M.Laurens • Blogja
HumorÍGY SZÜLETETT AZ EMBER
ÍGY SZÜLETETT AZ EMBER
(Az igazság néha fáj!)
Két majom, egy szép napos délután,
egymást bolházgatták odafenn a fán…
- Álj, álj! … Mondjuk, ez így túl profán:
kezdjük inkább elölről és újra tán:
Tehát!
Két majom összeveszett, egy borús délután,
és jól pofán vágták egymást, odafenn a fán.
A nagy ütéstől a földre esett mind a kettő,
s meglátta az esetet a Nagy Teremtő.
Haragra gerjedt a két ostoba majmot látva,
s ítéletet hirdetett, a további vitákat lezárva.
Büntetésből elveszek tőletek két kezet
és mától nem lehettek többé majmok.
Ezért otromba lábakat és új nevet kaptok.
Valami ütőset találok ki nektek mindjárt:
Teremőtök ezennel a boldog majomlétből,
mindkettőtöket örökkön-örökre kizárt.
Mától fogva legyen a nevetek Ember!
Civakodó fajotok, békére többé nem lel.
S hazug módon azt állítjátok majd,
Hogy magatok másztatok le a fáról,
S lábbal jutalmazott a Teremtő:
Pusztán szívjóságból.
Budatétény 2019. március 6.
ÚJFENT SZAMÁRIA 2019
Figyelem! Ezt a verset a szerzője törölte a főoldalról,
ezért a Poet-on, csak itt olvasható.
M. Laurens
A NAGY KÖLTŐ
ÚJFENT SZAMÁRIA 2019.
Élt egy Szamár, ki az Úr napjára kelve
Megálmodta, sorsán miként könnyíthetne.
Költőnek adva fejét s híressé válva,
Szamaraknak szavalni lett minden vágya.
A verstant szamarunk hírből sem ismerte,
Rímek s ritmus helyett, botfülét követte.
S pajtájában helyét sehogy sem találva,
Imígy álmodozott, a palánkot rágva:
Ha írnék a szamaraknak egy szép imát
S elszavalnám, feledve a sok-sok "iá"-t.
Művésszé válhatnék, s nem lennék ily szürke,
Kit anyja a porba feleslegnek szülte.
Nem röhögnének rajtam kétlábú barmok,
Nyitnék a piacon egy önálló standot...
Saját köteteim árulhatnám száz szám,
Sort állna sok szamár: dedikálást várván.
S hogy fejében mindez végleg el lett döntve,
Kicaplatott hát, a ház előtti gyöpre.
Onnan az utcára, majd a piactérre,
Hogy szavalná el menten nagy művét: Végre!
Ott aztán meghajolt, s nagy átszellemülten,
Torkából üvöltött szerzőként hevülten.
Rohant is ki minden apraja és nagyja,
Ki kapát-kaszát vagy dorongot ragadva.
- Ki nyúzza a jószágot? Mely isten barma? -
Üvöltöztek mind, a piacra rohanva…
Jobbra-balra néztek, s nem látszódott semmi,
Pusztán-csak egy szamár, s azt sem verte senki.
Ugrottak is menten a falusi gazdák,
Hogy patájáról a "Nagy Költőt" lekapják.
Ám szamarunk a strófáját le sem zárva,
Futott a rét felé, ijedten "iá"-zva…
Mesém most itt ért véget dicső olvasó,
Talán a tanulság ekképp levonható:
Hiszi magáról sok álmodozó szamár,
Hogy pusztán önbizalom is elég: ma már!
Budatétény 2019. január 19.
(2013-as saját forrás alapján átdolgozva)
A MIKULÁS
M. Laurens
A MIKULÁS
- Szép estét kívánok! – Köszönt a közeg a Mikulásnak, az utcasarkon. - Kérem,
szíveskedjék elővenni az okmányait, igazoltatás fennforgása intézkedés végett!
- Miféle okmányaim?
- Személyi igazolványt és a lakcímkártyáját legyen szíves.- mondta nyájasan a közeg.
- Olyan nekem nincs… - Habogta a télapó kerek szemeket vetve az egyenruhásra.
- Ne szórakozzon kérem a hatósággal! – Váltott szigorúbb hangnemre a rend őre.-
Hogy hívják magát? – vette elő a felső zsebéből a jegyzetfüzetét, megnyálazva az olcsó
tintaceruzáját, láthatólag rosszallólag nézve a delikvensre.
- Szóval a neve?
- Mikulás. – hebegte megszeppenten a télapó.
- Szóval akkor, Miklós, ha jól értem!
- Nem kérem, csak így egyszerűen: Mikulás.
- Aham! – hümmögött a járőr. – No és a vezetékneve?
- Olyanom nincs nekem kérem…
- Nincs, nincs! De mindenkinek van másik neve is a keresztneve előtt!
- Hááát … Nem tudom kérem, hogy előtte vagy utána, de szoktak Télapónak is hívni.
- Ne játsszon a hatósággal kérem! Most akkor Télapó Miklós?
- Mondjuk!
- És mit cipel abban a hatalmas zsákban? Csak nem életvitel szerűen él a közterületen?
No nyissa csak ki nekem, hadd lássuk mi van benne! –
A Mikulás készségesen kibontotta a zsákot, hogy a hatóság átvizsgálhassa.
- Nocsak-nocsak! – szaladt fel a közeg szemöldöke. – maga honnan szerezte
ezt a rengetegsok édesipari termének látszó tárgyat? No ne játszadozzon velem Öreg!
Csak nem azt akarja mondani, hogy itt az utcán találta! Hova tört be maga ezekért?
- Én kérem… Én kérem nem loptam ezeket, csak ugye a gyerekeknek…
- Na persze! Éjjel tizenkettőkor a gyerekeknek. No ne etessen maga vén csőlakó!-
azzal bekapcsolta a vállára erősített rádióját és beleszólt érces hangon. – Halló központ?
Itt Kovács huszonhárom József őrmester!
- Mondja Kovács huszonhárom! – szólt vissza egy recsegő hang.
- Jelentem egy meghatározhatatlan korú és nevű egyént kaptam el, aki nagyjából
Harminc-negyvenkilónyi édesipari terméket tulajdonított el ismeretlen helyről,
piros hacukába öltözötten, s valami gyerekekről hablatyol, életvitel szerűen az utcán.-
Némi zúgás és recsegés után, megjött a válasz.
- Nemrég jelentette valaki, hogy egy hasonlóan öltözött hajléktalant látott, amint
bemászott egy Harács utcai ház kéményén, ahol komoly és befolyásos emberek laknak.
Kovács huszonhárom! Azonnal szóllítsa fel háromszor egymásután, mint a magyar igazság,
majd ráadásként, tartóztassa le a hajléktalant, és hozza be az Őrsre. Vége!
December hatodikára kelve, a gyerekek nem találtak semmit az ablakba helyezett
zoknikban és kiscipőkben. Helyette a rádióban kora reggeltől az harsogott, hogy
a hatóság felkér mindenkit, hogy vigyázzon az értékeire, mert élénkvörösbe öltözött
hajléktalanok, zsákkal a hátukon fosztogatnak éjjel, "életvitel szerűen" a városban…
Budatétény 2018. 12. 03. Mikulásnapja előtt…
A TRAFIKBAN
M. Laurens alias ifj. Lőrincz Miklós
A TRAFIKBAN
( Kabaréjelenet)
Megszólal az ajtócsengő és egy vevő érkezik a nemrég megnyitott Nemzeti Trafikba.
Az eladó széles mosollyal az arcán köszönti.
Eladó: Jónapot kívánok kedves vásárló, mivel szolgálhatok?
Vevő: Hát nem is tudom, már olyan régen szívtam... (tanácstalanul körbe néz)
…Mit ajánl?
Eladó: Talán kipróbálhatná a Demokráciát.
Vevő: Úgy gondolja?
Eladó: Van belőle nálunk kétféle is.
Vevő: (felragyog az arca) Tényleg?
Eladó: Igen kérem! Lehet választani, hogy illiberális legyen, vagy sima.
Vevő: Aha! És mi a különbség a kettő között?
Eladó: Mindkettőt szívni kell, de az utóbbi után lehet köpködni is.
Vevő: Olyan erős a sima?
Eladó: Áááá dehogy. Csak azt mondják, hogy nagyon büdös egyeseknek.
Vevő: (elbizonytalanodik, nézeget, és végül egy sárga csomagra mutat)
Az ott! Az a sárga micsoda?
Eladó: Melyik? Az ott a jobbszélen?
Vevő: Igen, az-az.
Eladó: Az kérem az újdonságunk: Diktatúra Light!
Vevő: A csudát újdonság, régen is azt szívtam. … Tudja mit?
Adjon belőle két kartonnal, mert azt legalább ismerem.
Budatétény 2018. 10. 16.
GÁZ VAN!
M. Laurens
GÁZ VAN
A minap olvastam a netten, egy cikket, miszerint: "Felcsúton többek között gázszerelőre
és zöldségesre lenne a legnagyobb igény". Így első olvasatra a legtöbb embernek semmi
különöset nem mond a cikk, de az én agyam egyből kattogni kezdett: no nem a zöldségen,
és nem is azon, hogy egy gázszerelőnek a pénze mikor sok, mikor kevés és mikor épp elég,
hanem azon, hogy tulajdonképp hogyan és miként is kéne a gázt szerelni, és egyáltalán minek?
Mert ugyebár a gázkészülékeket bizonyára csavarhúzóval, kulcsokkal, meg effélékkel. No de,mi
van a gázzal magával? Hm...? Mondjuk van egy slukk gázom, azt hogyan fogom én vagy más
megberhelni, hogy mondjuk, szebb legyen a színe, vagy ne legyen olyan érdes, hogy az karcolja
a torkom? Vagy ha kipotyog egy alkatrésze a gáznak, akkor ki teszi a helyére azt, ami elillant
belőle? Egyáltalán hogy fogja látni az, aki a gázt szereli, hogy honnan hiányzik? És-ha elmegyek
a gázszerelőhöz, hogy lötyög a tíz éves oxigénem, akkor mikor mehetek vissza érte, hogy már
elkészült vele a mester? Mert ugye az nem mindegy ám! És egyáltalán, ha én gömbölyíteni
szeretnék a gázomon, hogy jobban guruljon vagy bugyogjon, esetleg kicsit csinosíttatani rajta.
Azt vállalják? Ha leesik a gázom és mondjuk elreped valahol, akkor azt mennyiért reparálják meg
Egyszóval igen komoly szakma ez kérem, ami minden pénzt megér. Én egyszer akartam csak
fúrni egy lyukat a gázomba, hogy ki tudjam kötni spárgával az eresz alá, de szaktudás híján
elillant. Ha valaki netán látta és felismeri a szökött gázom, kérem jelezze nekem e-maliben.
Budatétény 2018. március. 25