M.Laurens • Blogja

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovbb publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

AMIKOR ANYÓSOM...

(Versparódia Gárdonyi Géza nyomán)

Amikor anyósomnak kiment a lába, 

végre ketten lehettünk egy minutára. 

Csendben néztem kebled. Pihegett a kincsem. 

S rákérdeztem: "Vigyem?", Súgtad drága: "ingyen?"

Csönd lett. A légy sem zümmögött az orromon. 

Veres lett s vihogott én kincsem... De nagyon! 

Röhögött s könnye is hullt, szemét becsukva. 

S anyósom bejött: Már nem volt úgy berúgva.

Budatétény 2017. június 20.

Készült az "Így irunk mi - staféta" feladványa nyomán.

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovbb publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

A KRITIKUS

A kritikus ül, hosszú méla lesben,

Epéjét túráztatja lefekvés előtt,

 hogy másnap se hagyja cserben.

Ágyához érve, fogai közt elmormol

pár, gyűlölettől frecsegő léha átkot,

leginkább a pokol mélyére kívánva,

ezt az irtóztatón dilettáns világot.

Mert egy, csak egy ember igaz e földön,

és csakis neki köszönheti mindenki,

hogy reggelente a nap még följön.

Ez pedig nem lehet senki más,

mint a Tehetséges Kritikus önmaga,

ki a Magyar Lírának szilárd bástyája,

és máig egyetlen: vezérlő csillaga!

- Itt van mindjárt példának okáért 

e versnek aligha mondható valami,

melyből hiányzik minden eredetiség,

csupa frázis, közhely, semmi igazi.

És ezt nyomja le majd minden torkon

(valami „M. Laurens” vagy ki fene)

és ez akar fent lenni nálam a polcon?

He-he-he...

Így dohog a kritikus hosszú méla lesben,

rossz-máját feloldja két pohár felesben.

Hja!

Majd el felejtettem!

Hogy Őt bezzeg nem olvassa szinte senki?

Ezt az apróságot leírni, mindíg elfelejti.

Budatétény 2017. február 24.

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovbb publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

NACCSÁD

( iambosz )

Már látom hogy Naccsád miként visel koronát.

Mert nyakamba akasztotta ezt a rozsdás boronát,

hogy boronálnám végleg el magam e földről,

írmagom se maradjon, s ne lásson meg föntről.

Ott fenn, Naccsád szárnyal főnixként, fel az égig,

hol dicsérik szépségét, lángeszét, kontya tetejéig.

S a láng közé időnként, sűrű setét füstöt ereget,

bizonyára akkor emleget ”szép szókkal”, engemet.

Jelzőkkel "dicséri" azt, ki Naccsád bánatára megszült,

bizonyára csuklik is ott fenn: ha már le nem szédült.

Naccsádhoz sokkal jobban illene az ostor és a nadrág,

tán tudna is mit beletenni, ha olykor pödörné a bajszát.

Mert-hogy igencsak vonzódik Naccsád a kékhez,

főleg ha hatalmas és Kegyeden is jó munkát végez.

Legyen hát benne sok öröme fenséges Naccsád,

 s költőként énekelje meg: a Boci-Boci farkát!

Budatétény 2017. január 31.

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovbb publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

DE MINEK?

( groteszk )

Fejlődni szeretnék

(szólt a tehetségtelen költő)

hogy majdani halálom után

rajtam nőjön fel minél több 

antitalentum emberöltő.

Budatétény 2016. november 3.

M. Laurens:

UGYAN KI VAGY?

(levél a plagizálókhoz)

Ugyan ki is vagy Te, hogy Himnuszunk balsorsához 

lenne bátorságod hozzábiggyeszteni sekélyes agyad

szüleményét: egy jobb sorsot, hogy ne billegjen az.

Létezik pusztányi elmédben papírra érett gondolat? 

Vagy csupán mások gondolataiból próbálod

tehetségtelenséged leplezni -vágyva dicséreteket-

billegetve pávaként, lopott tollakkal tűzdelt, 

de kuruttyolásra született varangyos béka feneked?

Vagy többet akarsz, mint mit kaptál a teremtőtől

s vágyod a másét; azt gondolván, hogy a siker neked is jár?

Lopod más boldogságát, jajszavát szenvedését,

fészket rakva belőle ”fényeset” mint tolvaj szarka madár?

Van-e néked oly arcod, mellyel tükörbe nézel?

Olyan arc melynél nem más vádló tekintete néz vissza rád.

Olyan arc, melyen még nem keményedett meg a bőr,

amit hazugság még nem cserzett, és őrzi még emberfiát.

Ugyan ki vagy Te, hogy mások hitéhez sorsához,

hozzáfirkálva s szavakat elhagyva neved írod fölé,

meggyalázva írói létük s műveik sorát,

és magadat helyeznéd -ha lehetne- a Teremtő elé. 

Ugyan ki is vagy Te? 

Tudod még?

(Pest-Buda 2014. október 28-29.)