M.Laurens • Blogja

M. Laurens

GÁZ VAN

A minap olvastam a netten, egy cikket, miszerint: "Felcsúton többek között gázszerelőre

és zöldségesre lenne a legnagyobb igény".  Így első olvasatra a legtöbb embernek semmi

különöset nem mond a cikk, de az én agyam egyből kattogni kezdett: no nem a zöldségen,

és nem is azon, hogy egy gázszerelőnek a pénze mikor sok, mikor kevés és mikor épp elég,

hanem azon, hogy tulajdonképp hogyan és miként is kéne a gázt szerelni, és egyáltalán minek?

Mert ugyebár a gázkészülékeket bizonyára csavarhúzóval, kulcsokkal, meg effélékkel. No de,mi

van a gázzal magával? Hm...?   Mondjuk van egy slukk gázom, azt hogyan fogom én vagy más

megberhelni, hogy mondjuk, szebb legyen a színe, vagy ne legyen olyan érdes, hogy az karcolja

a torkom? Vagy ha kipotyog egy alkatrésze a gáznak, akkor ki teszi a helyére azt, ami elillant

belőle? Egyáltalán hogy fogja látni az, aki a gázt szereli, hogy honnan hiányzik? És-ha elmegyek

a gázszerelőhöz, hogy lötyög a tíz éves oxigénem, akkor mikor mehetek vissza érte, hogy már

elkészült vele a mester?  Mert ugye az nem mindegy ám!    És egyáltalán, ha én gömbölyíteni

szeretnék a gázomon, hogy jobban guruljon vagy bugyogjon, esetleg kicsit csinosíttatani rajta.

Azt vállalják?  Ha leesik a gázom és mondjuk elreped valahol, akkor azt mennyiért reparálják meg

Egyszóval igen komoly szakma ez kérem, ami minden pénzt megér. Én egyszer akartam csak

fúrni egy lyukat a gázomba, hogy ki tudjam kötni spárgával az eresz alá, de szaktudás híján

elillant. Ha valaki netán látta és felismeri a szökött gázom, kérem jelezze nekem e-maliben.

Budatétény 2018. március. 25

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

CSAK CSÜCSÖRÍTS!

[Paródia, avagy egy kókler költő szerelmes verse.]

Csücsöríts két szép szemeddel,

És kacsints rám nyelved hegyén,

Csábíts el mint kolbászt a lecsó,

Szeress úgy, mint magamat én.

 Szeress és csücsöríts füleddel,

Cuppogj csak bele, hadd lebegjen.

Homlokom csókold őrülettel,

S ízed, pillámra rá csepegjen.

Csücsöríts nekem mindeneddel,

Egy csücsörgőn vak révülettel,

Hogy a szerelmem esne beléd:

Olvass, olvass, míg nekem elég.

Még...

Budatétény és az őrület határa 2018. június. 25-28.

(Hogy kinek a borzalma volt a vers ihletője, az maradjon örök titok)

M. Laurens

AZ ÖNDICSÉRET  BÜDÖS?

      Az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozom, egy számomra merőben idegen jelenséggel,

amit mi gyermekkorunkban így definiáltunk: „Az öndicséret büdös”. Persze azóta sok víz lefolyt

a Dunán, és volt egy rendszer és szemléletváltás is, ami az ilyen begyepesedett agyú vén hülyék

többségének már meghaladja a felfogóképességét.  Ma már nem szégyen, ha valaki sztárolja magát,

 sőt a munkaerő piacon kimondott előny, ha valaki azt állítja magáról, hogy mindenhez ért.

Az öntömjénezés már rendszer szinten is polgárjogot nyert. Szerénység? Ugyan már!

Persze az önbecsülés értékes dolog, feltéve, ha reális és egészséges, mások általi is elfogadható

önértékelésen alapszik. Alkotó emberek esetén ez igen fontos, mert egyfajta önkontroll nélküli

versenyhelyzetet szül, amihez már partner sem kell, sőt az olvasó vagy néző, esetleg hallgató

megléte kimondottan zavaróvá válik, mert gátja az önkifejezésnek.

     Elképzeltem, ahogy egy ilyen szerző megszervez egy előadói estet a saját verseiből. Természetesen

meghívja önmagát mint vendég, és jegyeket vesz mint saját maga közönsége. A bemutató estéjén

izgalomban van, hogy tetszeni fog-e majd önmagának. Majd felhúzza a függönyt és kilép

a színpadra. Körbe néz, és ott látja önmagát a széksorokban. Pillanatnyi csend és elhangzik az első

vers. Ön-tapsorkán és ön-ujjongás követi. Ezután lemegy a sorok közé kezet fogni önmagával, és

a színpadra dobálja az előzőleg önmagának vásárolt csokrokat, majd visszamegy a színpadra, és

önmagának csókokat dobálva a széksorok felé, nagy hajlongások közepette összeszedi a csokrokat.

Közvetlen ezután rövidke önméltatás, majd kiosztja önmagának a József Attila díjat, amit átvesz

önmagától. Óriási taps és önováció (magnóról) és függöny…

    Ha valaki azt mondja nekem, hogy ez a vízió normális, akkor megadom magam, és veszek egy

gumiszobát gumidominókkal és elrugózok rajta a büdös francaba. Szóval marad a kérdés:

„Az öndicséret büdös?”. És ha igen, akkor milyen orr az, amelyik képes ezt elviselni kritika nélkül?

Mert az enyémet már bedugtam vattával!

Budatétény 2018. június. 11.

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

HÁT TUDOD AMICE...

[Levél egy fűzfapoétához.]

Hát tudod amice, megárt a sok a jóból,

Ám te nem kényeztetsz el minket szóból

Rímeid kacskák sánták, már ha vannak:

Mentél volna inkább mormogó tibeti papnak.

S forgatnád az imamalmod éjjel nappal,

Nem harcolnál tollal, tintával s fehér lappal.

Azt mondod a lírádat önmagadnak írod?

De oly sótlan, nem is tudom, hogyan bírod.

S hogy meg nem értett zseni lennél, kétlem.

Bár vakoknak áldást jelenthet a félszem.

S, hogy nem érdekel téged, hányan olvasnak?

Persze, hisz nem nekünk írsz, hanem a holnapnak.

Szerelmes versedtől pedig óvjon meg az isten,

Igazi nő, minden során, fájdalomtól szisszen.

Hegyén, hátán, innen-onnan lopott frázis,

Nemhogy szerelem, de rám jött még a frász is.

Hát tudod amice, helyedben nem erőltetném,

Inkább bevetném fűvel, rímfaragó elmém.

Ha nap rásütne, lennének rajta virágok,

S "röpke lepkeszárnyak", mit annyira imádok.

Budatétény 2018. június. 05.

(amice = barátocskám)  

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

Előszó: Ez a versike egy POET játék apropójából íródott, ahol az eredeti szerzők és vers megfejtése volt a cél.

Az eleinte humorosnak szánt evokáció, időközben egy gellert kapott egy másik topikban folytatott beszélgetés

nyomán.  Tehát nem valakiről, hanem egy az oldalunkon is ismert jelenségről szól végülis.

M. Laurens

TOMPIKA LÁJKOL

[ Vers paródia Weöres Sándor nyomán.]

  Tompika, Tompika lájkol,

Közben az agy-lobok szülnek,

Sült-halak vigyorognak,

Sóska-pofák menekülnek.

Tompika, Tompika tódít,

Lájkokat festve az arcra,

Dob neked egy hazug bókot,

Hátad megett kikacagva.

Tompika, Tompika szépít,

Hízeleg lájkodra várva,

Most hazudott neked nemrég,

Nagy zseninek titulálva.

Tompika, Tompika szálldos,

Repked a lájk sűrűjében,

Két vigyor tartja a szárnyát,

Sok kamunak gyűrűjében.

Budatétény 2018. június 4.