M.Laurens • Blogja

Egyéb
M.Laurens•  2016. június 25. 20:36

AZ ÚR TRAGÉDIÁJA

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

 

M. Laurens

AZ ÚR TRAGÉDIÁJA

replika

(MUNKA VERZIÓ)

 

Az Úr:

”Be van fejezve a nagy mű, igen.

A gép forog, az alkotó pihen.

Év-milliókig eljár tengelyén,

Míg egy kerékfogát ujítni kell.”


A Költő (napjainkban):

Már megbocsásd Uram, hogy szólok,

de akad itt néhány ugyancsak rossz fog.

Engedelmeddel, ím bejelenteném,

lévén a gép még garanciális lenne:

nem úgy, mint e szedett-vedett költemény.


Szóval, itt van például a gazdag fog maga,

szerinte a kenő pénznek semmi szaga.

Sőt, muszáj a forgáshoz, hogy géped menjen:

a szegény fog pedig örökkön kenetlen.

Bocsásd meg nekem Ó Uram:

e két fog sehogy sem pászol a Te gépedben.


Aztán, itt van még, a jog és az igazság,

gyakorta elakadnak, oka talán gazság:

esetleg ... kisebb tervezési hiba lehet?

Uram, e kettőt közös tengelyre raktad,

ám együtt forogni, az Istennek sem akarnak.


Az Úr:

”Be van fejezve a nagy mű, igen.

A gép forog, az alkotó pihen.”


A Költő (napjainkban):

Forog, forog Uram, de nem mindegy, hogy, hogy.

Ideje lenne rajta ezt-azt megigazítanod.

Lazul a tisztesség, lötyög a becsület,

Egyesek úgy vélik nincs is semmiféle gép, 

és akad itt még jócskán egyéb tünet.

Az évmilliókból alig telt le pár ezer,

a burkolat sok helyt önmagától nyaklik,

itt-ott mintha' fegyverropogás hallik:

gépészed pediglen, remegve bújik el.


Angyalok kara:

„A nagy ég áldása rajtad!

Csak előre csüggedetlen;

Kis határodon nagy eszmék

Fognak lenni küzdelemben.”


A Költő (napjainkban):

Nagy eszmék, nagy eszmék,

kis határok, meg kűzdelem,

Angyalaim, ez mind-mind szép,

 de dolgos kéz nélkül,

a fejünkre rohad majd a gép...

 

Megtettem hát panaszom Uram!

Angyalaid ma délutántól estig várom,

ha javíthatatlanná vált már a nagy mű,

küld el kérlek a megadott címre:  

csereutalványom.


Pest-Buda 2016. június 24-29.

 

Idézetek: Madách Imre – Az ember tragédiája


NEM VÉGLEGES VERZIÓ




 

M.Laurens•  2016. május 25. 20:47

ESŐ HULLT...

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovbb publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!


M. Laurens

ESŐ HULLT...

(gyermekvers) 


Eső hullt, csepp-csepp-csepp,

ki aláállt bölcsebb lett.

Vállán sok kopp-kopp-kopp,

az eső mind lecsorgott.


Meg is nőtt, hipp-hopp-hopp,

okos lett, 

sok-mindent kigondolt.

Nem sírt, hogy hüpp-hüpp-hüpp!

S most ajkán sok gyermek csügg.


Hallgatják, hogy:

Eső hullt, csepp-csepp-csepp,

 ki aláállt bölcsebb lett.

 

 

Pest-Buda 2016. május 25.

Köszönet Domokos Jolánnak az inpulzusért.


M.Laurens•  2015. szeptember 18. 21:43

A FEKETE BÁRÁNY

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovbb publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét! 



M. Laurens:

A FEKETE BÁRÁNY

(Homo sacra res homini.)


Birkanyáj téblábol a rét füvében,

Juhásza bajszán konyul már a mélabú,

Ott ballag egymagában kint a szélen,

A fekete bárány, mint élő vértanú.

 

A többség, a kolomphangtól bódultan

Bambán bégetve, birkaként vigyorog. Sőt!

Némely szerelem után epekedve,

Bundája nélkül látja már a birka nőt.

 

Kalapon divatjamúlt kócsagforgó,

Fű rágva tekinget nyugatra sok golyhó,

És tompa agyával, bárgyún bólogat.


A fekete bárány távol maradva,

Némán áll, hazájától is elszakadva:

Nem béget, nem kerget többé álmokat.

 

  

Pest-Buda 2015. szeptember 18. 

M.Laurens•  2015. augusztus 8. 19:32

SZEGELHETNÉK

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovbb publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét! 


M. Laurens:

SZEGELHETNÉK

(ki minek nem mestere, hóhéra az annak!)


 

Szegelhetnéke támadt a mi jó Zsigánknak,

kalapácsot ragadva látott néki, a munkának.

Egyet suhintva, s menten mellé ütve,

Istent ekként emlegette kissé igerülte’:

 

"Hogy a mennyei verné meg azt a marhát,

ki ilyen alulképzett szegeket gyárt!

Három diplomámmal sem hallgat rám,

röhög rajtam, mint hülye diák a katedrán.

Pedig elméletben már jó előre kiszámoltam,

a szegelés fizikáját, doktori szinten, toltam.

Ráadásul több eszem van, mint holmi ácsnak,

vagy mint e  keményfejű buta kalapácsnak.

Hogy nincs gyakorlat, meg tapasztalat?

Egy professzor nem maradhat a paraszt alatt!”


S azzal újabb szeget a dobozból előkapva,

egy ménkű-nagydoktorit suhintott: 

árván maradt hüvelykujjára rettenetest csapva.

 

Pest-Buda 2015. augusztus 8.

M.Laurens•  2014. április 26. 21:13

HATVANEGY+1 (születésnapomra)

M.Laurens 

HATVANEGY+1

-Születésnapomra-

 

Hát hogymint vagy otthon Miklóskám?

vajon gondolsz e még néha rám?

Gondolsz az elmúlt éveidre,

mi friss dért hozott vén fejedre.

 

Vajon fújod e már a gyertyát,

mind a rengeteg-rengeteg szált,

s ünnepeled e még önmagad,

most, hogy már hullajtod a hajad.

 

Vagy szép csendben beletörődtél,

hogy csak annyi vagy, ami lettél?

A tűz aludni tért-e benned,

hol vánkosod már megvetetted?

 

Él e még benned az emberség,

kitartás és kellő tisztesség,

hogy fehér lapra őszintén írj,

és ha fáj a sorsod: bátran sírj.

 

S mondd hát, a szíved bírja e még,

a sok foldozást: még nem elég?

Gondoltál e már feladásra?

Fájdalmat, gondot hagyni hátra.

 

Vagy felállsz ma is még ezerszer

pörölni falakkal - még egyszer-.

Éltessen hát, ki reád vigyáz,

hogy szeretteid ne érje gyász,

 

Cipeled még tovább a sorsod,

míg van ember ki tőled boldog.

S élj amíg csak a tested bírja,

 mely e sorokat most is írta.

 

(újraköltve: 2014 április 26)