M.Laurens • Blogja
EgyébAZ ÚR TRAGÉDIÁJA
Figyelem!
A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.
Köszönöm megtisztelő figyelmét!
M. Laurens
AZ ÚR TRAGÉDIÁJA
replika
(MUNKA VERZIÓ)
Az Úr:
”Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.
Év-milliókig eljár tengelyén,
Míg egy kerékfogát ujítni kell.”
A Költő (napjainkban):
Már megbocsásd Uram, hogy szólok,
de akad itt néhány ugyancsak rossz fog.
Engedelmeddel, ím bejelenteném,
lévén a gép még garanciális lenne:
nem úgy, mint e szedett-vedett költemény.
Szóval, itt van például a gazdag fog maga,
szerinte a kenő pénznek semmi szaga.
Sőt, muszáj a forgáshoz, hogy géped menjen:
a szegény fog pedig örökkön kenetlen.
Bocsásd meg nekem Ó Uram:
e két fog sehogy sem pászol a Te gépedben.
Aztán, itt van még, a jog és az igazság,
gyakorta elakadnak, oka talán gazság:
esetleg ... kisebb tervezési hiba lehet?
Uram, e kettőt közös tengelyre raktad,
ám együtt forogni, az Istennek sem akarnak.
Az Úr:
”Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.”
A Költő (napjainkban):
Forog, forog Uram, de nem mindegy, hogy, hogy.
Ideje lenne rajta ezt-azt megigazítanod.
Lazul a tisztesség, lötyög a becsület,
Egyesek úgy vélik nincs is semmiféle gép,
és akad itt még jócskán egyéb tünet.
Az évmilliókból alig telt le pár ezer,
a burkolat sok helyt önmagától nyaklik,
itt-ott mintha' fegyverropogás hallik:
gépészed pediglen, remegve bújik el.
Angyalok kara:
„A nagy ég áldása rajtad!
Csak előre csüggedetlen;
Kis határodon nagy eszmék
Fognak lenni küzdelemben.”
A Költő (napjainkban):
Nagy eszmék, nagy eszmék,
kis határok, meg kűzdelem,
Angyalaim, ez mind-mind szép,
de dolgos kéz nélkül,
a fejünkre rohad majd a gép...
Megtettem hát panaszom Uram!
Angyalaid ma délutántól estig várom,
ha javíthatatlanná vált már a nagy mű,
küld el kérlek a megadott címre:
csereutalványom.
Pest-Buda 2016. június 24-29.
Idézetek: Madách Imre – Az ember tragédiája
NEM VÉGLEGES VERZIÓ
ESŐ HULLT...
Figyelem!
A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő dátum jelzi. Ezért tovbb publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.
Köszönöm megtisztelő figyelmét!
M. Laurens
ESŐ HULLT...
(gyermekvers)
Eső hullt, csepp-csepp-csepp,
ki aláállt bölcsebb lett.
Vállán sok kopp-kopp-kopp,
az eső mind lecsorgott.
Meg is nőtt, hipp-hopp-hopp,
okos lett,
sok-mindent kigondolt.
Nem sírt, hogy hüpp-hüpp-hüpp!
S most ajkán sok gyermek csügg.
Hallgatják, hogy:
Eső hullt, csepp-csepp-csepp,
ki aláállt bölcsebb lett.
Pest-Buda 2016. május 25.
Köszönet Domokos Jolánnak az inpulzusért.
A FEKETE BÁRÁNY
Figyelem!
A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő dátum jelzi. Ezért tovbb publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.
Köszönöm megtisztelő figyelmét!
M. Laurens:
A FEKETE BÁRÁNY
(Homo sacra res homini.)
Birkanyáj téblábol a rét füvében,
Juhásza bajszán konyul már a mélabú,
Ott ballag egymagában kint a szélen,
A fekete bárány, mint élő vértanú.
A többség, a kolomphangtól bódultan
Bambán bégetve, birkaként vigyorog. Sőt!
Némely szerelem után epekedve,
Bundája nélkül látja már a birka nőt.
Kalapon divatjamúlt kócsagforgó,
Fű rágva tekinget nyugatra sok golyhó,
És tompa agyával, bárgyún bólogat.
A fekete bárány távol maradva,
Némán áll, hazájától is elszakadva:
Nem béget, nem kerget többé álmokat.
Pest-Buda 2015. szeptember 18.
SZEGELHETNÉK
Figyelem!
A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő dátum jelzi. Ezért tovbb publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.
Köszönöm megtisztelő figyelmét!
M. Laurens:
SZEGELHETNÉK
(ki minek nem mestere, hóhéra az annak!)
Szegelhetnéke támadt a mi jó Zsigánknak,
kalapácsot ragadva látott néki, a munkának.
Egyet suhintva, s menten mellé ütve,
Istent ekként emlegette kissé igerülte’:
"Hogy a mennyei verné meg azt a marhát,
ki ilyen alulképzett szegeket gyárt!
Három diplomámmal sem hallgat rám,
röhög rajtam, mint hülye diák a katedrán.
Pedig elméletben már jó előre kiszámoltam,
a szegelés fizikáját, doktori szinten, toltam.
Ráadásul több eszem van, mint holmi ácsnak,
vagy mint e keményfejű buta kalapácsnak.
Hogy nincs gyakorlat, meg tapasztalat?
Egy professzor nem maradhat a paraszt alatt!”
S azzal újabb szeget a dobozból előkapva,
egy ménkű-nagydoktorit suhintott:
árván maradt hüvelykujjára rettenetest csapva.
Pest-Buda 2015. augusztus 8.
HATVANEGY+1 (születésnapomra)
M.Laurens
HATVANEGY+1
-Születésnapomra-
Hát hogymint vagy otthon Miklóskám?
vajon gondolsz e még néha rám?
Gondolsz az elmúlt éveidre,
mi friss dért hozott vén fejedre.
Vajon fújod e már a gyertyát,
mind a rengeteg-rengeteg szált,
s ünnepeled e még önmagad,
most, hogy már hullajtod a hajad.
Vagy szép csendben beletörődtél,
hogy csak annyi vagy, ami lettél?
A tűz aludni tért-e benned,
hol vánkosod már megvetetted?
Él e még benned az emberség,
kitartás és kellő tisztesség,
hogy fehér lapra őszintén írj,
és ha fáj a sorsod: bátran sírj.
S mondd hát, a szíved bírja e még,
a sok foldozást: még nem elég?
Gondoltál e már feladásra?
Fájdalmat, gondot hagyni hátra.
Vagy felállsz ma is még ezerszer
pörölni falakkal - még egyszer-.
Éltessen hát, ki reád vigyáz,
hogy szeretteid ne érje gyász,
Cipeled még tovább a sorsod,
míg van ember ki tőled boldog.
S élj amíg csak a tested bírja,
mely e sorokat most is írta.
(újraköltve: 2014 április 26)