TRIPTICHON

M. Laurens

TRIPTICHON

(szonett-hármas)

 

1. A POKOL

Itt nem létezik sem oltár se szentség,

és gyalázatos bűn a dicsértessék.

Elkárhozott hús ég pokoli tűzben,

undor-szag terjeng a sátáni bűzben.

 

Gyűlölet, s paráznaság itt a módi,

másokon lélektelenül taposni.

De hisz ezt tették nyomorultul élve,

rabolva, gyilkolva, sohasem félve.

 

Mindnek kiégett már lelke réges-rég,

imádságuk a káromlás, s hét szentség.

Emberségük nem is volt talán soha,

 

Nekik még a pokol sem oly mostoha.

Számukra a Sátán újabb ajándék,

a pokol tüze is csupán-csak játék.

 

2. A FÖLD

A pokol tüze is csupán-csak játék,

- a kovácsolás, izzó vasra ráfér-

hol kalapács alatt görbül a gerinc,

és önkéntes rabszolga vagy jószerint.

 

Tenyered kérges napi betevődért,

harcolsz önnön sorsoddal, egyenlőként,

nap mint nap a földről újra felállva,

 megváltásod napját hiába várva.

 

Küzdesz hasztalan magadért és másért,

küzdesz hittel, egy igaz látomásért.

Minden erőd a tisztességed s hited,

 

így eljuthatsz majd békédhez: úgy hiszed.

E hit ad neked új erőt a Földön:

A lélek örök, s tested csupán kölcsön.

 

3. A MENNY

A lélek örök, s tested csupán kölcsön,

a sár fájdalma lenn maradt a földön.

S teremtőd álmát most valóra váltva,

újabb csillagként jöttél a világra.

 

Mert csak a tiszta lélek válhat fénnyé,

oly öröklétű izzó teremtménnyé,

ki utat mutat a földi sötétben

sarkcsillagként, a tévelygők szívében.

 

Emberként kiálltad a végső próbát,

a kölcsönvett test, elvégezte dolgát.

Ám a szent fény is olykor aprót lobban

 

amikor a szív emléke feldobban.

Tán neki is hiányzik az irgalom,

a halandó lét, a könny és fájdalom.

 

( Pest-Buda 2013. november 3. )

Pödör Györgynek ajánlva tiszteletem jeleként.