M.Laurens • Blogja

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

HA MÁR FITTY VAN…

Azt-a háklis parlamentje!

Randaság mit mível:

szónokunkat megilleti,

irtóztató fittyel.

No meg-hát a fittyek mentén

Mekkora pénz terem?

A nagy szónok hamarosan

Lábat futva-szeden.

Ejnye, hét bőrt róla húzni,

Aligha nem megyen;

Ha már fitty van szegény ellen,

Teli zsebre legyen.

Budatétény 2019 december 20.

(Petőfi Sándor nyomdokain)

ÍGY SZÜLETETT AZ EMBER

(Az igazság néha fáj!)

Két majom, egy szép napos délután,

egymást bolházgatták odafenn a fán…

- Álj, álj! … Mondjuk, ez így túl profán:

kezdjük inkább elölről és újra tán:

Tehát!

Két majom összeveszett, egy borús délután,

és jól pofán vágták egymást, odafenn a fán.

A nagy ütéstől a földre esett mind a kettő,

s meglátta az esetet a Nagy Teremtő.

Haragra gerjedt a két ostoba majmot látva,

s ítéletet hirdetett, a további vitákat lezárva.

Büntetésből elveszek tőletek két kezet

és mától nem lehettek többé majmok.

Ezért otromba lábakat és új nevet kaptok.

Valami ütőset találok ki nektek mindjárt:

Teremőtök ezennel a boldog majomlétből,

mindkettőtöket örökkön-örökre kizárt.

Mától fogva legyen a nevetek Ember!

Civakodó fajotok, békére többé nem lel.

S hazug módon azt állítjátok majd,

Hogy magatok másztatok le a fáról,

S lábbal jutalmazott a Teremtő:

Pusztán szívjóságból.

Budatétény 2019. március 6.

Figyelem! Ezt a verset a szerzője törölte a főoldalról,

ezért a Poet-on, csak itt olvasható.

M. Laurens

A NAGY KÖLTŐ

ÚJFENT SZAMÁRIA 2019.

 Élt egy Szamár, ki az Úr napjára kelve

Megálmodta, sorsán miként könnyíthetne.

Költőnek adva fejét s híressé válva,

Szamaraknak szavalni lett minden vágya.

A verstant szamarunk hírből sem ismerte,

Rímek s ritmus helyett, botfülét követte.

S pajtájában helyét sehogy sem találva,

Imígy álmodozott, a palánkot rágva:

Ha írnék a szamaraknak egy szép imát

S elszavalnám, feledve a sok-sok "iá"-t.

Művésszé válhatnék, s nem lennék ily szürke,

Kit anyja a porba feleslegnek szülte.

Nem röhögnének rajtam kétlábú barmok,

Nyitnék a piacon egy önálló standot...

Saját köteteim árulhatnám száz szám, 

Sort állna sok szamár: dedikálást várván.

S hogy fejében mindez végleg el lett döntve,

Kicaplatott hát, a ház előtti gyöpre.

Onnan az utcára, majd a piactérre,

Hogy szavalná el menten nagy művét: Végre!

Ott aztán meghajolt, s nagy átszellemülten,

Torkából üvöltött szerzőként hevülten.

Rohant is ki minden apraja és nagyja,

Ki kapát-kaszát vagy dorongot ragadva.

- Ki nyúzza a jószágot? Mely isten barma? -

Üvöltöztek mind, a piacra rohanva…

Jobbra-balra néztek, s nem látszódott semmi,

Pusztán-csak egy szamár, s azt sem verte senki.

Ugrottak is menten a falusi gazdák,

Hogy patájáról a "Nagy Költőt" lekapják.

Ám szamarunk a strófáját le sem zárva,

Futott a rét felé, ijedten "iá"-zva…

Mesém most itt ért véget dicső olvasó,

Talán a tanulság ekképp levonható:

Hiszi magáról sok álmodozó szamár,

Hogy pusztán önbizalom is elég: ma már!

Budatétény 2019. január 19.

(2013-as saját forrás alapján átdolgozva)

M. Laurens

A MIKULÁS

- Szép estét kívánok! – Köszönt a közeg a Mikulásnak, az utcasarkon. - Kérem,

szíveskedjék elővenni az okmányait, igazoltatás fennforgása intézkedés végett!

 - Miféle okmányaim?

- Személyi igazolványt és a lakcímkártyáját legyen szíves.- mondta nyájasan a közeg.

- Olyan nekem nincs… - Habogta a télapó kerek szemeket vetve az egyenruhásra.

- Ne szórakozzon kérem a hatósággal! – Váltott szigorúbb hangnemre a rend őre.-

Hogy hívják magát? – vette elő a felső zsebéből a jegyzetfüzetét, megnyálazva az olcsó

tintaceruzáját, láthatólag rosszallólag nézve a delikvensre.

- Szóval a neve?

- Mikulás. – hebegte megszeppenten a télapó.

- Szóval akkor, Miklós, ha jól értem!

- Nem kérem, csak így egyszerűen: Mikulás.

- Aham! – hümmögött a járőr. – No és a vezetékneve?

- Olyanom nincs nekem kérem…

- Nincs, nincs! De mindenkinek van másik neve is a keresztneve előtt!

- Hááát … Nem tudom kérem, hogy előtte vagy utána, de szoktak Télapónak is hívni.

- Ne játsszon a hatósággal kérem! Most akkor Télapó Miklós?

- Mondjuk!

- És mit cipel abban a hatalmas zsákban? Csak nem életvitel szerűen él a közterületen?

No nyissa csak ki nekem, hadd lássuk mi van benne! –

A Mikulás készségesen kibontotta a zsákot, hogy a hatóság átvizsgálhassa.

- Nocsak-nocsak! – szaladt fel a közeg szemöldöke. – maga honnan szerezte

ezt a rengetegsok édesipari termének látszó tárgyat?  No ne játszadozzon velem Öreg!

Csak nem azt akarja mondani, hogy itt az utcán találta! Hova tört be maga ezekért?

- Én kérem…  Én kérem nem loptam ezeket, csak ugye a gyerekeknek…

- Na persze! Éjjel tizenkettőkor a gyerekeknek. No ne etessen maga vén csőlakó!-

azzal bekapcsolta a vállára erősített rádióját és beleszólt érces hangon. – Halló központ?

Itt Kovács huszonhárom József őrmester!

- Mondja Kovács huszonhárom! – szólt vissza egy recsegő hang.

- Jelentem egy meghatározhatatlan korú és nevű egyént kaptam el, aki nagyjából

Harminc-negyvenkilónyi édesipari terméket tulajdonított el ismeretlen helyről,

piros hacukába öltözötten, s valami gyerekekről hablatyol, életvitel szerűen az utcán.-

Némi zúgás és recsegés után, megjött a válasz.

- Nemrég jelentette valaki, hogy egy hasonlóan öltözött hajléktalant látott, amint

bemászott egy Harács utcai ház kéményén, ahol komoly és befolyásos emberek laknak.

Kovács huszonhárom! Azonnal szóllítsa fel háromszor egymásután, mint a magyar igazság,

majd ráadásként, tartóztassa le a hajléktalant, és hozza be az Őrsre. Vége! 

December hatodikára kelve, a gyerekek nem találtak semmit az ablakba helyezett

zoknikban és kiscipőkben. Helyette a rádióban kora reggeltől az harsogott, hogy

a hatóság felkér mindenkit, hogy vigyázzon az értékeire, mert élénkvörösbe öltözött

hajléktalanok, zsákkal a hátukon fosztogatnak éjjel, "életvitel szerűen" a városban…

Budatétény 2018. 12. 03. Mikulásnapja előtt…

M. Laurens alias ifj. Lőrincz Miklós

A TRAFIKBAN

( Kabaréjelenet)

Megszólal az ajtócsengő és egy vevő érkezik a nemrég megnyitott Nemzeti Trafikba.

Az eladó széles mosollyal az arcán köszönti.

Eladó: Jónapot kívánok kedves vásárló, mivel szolgálhatok?

Vevő: Hát nem is tudom, már olyan régen szívtam... (tanácstalanul körbe néz)

            …Mit ajánl?

Eladó: Talán kipróbálhatná a Demokráciát.

Vevő: Úgy gondolja?

Eladó: Van belőle nálunk kétféle is.

Vevő: (felragyog az arca) Tényleg?

Eladó: Igen kérem!  Lehet választani, hogy illiberális legyen, vagy sima.

Vevő: Aha!  És mi a különbség a kettő között?

Eladó: Mindkettőt szívni kell, de az utóbbi után lehet köpködni is.

Vevő: Olyan erős a sima?

Eladó: Áááá dehogy. Csak azt mondják, hogy nagyon büdös egyeseknek.

Vevő: (elbizonytalanodik, nézeget, és végül egy sárga csomagra mutat)

            Az ott! Az a sárga micsoda?

Eladó: Melyik? Az ott a jobbszélen?

Vevő:  Igen, az-az.

Eladó: Az kérem az újdonságunk: Diktatúra Light!

Vevő: A csudát újdonság, régen is azt szívtam. … Tudja mit?

            Adjon belőle két kartonnal, mert azt legalább ismerem.

Budatétény 2018. 10. 16.