M.Laurens • Blogja

M.Laurens 

AZ ÖKÖR-BÉKA 

( fabula )

Egy szép napon iriggyé vált

a békára az ostoba ökör,

mivelhogy olyan szép zöld volt,

és teste is gömbölydeden tömör.

 Emígyen okoskodott  hát 

marhamód óriási fejében.

– Négy lábon állva kérődzni

ily soványan: ez aztán a szégyen!

Ezt a csomó zöld füvet is

mindhiába zabálom a réten,

testem fonnyadt és hófehér,

mint szikes a puszta közepében.

E gondolatok közepette

ökör létét háta-megett hagyva,

a tóhoz baktat csüggedten,

a parti lucernás felé tartva.

Már jó messziről meghallva

békáknak oly fenséges kórusát,

könnye csordulva bőg: midőn

bánatos marha lelkét járja át.

S szellemülten böfögve rág,

fogai közt friss lucerna ropog,

s amott a sás közti vízben,

mennyei dalt brekeg ezer torok.

S érzi is, hogy keble dagad,

rút alakja hogyan válik gömbbé,

s tökéletesedő teste,

miként válik,  egyetlen szép tömbbé.

– Lám ez csodás égi nóta 

s e mennyei zöld növény hatása,

szép zöld békává varázsol,

s leszek e földi istenek mása.

Tó vizéhez vánszorogva

mintha csak tükörbe nézett volna,

tündér-zöldnek látta magát, 

s ott maradt, a partra végleg lerogyva.

 S másnap ökrét a jó gazda,

a tóparton döglötten találta.

Lucernától puffadt hassal,

víg békaként ment a másvilágra.

***

 S lám-lám, ilyen is az élet!

Mire vágyaidat végre eléred,

s rájönnél, hogy csak tévedés,

véget ér az öröm, s a szenvedés.

( Pest-Buda 2013 - 2014 )

---------------------- VIDEÓIM 3. ---------------------------

TALÁN : M.Laurens  ( előadja a szerző ) 

  ---------------- A fenti címre kattintva megnézhető a videó ! --------------

***

M. Laurens: 

Talán

Talán csak kósza gondolat az életem.

Talán hasztalan az idő, amíg létezem

Talán nem is élek, csak álmodom.

Talán én segítek néha az álmodon.

Talán csak az álmod vagyok, s nem is éltem

Talán én álmodlak, mert örökké féltem.

Talán csak a félelem lehet valóságos létem

Talán csak a valóság melytől örökké féltem.

Talán hiába kérdeném újra s újra a sorstól,

Talán eldob, miután egyre-csak megkóstol.

Talán hiába írom e kusza s kerge sorokat,

Talán nem kerülhetem el soha sorsomat

Csupa kérdés, s talány csak az élet,

Talán a megfejtés az,....

hogy még élek.

M. Laurens 2012

---------------------- VIDEÓIM 2. ---------------------------

 Emlékkönyv Neked  : M.Laurens ( előadja a szerző ) 

  ---------------- A címre kattintva megnézhető a videó ! --------------

M. Laurens

Emlékkönyv Neked!

Emlékkönyv neked. Mindössze ennyit adhatok.
De hidd el, ezek nem csupán üresen fehérlő lapok.
Oly oldalak, melyek teli vannak vággyal és reménnyel,
egy lehetséges élet áll előtted tisztán és még fehéren.

Emlékkönyv ez, mely üzen majd a holnapnak.
Könyv, ami emléket állít majd a holtaknak,
mert benne lesz majd egyszer egész életed sora,
minden öröme, bánata, küzdése és nyomora.

Regénnyé válnak egyszer majd a teleírt lapok,
múlttá válnak a sorokban feljegyzett aznapok.
Napok, melyeknek most állítasz örökre emléket,
és e nyűtt lapok őrzik majd egykoron a léted.

Mert emlékezni fogsz minden feljegyzett szóra.
Szerelemre, csalódásra s ki nem mondott jóra.
Mert megőrzi majd e könyv gyermeked első sóhaját,
s őrizni fogja majd vén szüléid végső óhaját.

E könyv lesz majd végső térkép a sorsodhoz.
Térkép, melyet te rajzoltál ezen élő bolygóhoz.
Majdan... egyszer eljár az idő a kéz felett, mely írja,
remegve rója majd sorait, s a vénülő szem alig bírja.

Végül csak egyetlen sor lesz reszketve kuszán kaparva,
ezzel zárul majd e könyv, féloldalt üresen meghagyva.

***

"Kezedben fogod - Te, ki olvasod - egész életem könyvét.
Emlékkönyv ez neked, tőlem, egyetlen csepp könnyért..."

2007. augusztus 1. és 2008. október 26.

---------------------- VIDEÓIM 1. --------------------------

 Gyertyák Vagyunk : M.Laurens ( előadja a szerző )

  ---------------- A címre kattintva megnézhető a videó ! --------------

***

M. Laurens

Gyertyák vagyunk 

Gyertyák vagyunk, kiket a teremtő gyújtott, 
Csendben égve élünk e világban, mit nyújtott. 
Életünk értelme, őrizni a tőle kapott lángot, 
Elűzni a sötét semmit, s vigyázni a világot. 

Minden egyes gyertya külön sorsot hordoz, 
Ez sercegve ég, amaz lobogva bolondoz. 
Egyik gyertya vékony, s lám, tömzsi ott a másik, 
De minden egyes gyertya csupán égve világít. 

Együtt oly szép és meleg, sugárzó a fényük, 
Délceg ragyogás, vagy lágy pislogás a létük. 
Éltükben önzetlenül mindegyre csak égnek, 
Ők adják a meleg lelket, a hideg setét éjnek. 

Ám eljő az idő, mikor testük görnyedve elfárad, 
Elfogynak, mint a viasz, s létük végén járnak. 
Apróka megfáradt lángjuk egy utolsót remegve rebben, 
Elpihen a bennük őrzött fény, békésen... csendben. 

De az örök fény, mi életet ád, nem hunyhat el soha! 
Emlékezve éled ismét, új és új gyertyák büszke sora. 
Mi, kik eleinktől kaptuk hajdan ezt az örök lángot, 
Értük is fénybe borítjuk, e reánk bízott csodás világot!

***

Ragyogjatok Anyák !

Ragyogj anyám, ragyogj,

s ragyogjatok ti is mind,csillagok !

Tündöklőn ragyogjatok milliónyi anyák,

kiket csak magához ölelhet a világ !

Ti vagytok a ragyogás és ének

arcotokban  gyermek lélek éled,

Mosolyotok váljék arany rögökké,

Ragyogjatok szívünkben mindörökké !

M. Laurens  3012. Május 2.