HŰSÉG

M.Laurens•  2019. június 10. 22:15

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!


M. Laurens

HŰSÉG

 

Estelente elcsendesedik a setétben minden,

Gondolataimban minduntalan, hangod csilingel.

S vethetnek elém szánakozva, számtalan sok koncot,

Nem csinálok magamból árulót s hazug bolondot.

 

Mert a hűség volt az egyetlen lehetséges élet.

Kutyahűség, amit sok hazug kétlábú nem ért meg.

Habár eldugtak e domb alá, de tudom, hogy itt vagy.

Szívemmel itt is érzem, hogy hangod bármikor hívhat.

 

Hűvösek az éjszakák s testem melegedre vágyik.

Olyan jó lenne, ismét veled szaladni az ágyig.

De már a szemem, s szimatom sem hatol fel az égig.

Elalszom hát, szép csendben, és veled leszek örökre... 

  ...és végig.

    

Budatétény 2006.-2019.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

merleg662019. június 12. 21:04

remek vers, kedves Miklós! Szeretettel gratulálok!

Perzsi.2019. június 12. 15:02

Elsírtam magam....

Kicsikinga2019. június 12. 09:58

De szép!

Törölt tag2019. június 11. 16:26

Törölt hozzászólás.

anci-ani2019. június 11. 14:42

Szívszorítóan szépséges versed nagyon meghatott kedves Miklós!
Bizony így érez az ember, a sors nagyon komisz néha.
Üdv. szeretettel: Anci