JÁTSZOTTAM A GONDOLATTAL

M.Laurens•  2015. június 26. 11:27

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovbb publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét! 



M. Laurens:

 

JÁTSZOTTAM A GONDOLATTAL

demencia szindróma

 

Régen játszom egy gondolattal,

Ő is rég játszik már Énvelem,

néhanap elbújik előlem,

és mindhiába keresem.

 

Gyermekkorunktól együtt voltunk

– a vidám Gondolat, no meg Én –,

és boldogan éltünk akkor rég:

ezen a szép kerek földtekén.

Én gyanútlan gyermek voltam még,

Ő pedig, tiszta és egyszerű...

Az élet nem volt túl komplikált,

most visszanézve: csupa derű.

 

Ifjak, majd szerelmesek lettünk,

s a gondolat kacagva repült,

virágról virágra suhanva,

mint lepkék szárnya: szétterült.

Színes volt, sziporkázón tarka,

ajka édeskés nedű,

két csók között életet falva:

gyönyörű volt, oly gyönyörű!

 

De eljöttek a mindennapok.

Feleség, munka, otthon, gyerek.

Egyik nap jött a másik után,

éltünk mint az átlag emberek.

Ám Ő, végig ott bujkált bennem,

hívogatott játszani újra meg újra.

És játszottunk is papás-mamást

a napnak végén: ágyba bújva.

 

Így múltak évek, évtizedek,

kirepült a gyermek, a család,

a gondolat is komorrá vált:

olykor hamis, néha csalárd.

Végül két öreg lélek maradt:

egy férj és egy feleség.

A gondolat is velük öregedve

oly íztelen és rágós lett; mint a

 só és fog nélküli: filléres ebéd…

 

Régen: játszottam a gondolattal…

Ma: nem játszik már Ő velem.

Nem bújik el, kacagva rajtam:

mert fél, hogy mindörökre feledem.


Pest-Buda 2015. június 13.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

kovycs592015. június 28. 11:12

Miklós barátom: messze van az még, talán el sem jön soha,
nem lehet a sorsunk ilyen mostoha,
ha mégis kopogtat a "demencia"
marad ez a vers ami egy csoda.

Remek versedhez szeretettel gratulálok.

Laci

anci-ani2015. június 27. 20:49

A "demencia" még nagyon messze, remek verseid bizonyítékok erre!!! :))
Varázslatos versed öröm volt olvasni! a múlt és jelen paramétereivel igazán káprázatos képeket festettél kedves Miklós!
Óriási, lenyűgöző!!!

Perzsi.2015. június 27. 12:11

Juj Miklós!
Demencia? Na ne.... :-))))
Szeptemberben bevezetik az új helyesírási szabályzatot. Akkor meg fog emelkedni a demenciában szenvedők száma. :-) Én leszek az első áldozata. :-) Miért húzza alá a demencia szót a rendszer? Lehet, már most abban szenvedek? :-)))

Mygan2015. június 26. 20:08

:)

M.Laurens2015. június 26. 14:34

---------------------------------------- ------
Elnézéseteket kell kérnem, de egy technikai hiba miatt az alcím eddig nem látszott ( fehér a fehéren ),
pedig fontos adaléka a versnek, és egyben magyarázó alcím.

Talán így érthetőbbé válik a gondolat.
/ Miklós /
---------------------------------------- -----

Törölt tag2015. június 26. 14:26

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2015. június 26. 14:17

Törölt hozzászólás.

M.Laurens2015. június 26. 14:16

@Törölt tag: Kedves Vivien! Idővel te is rájössz majd, hogy az életben minden szár esetből, jó ha egy féltucatot vagy képes befolyásolni. A korral való haladás nem a befolyásolható kategória, de kell hozzá némi méltóság és előrelátás, hogy elfogadjuk az elfogadhatatlant. A minap néztem meg Stephen Hawking életrajzi filmjét. Nagyon megfogott, és bizonyosan hozzájárult a vershez is bizonyos fokig.

A film itt megnézhető: http://vidto.me/38rjuvzrming.html

M.Laurens2015. június 26. 14:04

@Perzsi.: Bizony az! :)

M.Laurens2015. június 26. 14:04

@baramara: Mara drága, ez is az életünk része, és néha bizony elgondolkodunk rajta, mi lesz majd ha... !!!

Törölt tag2015. június 26. 13:23

Törölt hozzászólás.

Perzsi.2015. június 26. 13:02

Elgondolkodtató...

baramara2015. június 26. 12:59

Drága Miklós! Ezt nagyon átéreztem... (de te mindig olyan vidám vagy! lécci olyan írj!)