IDŐTLENÜL

M.Laurens•  2015. március 27. 23:43

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovbb publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét! 



M. Laurens:

 

IDŐTLENÜL


Időtlen a tér, a rét, erdőben a rejtek,

törzseken ágak és azon számtalan levél,

miket az őszi szél pajkos gyermekként rezget,

s hiszi, hogy mutató ujja az égig felér.

 

Alant egy lélek halad, múltja országútnyi,

mi céltalan kanyarog: eltévedve jajong.

Bűzlő benzin füstjét a szürke égre hányva,

fáradt angyalok fújtatnak: egy sorban gyalog.

  

A lég is időtlen, a füst,a kén, a méreg,

szétmálló falakban léted sivársága vár,

mint örök időktől való hasztalan kényszer...

Varjú károg millió éve füledbe már. 

 

Védelmezz hát engem, ha viharok szaggatják

lelkem, szoríts ágaid közé mint még soha!

Ahol friss gally éled és kipusztul a gazság,

 ott legyen lelkem időtlen: végső otthona.

 

( Pest - Buda 2015. március 7.- április 19.) 

 

Készült az "POE POET-Így irunk mi"-topic

 feledványverzióm alapján átdolgozva.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2015. március 31. 15:05

Törölt hozzászólás.

anci-ani2015. március 31. 15:05

Szépséges!!! Örömmel, szeretettel olvastam kedves Miklós!

judit.szego2015. március 31. 14:56

Kedves Miklós! Élvezet volt olvasni!

arany522015. március 30. 11:49

Komoly gondolatokkal , igazán szép vers, mint az előzőek is.

rozsika532015. március 29. 12:06

Miklósom..mint mindig-csodás::)))

MKKlara2015. március 29. 00:49

Sokatmondó - tetszik! :)

baramara2015. március 28. 07:53

Jó lett nagyon! Gratulálok!

Ernest2015. március 28. 04:19

"Védelmezz meg engem, ha viharok szaggatják
lelkem, úgy szorítsd ágaid közé mint moha,
hol a friss gally éled és elpusztul a gazság,
hol ragyog majd időnknek végtelen otthona."

Klassz!