád hárul a világ megmentése… Ne feledd!!   

Ahol nem látsz UFOT az mind gyanús lehet !! Hogy egy nagy klasszikust idézzek.

…„ Az a gyanús ami nem gyanús !”

                                                  M. Laurens   2012-01-19

HOMOKOZÓ

(gyerekszáj )

 Hétágra süt a nap, kezemben egy nagy tölcsér  fagylalttal a közeli

 játszótér árnyas padjai felé veszem az irányt. A homokozóban két

ötéves forma kislány süti szorgalmasan a homok pogácsákat, nagy

ügybuzgalommal paskolva a homokformákat.  A szemközti padon

két hölgy társalog, időnként rá-rá  pillantva a gyerekekre.

A szőke kislány, aki a kis szeplős vöröskének adogatja a sütiket

szinte megállás nélkül, csicsereg.

 -Tudod az én anyukámnak, sokszor kell elmenni esténként, hogy

apukát szerezzen nekem. - mondja oktatólag pillantva a vöröskére.

- A múlt hónapban már két apukám is volt, és mindegyik hozott

nekem valamit!  Most az a bácsi az apu, akinek az a nagy piros

autója van ott! - ujjacskájával a távolba bök, szinte fel sem nézve

a nagy munkából. - Anyu azt mondta, ha jó leszek, és nem hisztizek,

akkor megtartjuk a bácsit, mert a bácsi nagyon jó az anyuval

és nekem is vett egy nagy macit.. És te?- teszi fel a nagy kérdést,

sokatmondóan pillantva  játszótársára. 

A kis vörös kicsit elbizonytalanodik, majd a vállát felhúzva és

lebiggyesztet ajkakkal, válaszol.

 - Nekem nem olyan szép az anyukám mint neked.  Nekünk még

mindig csak a régi apukánk van odahaza!

                                   /  M. Laurens 2004 /                                            

 Előszó: A történet valós  inspirációs alapjául szolgáló forrásanyag ma  is fellelhető a Gazdikereső oldalán. http://talaltcica.org/archives/15942

A JÓ KUTYA

Az ajtó nyikorgására felriadt, és gyengülő látásával már csak mosódott foltokat látott. Megpróbált lábra állni,
de legyengült , hidegtől merev izmai nem engedelmeskedtek. Érezte, ahogy felemelik testét a nyári konyha
csontkeményre fagyott döngölt agyagpadlójáról. Jó illatú kéz volt, emlékeztette valamire, ami nagyon rég volt.
A kéz meleg takaróba burkolta és gyengéden felemelte. Olyan érzés futott át fagyott végtagjain, mint amikor
még vele volt a Gazda, aki ételt-italt adott és néha engedte, hogy megnyalja kérgesre öregedett csomós ujjait. 
Orrát friss csípős téli szél csapta meg, s tudta, hogy távolodnak mindattól, amit a Gazda rábízott, hogy őrizze.
-----
A gazda becsukta a csirkeól ajtaját, és mérgesen nézett lefelé a két fekete szempárba a nagy szőrcsomón. 
-Mit mondtam neked te bolhacirkusz? – Mormogott a bajusz. –Még egyszer megkergeted a tyúkjaimat, akkor
viszlek a sintérhez. Megértetted? Te vagy a világ leg butább kutyája, mert a héten már harmadjára szorulsz érte. 
Ma sem kapsz vacsorát, csak vizet! És nincs nyüszögés és nyalakodás! …No!
Bundás nagyon szégyellte magát, de hát mit lehet tenni, amikor az a kopasznyakú állandóan kikezd vele?
A minap is kikaparta azt a szép fényes csontot, amit a gazda adott, hogy a viszkető fogínyét kezelgesse vele.
Hiába ásta jó mélyre, az a nyomorult keményorrú képes volt kikaparni onnan, és a csőrével csúnya lukakat 
ütött a szép sima fényesre nyalogatott közepén, pedig azt a Gazda adta neki. Csak és csakis neki egyedül! 
Duzzogva bújt be a tornác alá, onnan pislogott ki mérgesen, aprókat bufogva, mérhetetlen sértődöttségében. 
-----
Rossz előérzete volt egész este. Valami furcsát szimatolt a ház felől, és alig várta, hogy a nap felkeljen.
A tyúkól tetejére sütött a nap, és azok a nyamvadtak irgalmatlan lármát csaptak, pedig a kopasz-nyakú 
sok téllel ezelőtt kegyvesztett lett a Gazdánál. Saját két szemével látta, amikor keményen meg lett büntetve, 
ráadásul a Gazda ráhagyta, hogy a két kaparólábat a leveses fazékból kikapva, személyesen is elítélje.

A nap csak emelkedett egyre feljebb, és a gazda ajtaja nem nyílt ki. Kétségbe esve neki esett az ajtónak,
rágta,rúgta nyomta, ahogy bírta, pedig már felette is eljárt az idő,de most minden porcikája rosszat sejtett.
Végül a retesz feladta a korhadt ajtófélfán, és recsegve, ropogva, szilánkokat öklendezve kifordult a helyéből.
A Gazda keze lelógott az ágyról, és alig-hogy érezte a megnyugtató meleget benne. Bökdöste az orrával, 
próbálta óvatosan a fogai közé venni, de nem sikerült, csak halk nyöszörgés volt rá a válasz..A rémülettől vonyítva 
átugrotta a kaput, (pedig már tizenkét éves is elmúlt) és meg sem állt a szomszédos tanyáig.

A mentő a kapu előtt állt meg, és idegenek siserahada lepte el a házat. Bundás a nagy sürgésforgás közepette 
csendben szorongva nézett hol a Gazdára, hol azokra, akik körötte sürgölődtek. Furcsa rudakkal emelheő
hófehér ágyat hoztak, és a Gazdát feltették rá. Kétségbe esve futott volna hozzá, de szelíden félre tolták.
-Bundás ! – Hallatszott a gazda erőtlen hangja. – Vigyázz a házra!.. Jó kutya vagy!… A legjobb!
------
„Vigyázz a házra!”, visszhangzott a fejében, ahogy távolodott a meleg takaróba bújtatva, ahová a jó illatú
kéz emelte. Kitépte magát a karok közül, és utolsó erejét is összekaparva visszafutott a ház küszöbéig, ahol
egész testében remegve leroskadt. Érezte még, ahogy egy ásótól kérges bütykös meleg kéz végigsimítja 
csatakos csomókba gubancolódott vénségtől fakó bundáját. Testét jóleső melegség járta át,és a nagy bajusz 
csak ennyit szólt; csendes nyugodt hangon. -”Jó kutya vagy!… A legjobb! „
------
A falusiak sokáig mesélgettek róla, hogy az öreg Kántor tanyáján mi történt. Elmesélték, hogy az öreget
egy nap szélütés érte, és a kutyája ráncigálta át a szomszédját a nadrágja szárába kapaszkodva. De hiába.
Az öreg harmadnapra elhunyt a megyei kórházban. Azt is beszélték, hogy a kutyája maga rágta ki a tyúkól
ajtaját, hogy a baromfiiaknak legyen mit kapirgálni. Senki fiát nem engedett a közelükbe. Mégy a szomszédot
se engedte közel, pedig az hordott élelmet és vizet a kutyának. Végül az öregség vitte el mindet, de a kutya
nem tágított. Három évig őrizte a házat egymaga. A szomszéd hívta ki rá az állatorvost, mikor oltani kellett.
Aztán egy kemény télen a szomszéd is nagyon beteg lett és felhívta az állatvédőket, hogy menhelyre vigyék.
Az állatvédők harmadnapra jöttek is, de az öregedő eb kitépte magát a kezükből és visszaszökött, a házhoz.
Akkor pusztult el a szegény pára. Ott, a házuk küszöbén lehelte ki a lelkét.

M. Laurens 2011-01 

  Időnként szeretnék majd pár régebbi írásomból is feltenni a blogba , mert úgy érzem akkor és még ma is aktuális a mondanivalójuk. 
A "Sorsok" 2000-ben egy sorozatnak indult, ami aztán a szívműtétemet követően abbamaradt. Magam sem tudom miért, lehet hogy hibás döntés volt,mert akkor látszatra senkit sem érdekelt a téma. Döntsetek ti magatok, hogy mennyire érdekes ez ma már.


- SORSOK -

 Komlóra érve, az egykor büszke bányászváros belvárosába tömörült szinte mindenki, aki élt és mozgott. Olyan volt, mint valamiféle hatalmas népünnepély. Mindenütt transzparensek, az utcákon árusok, és harsogott a zene a fákra erősített hangszórókból. Emberek jöttek mentek, gyerekek rohangáltak vattacukorral és olcsó festett lufikkal.

A főutca mindkét oldalán árusok hosszú sora, a sok haszontalan csiricsáré műanyag holmival teli asztaloknál vérbeli bazári hangulatot árasztva. Egy nagyobb embercsoportot követve, egy valaha jobb napokat látott, de mára már felismerhetetlen rendeltetésű pálya területére tévedtünk. Itt csillogóra glancolt rallyautó-csodák sorjáztak két sorban egymás mellett, a keményre taposott gyepnélküli talajon. Legtöbbjük mellett egy kis tábla, az autó adataival, díjaival és a versenyzők nevével és képével. A sor végén egy poros régi Zsiguli árválkodott, a motorháztetőre biggyesztett csomagolódoboz fedelére hevenyészve felírt két névvel. A fák közé kifeszített transzparensen hatalmas betűkkel ez állt: „Üdvözöljük a 33. Nemzetközi Mecsek Rallyn”.

Visszatérve a főút forgatagához, a sarki sátrakból korsócsörrenések hallatszottak, és a közeli öreg téglaházsor falánál láttam, amint egy apró széken aszott arcú öregember gubbaszt. Előtte összecsukható kis asztalka, roskadásig mindenféle apró kacattal és régi csecsebecsével, láthatóan mindegyik személyes darab. Van itt ócska vasaló, biciklicsengő, régi bányászlámpa sisakkal és még sok, számomra teljességgel használhatatlan holmi.

A színevesztett, fakó, rozsdás vackok között kicsiny, vörös bársonyba öltöztetett apró dobozka árválkodik. Felemelem és kíváncsian belekukkantok. Egy apróbb jelvényféle és egy nagyobb, a tévékben is látott kitüntetés formájú valami van benne, piros bársony paplanok közé ágyazva, takarosan, frissen kifényezve. Óvatosan becsukom, és máris tenném a helyére. Ekkor magam sem tudom miért, a kezem félúton megáll a levegőben, és rákérdezek:

— És ezt hogyért adná?

Rövidke csend után inkább kérdi, mint mondja, szemét mélyen és szemérmesen lesütve:

— Ötszáz?

Megindul a kezem, hogy visszategyem a helyére a dobozt, hiszen valójában nincs is szükségem rá. Az öreg lassan felnéz, egyenesen a szemembe fúrja fájdalommal teli, tiszta tekintetét, majd halkan megszólal:

— Na, lássa… én harminc évig szívtam a szénport a föld alatt ezért. Amit megdolgoztam, már rég elégették valahol. Nem maradt belőle mára se füst… se semmi. Mos meg azt a keveset is szégyellenem kell, ami mégis megmaradt belőle.

Szemét nedvesség járja át, és apró könnycsepp csillan meg a nap lemenő fényében, ahogy utat keres magának a barázdák szaggatta, szénportól cserzett arcon. Mint megalázott gyermek, féltőn veszi el az asztalról a dobozkát, tekintetével végigsimítva rajta.

Motyogok valami köszönésfélét, és lehajtott fővel, kerülve az öreg tekintetét arrább somfordálok. Bele a tömegbe, a hangos ricsajba, mindegy hová, csak el innen minél hamarabb. A szívemet és a torkomat valami különös erő szorongatja. Mérhetetlenül szégyellem magam. Mindannyiunk helyett is.

(Pest-Buda 2000-2012)

MAGYAR UFO

  Az amerikai Foolish-Village lakói 1954-ben rémülten vették észre, hogy

az éjszaka folyamán a település határában furcsa tornyok emelkedtek

ki a földből. A rémült farmerek közt elterjedt a hír,hogy háború lesz és 
a helyi boltokat megrohamozva fel is készültek a totális űr támadásra.
Alex Nyugis polgármester megnyugtatta a helyieket, hogy csak a had-

sereg kísérletezik valami új féle űrfegyverrel .  A helybéliek ezek után

másnapra virradóan ügyet sem vetettek a főterén őgyelgő tizennyolc

lábú  és hétfejű látogatóra, aki se angolul, se pedig  spanyolul nem tud-

ván, a galaktikában ismert és elfogadott űr-magyar nyelven igyekezett

kétségbe esetten kommunikálni, valamelyik átkozott  jenkifélével.

Látva, hogy nincs semmiféle eredmény, kétségbe esett akcióba kezdett.

Több helybéli szemtanú láttára és füle hallatára, gurgulázó hangon elé-

nekelte a „ Bolygó - Bolygó tarka, se füle se farka „ című galaktikus dalt,

majd , a „Harmadik típusú találkozások” című filmben is látott  Kodály

módszer segítségével hevesen kalimpálva igyekezett felhívni magára a

figyelmet.  A fafejű jenkik a „Fa” után következő „Do”–t meg se várva,

„Fa”-képnél hagyták. Végül egy hatalmas fatáblára óriási galaktikus

jelekkel felfirkált egy ákombákom hieroglifát, ami ilyesféleképp nézett

ki, a fényképek tanulsága szerint

… HONAN A FENÉBŐL MEGY A VONAT PÜSPÜKLADÁNYBA?...
                              
Másnap a helyi újságban a következő közlemény jelent meg:

”Szó sincs marslakókról, mivel minden vérbeli marslakó tud angolul,

és menten támadásba lendülve,helyben lemészárolt volna mindenkit.

Pusztán a bal szemével. Másrészt az-az állítás miszerint a felirat holmi

Mag-yar marslakó kézjegye lenne, merő kitalálás és olcsó spekuláció.

A Mag-yarok köztudottan a holdon laknak és csak kettő fejük van, ami

ahhoz kell nekik, hogy mindig mindenhol legyen kivel összeveszniük."

M. Laurens  2006